DR. JÁNOSI GYÖRGY
DR. JÁNOSI GYÖRGY
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt frakciójának nincs oka vitatni az előterjesztők szándékának tiszteletre méltó és tisztességes voltát. Mi magunk is támogatni szeretnénk minden olyan javaslatot, minden olyan további lépést, amely elősegíti, hogy bővüljön a felsőoktatásban a hallgatói létszám, támogatni szeretnénk minden olyan lépést, amely mérsékli a jelenleg meglévő esélyegyenlőtlenségeket, és támogatni szeretnénk minden olyan további lépést, amely csökkenteni igyekszik a hallgatókra háruló anyagi terheket.
A beterjesztett javaslattal szemben azonban formai, jogtechnikai és tartalmi szempontból egyaránt számtalan kérdés és jogos kifogás vethető fel. Formai, jogtechnikai szempontból az alapvető kérdés úgy fogalmazható meg: törvénymódosítással kell-e rendezni a tervezett tandíjak ügyét, a tervezett lépéseket. A kérdés azért is jogos, mert a felsőoktatási törvény a jelenlegi formájában is megadja a lehetőséget a kormány számára, hogy kormányrendeletben vagy kormányrendeletekben szabályozza a tandíjmentesek körét.
Úgy gondoljuk, sokkal célszerűbb lett volna kormányrendeletben rendezni ezt a kérdést, három ok miatt is. Egyrészt nem célszerű törvénymódosítással rendezni ezt, hiszen ha a törvénybe bevisszük azt az taxatív felsorolást, amely tartalmazza, hogy kik részesülnek tandíjmentességben, akkor minden további újabb és újabb kedvezményező lépés esetén újra és újra ide kell hozni a parlament elé a törvényt, újra és újra módosítani kell. Márpedig mi szeretnénk hinni, hogy az előttünk álló időszakban további olyan kedvezményes lépések várhatók még, amelyek valóban segítenek a felsőoktatás terén.
A másik ok, ami miatt célszerűbbnek tartottuk volna kormányrendeletben szabályozni ezt a kérdést, az az, hogy így elkerülhetők lennének a felesleges jogviták az egyházi és magánintézményekkel.
(16.50)
Hiszen itt külön megállapodások rögzítik az államilag finanszírozott hallgatók oktatásának pénzügyi feltételeit. E megállapodásokat a kormány kötötte, és teljesen természetesnek tartom, hogy a megállapodások felülvizsgálatát a kormánynak is kell majd kezdeményeznie az érintett intézményekkel.
Végül a harmadik ok, ami miatt jobbnak tartottuk volna kormányrendeletben szabályozni ezt a kérdést, az az, hogy így egy szintre került volna a jogszabály-módosítás és a költségvetési fedezetre vonatkozó döntés. Mert való igaz, ma nem látni tisztán, hogy miből fogja fedezni a kormány azt a bevételkiesést, amit így a felsőoktatási intézmények elszenvednek. A korábbi deklarációk alapján úgy halottuk, hogy a kormány a költségvetés tartalékaiból kívánja ezt fedezni. Akkor annál is inkább indokolt, hogy a költségvetési tartalék feletti döntés színterére a kormányhoz kerüljön a jogszabály-módosítás is.
Természetesen mindannyian tudjuk, hogy miért törvénymódosítás formájában került ide a Ház elé ez a javaslat. Ez ma is világossá vált és a múlt héten is, ennek politikai okai vannak. Világossá tette a Fidesz, demonstratívan szeretné bizonyítani a választópolgárok előtt, hogy elkezdi végrehajtani választási ígéreteit. Ez azonban az ellenzéki pártokat feljogosítja arra, hogy szembesítse a Fideszt választási ígéreteivel, és talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, sokan csalódással fogják megélni ezt a törvénymódosítást. Mert a választási kampány fideszes felhangjaiból és sejtetéseiből sokan arra következtettek, hogy az új kormány el fogja törölni a tandíjat. A benyújtott javaslatból világossá vált, hogy erről szó sincs. A tandíjfizetés alól kivontak körének egyfajta bővítéséről van szó csupán.
De csalódottak lesznek azok is, akik a választási kampány felhangjaiból és sejtetéseiből arra következtettek, hogy a magán- és egyházi intézményekben is eltűnik majd a tandíj. Ez az előterjesztés megint világossá tette, hogy erről sincs szó, sőt, nagyon komoly viták várhatók majd például a magánintézmények és a kormány között, mert a törvényben változatlanul benne van az a passzus, amely megadja az eltérő rendelkezés jogát a magánintézményeknek az államilag finanszírozott hallgatók esetében is a tandíj és a költségtérítési díjak megállapításánál.
