DR. GIDAI ERZSÉBET
DR. GIDAI ERZSÉBET
DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen. Tisztelt maradék országgyűlési Képviselők! Nekem is meglepetés volt, hogy erre a nagyon fontos témára rendkívül kevesen maradtunk. Bár hozzá lehetne tenni - eddigi gyakorlatom természetesen még nincs olyan, hogy tudjam, csak ismereteim alapján láttam -, hogy a fontos kérdéseknél mindig nagyon kevesen maradtak, de ezt most személyesen is tudom tapasztalni.
Szeretnék ehhez a kérdéshez úgy hozzászólni, hogy magam is, aki egész életét az egyetemeken, illetve a kutatás területén töltötte el, valójában messzemenőkig támogatom azt, hogy tandíjmentesség legyen. Hiszen egy gazdaság, egy nemzet fejlettségi színvonalát is tükrözi az, hogy milyen az oktatás színvonala, és mennyire van lehetősége a különböző generációknak és a fiataloknak a továbbtanulásra.
Azonban azt is hozzá kell tenni, valójában itt együttesen kell megnézni ezt a kérdést. Ugyanis amikor bevezették a tandíjat, ezt a 10 ezer forintos szemeszteri tandíjat, illetve annak lehetőségét is, hogy kiegészítő tandíjat kérnek az egyetemek, a főiskolák 10 ezer forintig havonta, akkor ezzel egyidejűleg az egyetemek, főiskolák költségvetését is jelentős mértékben csökkentették. Ami természetesen azt jelentette, hogy mára az egyetemek, főiskolák évi költségvetésének, szükséges költségeinek 70-75 százalékát finanszírozzák meg a központi költségvetésből, és a többit részben tandíjakból, önköltséges diákokból, illetve üzleti célú feladatok ellátásával kényszerítik vagy próbálják kiegészíteni. Ennek következménye az, hogy ma Magyarországon a felsőoktatás infrastrukturális ellátottsága - néhány egyetemet vagy főiskolát kivéve - rendkívül silány, és nemzetközi mércével is bizony az utolsó helyet foglalja el, ha azt az európai vagy a nyugat-európai, de még a kelet-európai egyetemek egy részének színvonalával hasonlítom össze. És természetesen az ott dolgozók keresetére is majdnem azt lehet mondani, hogy tanársegédi, adjunktusi szinten éhbérért dolgoznak.
Miután rákényszerülnek az egyetemek és a főiskolák, hogy kiegészítő tevékenységképpen posztgraduális vagy szakirányú képzéssel, egyéb üzleti céllal hozzanak be pótlólagos jövedelmet, ezért a tanárok jó része is természetesen onnan igyekszik fizetését pótolni. Aminek az a következménye, hogy a graduális képzés minőségének rovására megy, és egy nagyon erős kontraszelekció indult el a főiskolák és egyetemek tanári állományában.
Ha azonban ezt a tandíjat, amely ugyan viszonylag kis összeget jelent és amelyet valahonnan ezt le lehet csippenteni, úgy tekintem át, ahogy bizony a most elkészült stratégiai tervben szerepel, s amelyet, remélem, majd módosítani fognak az őszi ülés alatt, akkor valójában az jelenik meg benne, hogy még további költségvetési támogatáscsökkentéssel kell számolniuk az egyetemeknek és főiskoláknak, és készüljenek fel arra, hogy minél több költségtérítéses diákot vegyenek fel. Egyébként az erre vonatkozó leiratok már megérkeztek az egyetemekre és főiskolákra. Ez azt jelenti, hogy ez a kis tandíj tehát benne volt az egyetemi költségvetésben, ezzel kalkuláltak. De ez abban a pillanatban, ahogy ez kiesik - ami nagyon helyes -, akkor egy nagyon jelentős költségvetési módosítást szükséges végrehajtani, mert ez így nem tartható fenn, mert rendkívül elsilányulnak az egyetemi feltételek. S ha még hozzátesszük az egyes helyeken szinte katasztrofális állapotban lévő diákszállásokat, kollégiumokat, amit természetesen együttesen kell nézni, amikor a diákok költségeiről és tandíjfizetéseiről beszélünk, ezért a magam részéről azt is szeretném majd javasolni, amikor erre sor kerül, hogy egy nagyon komoly költségvetési áttekintést kell végrehajtani.
Ha azt nézzük, hogy van-e forrás, akkor azt kell mondani, hogy van forrás. De ezekhez a forrásokhoz csak úgy lehet hozzányúlni, ha egy teljes költségvetési nagytakarítást hajtanak végre. Mert ha csak egy forrást emelek ki, amely például a kötvényadósság címén több mint egyharmada a költségvetésnek kamattörlesztésre fordítódik, aminek a részese még 7 százalékban sem a magyar lakosság, hanem 97 százalékban nagy cégek, multinacionális cégek és bankok területére áramlik, akkor ez adhat olyan forrást - és ezt végig kell gondolni a bizottságnak is -, amelyből természetesen egyetemek, főiskolák rendkívül siralmas költségvetési ellátottságát, helyzetét és infrastrukturális színvonalát emelni, illetve biztosítani szükséges.
(17.20)
Tehát ezt nem lehet megkerülni. Önmagában a tandíjcsökkentés és -megszüntetés ebben egy nagyon fontos, de kicsi pont, ezzel tulajdonképpen nem oldjuk meg igazán az egyetemek, főiskolák és az ott tanulók helyzetét sem.
Tehát összefoglalva: magam is javaslom a tandíj megszüntetését, hiszen ez egy előkészítetlen, annak idején is rossz döntés volt, de természetesen együtt kell nézni az egyetemek és főiskolák jelenlegi helyzetével, költségvetési ellátottságával és az ott tanuló hallgatók lehetőségeivel.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