Még inkább csalódottak lesznek azok, akik elhitték a nagymamának a reklámszövegben elhangzó mondatát, miszerint, ha a Fideszt támogatja, akkor az ő unokái ingyen fognak tanulni. Azt hiszem, erről végképp nincs szó. Világossá vált az eddig elhangzottakból is, hogy a tandíj, a jelenleg még működő 2100 forintos tandíj mindössze egytizedét jelenti az egy főre eső átlagos tanulási költségeknek.
Azt gondolom, ha valódi lépéseket akarunk tenni a hallgatók kedvezménye irányában, akkor nagyon sok további konkrét lépésre van szükség. És teljesen egyetértek azzal a megállapítással, hogy jó lett volna ezeket a tervezett lépéseket egy komplex csomagban a parlament elé hozni, hogy annak minden elemét lássuk, és ennek tükrében ítélhessük meg a tandíjra vonatkozó új kormányzati elképzeléseket is. Ez a komplex program hiányzik, és ennek hiányában borzasztó nehéz egyértelmű álláspontot kialakítani ehhez a beterjesztett javaslathoz.
Azonban tartalmi szempontból is jogos kérdések vetődnek fel. Ezek sorát Bazsa György képviselőtársam már elindította és nem véletlenül ahhoz a Trefort Ágostonhoz fordult, aki az 1873-as főtanodai törvény beterjesztésekor mondta el az idézett szavakat akkor, amikor a kiegyezés után új modernizációs pályára állt az ország, akkor, amikor a költségvetés még nem nyújtott mindenre lehetőséget, hogy minden kedvezményes lépést megtegyünk. Ma is érdemes végiggondolni a szavait, amelyek valóban arról szólnak, hogy a szegények távolmaradásának nem egyszerűen a tandíj az oka, hanem a taníttatás költségei, amelyek jelenleg a tandíj tízszeresét teszik ki. Éppen ezért az ő álláspontja valóban az volt, hogy nem a tandíjat kellene megszüntetni, hanem a jó tanulóknak és a rossz anyagi helyzetből jövő tanulóknak kellene ösztöndíj- és egyéb segélyformákat biztosítani.
A Fidesz javaslata arról szól, hogy a tandíjmentesek körét bizonyos képzési formák irányába terjesszük ki, vagyis e képzési formákban kedvezménnyel illessük a gazdag és szegény tanulókat, a vidéki, a budapesti, a nagyvárosi tanulókat, és egyforma kedvezményben részesítsük a jó tanulókat és a rossz tanulókat.
Félreértés ne essék, a Szocialista Párt is hosszú távon, ha az ehhez szükséges források rendelkezésre állnak, szeretné elérni, hogy alanyi jogosultságként lehessen tanulni felsőoktatási intézményekben, és a lehető legáltalánosabb mértékben terjedjen ki a tehermentesítés a felsőoktatási tanulmányok esetében. De pontosan tudjuk, hogy eddig hosszú még az út, lépésről lépésre tudunk haladni. Éppen ezért nem mindegy, hogy első lépésként milyen irányt választunk: azt az irányt, amit a Fidesz javasol, hogy bizonyos képzési formákban mindenkit részesítsünk kedvezményben avagy inkább az így rendelkezésre álló vagy felszabaduló többletforrást, ezt a hárommilliárdot arra használjuk fel, hogy valóban a rossz anyagi körülmények közül jövő gyerekeknek és a jó tanulmányi eredményt felmutató hallgatóknak adjunk nagyobb tehermentességet a felsőoktatási tanulmányok során. Érdemes megfontolni, hogy melyik lépéssel induljon. Mi szeretnénk a közös gondolkodás tárgyává tenni ezt.
Bízunk abban, hogy további lépések is lesznek, várhatók még, amelyek valóban segítik a hallgatókat. Sajnáljuk, hogy nem látjuk a komplex csomagot, de alkalmazkodunk a jelenlegi helyzethez, a beterjesztett javaslathoz. Éppen ezért szeretnénk módosító indítványokkal még jobbá tenni, a közös gondolkodás tárgyává tenni bizonyos gondolatokat, és végső álláspontunk kialakításában döntő szerepe lesz majd annak, hogy a frakciónk által benyújtott módosító indítványokat hogyan fogadja a tisztelt Ház.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr, önöknek pedig a figyelmet. (Taps a bal oldalról.)
