BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Igen, köszönöm szépen. Igyekszem rövidre fogni, hiszen egy olyan kérdésről van szó, amely kapcsán az általános vitában egy döntés indoklására vonatkozóan igen részletesen el kellene mondani az érveinket, hogy mi miért támogatjuk ezt az előterjesztést. Ugyanakkor tudom, hogy itt a parlamentben és a parlamenten kívül is már igen részletesen lezajlott a tandíjemelés bevezetésekor az a vita, amelynek pro és kontra érveit valamennyien ismerjük, csak eltérő módon súlyozzuk.
(17.10)
Nyilvánvaló, lehet olyan érvet mondani, hogy egy piacgazdaságban mindenki fizesse meg azt a többletet, amihez hozzájut. A tudás, egy felsőfokú végzettség a társadalom többi tagjával szemben egy érvényesülési lehetőség, fizesse meg. Ezzel szemben áll az, hogy vajon az egyénnek az elsődleges érdeke-e csupán a magas szintű szakképzettség vagy pedig a társadalomnak olyan szintű érdeke, hogy olyan módon preferálja, hogy tandíjmentessé teszi ezt a képzést. Ugyanígy el lehet mondani, hogy a költségvetés nehéz helyzetére való tekintettel szükség van erre a tandíjbevételi forrásra. Ehhez hozzá lehet tenni, ha arányaiban ez 2-3 milliárd a 80-90 milliárdhoz képest, akkor tulajdonképpen érdemben ezt a költségvetési pozíciót nem javítja.
Lehet beszélni arról, hogy külföldön, gazdag és a piacgazdaság keretei között régóta működő országokban hol van tandíj, és hol nincs tandíj. Még egyszer azt hangsúlyozom: ezek természetesen eltérő példák és érvek. Itt a kérdés az, hogy valaki - az ország jelenlegi helyzetében és a saját felfogása szerint - ebből melyik következtetést vonja le.
Elhangzott, jelenleg tulajdonképpen döntően a társadalmi elit képes arra, hogy gyermekeit felső fokon iskoláztassa, és akkor nagyrészt ezek számára a tandíjmentesség vajon indokolt-e, méltányos-e. E mögött a gondolat mögött az húzódik meg, hogy igen, a jövedelemviszonyoktól függően is lehetővé válik valaki számára egy felső fokú tudás megszerzése. És valóban, ez a 2100 forint adott esetben csak egy kisebbik része az oktatással járó teljes költségnek. Ezért amikor ezt a javaslatot támogatjuk, természetesen tudjuk és hozzá is kell tennünk: azt várjuk, hogy egyéb, a szegényebb sorsú fiatalok támogatását elősegítő további lépések is meg fognak történni a kormányzat részéről, mert ez önmagában nem oldja meg a társadalmi mobilitás kérdését. Tehát a szegényebb gyermekek támogatására önkormányzati normatíva forrást és hasonló további lépéseket várunk. Nincs arról tehát szó, hogy e tandíj eltörlésével minden kérdés megoldódna. Természetesen, ha ezt a tandíjat úgy fogjuk fel, hogy mindenkitől beszedve, célirányosan átcsoportosítva próbálunk a rászorultság alapján segíteni, akkor viszont ez az összeg kevés ahhoz, hogy ezt az egész kérdést megoldja.
Hogy törvénymódosításról van-e szó vagy a kérdést kormányrendeletben lehetne megoldani? Adott esetben valóban meg lehetne oldani kormányrendeletben is. Én viszont pont fordítva látom. Jelenleg talán még a törvénymódosításnak ez a szintje is kevés, hiszen egy logika változik meg. Eddig alapvetően volt tandíj, és ehhez képest voltak mentességek. Most beszélünk első alapképzésről, első kiegészítő alapképzésről, első szakirányú továbbképzésről, ismerjük a fogalmakat. Ha az ezekben részt vevő hallgatót tandíjmentesség illeti meg, akkor tulajdonképpen azt mondhatnám, hogy alaphelyzet lett a tandíjmentesség, és ehhez képest kellene a törvényt olyan módon megalkotni, hogy mikor kell tandíjat fizetni. Úgy érzem, további törvénymódosításra is szükség lesz.
Nem akarok hosszan beszélni róla, de egy anomáliát hadd említsek meg. Például van az úgynevezett párhuzamos képzés, amikor valaki egyidejűleg egy alapképzés mellett, azzal párhuzamosan részt vesz egy másik alapképzésben is. Nyilvánvalóan itt nem arról van szó, hogy egy megszerzett diploma után kíván ő egy más területen további szaktudást szerezni ahelyett, hogy adott esetben a társadalom javára hasznosítaná a tudást, hanem vállalja a többletterhet, és egyidejűleg végzi ezt a két tanulmányt. Jelen esetben még teljes káosz van.
A hallgatói normatíva tekintetében is: van, ahol az alaptandíjat szedik, van, ahol erre a párhuzamos képzésre nem külön tandíjat állapítanak meg, hanem költségtérítést, 13 ezer forintot. Azért nem a 12 százalékos kiegészítő tandíjat, mert akkor az első évben nem lehetne szedni. Ezért inkább költségtérítésnek nevezik, és 13 ezer forinttal - hadd mondjam azt: - büntetik azt, aki vállalja ezt a többletterhet.
Ezzel csak arra akartam utalni, azzal egyetértek, hogy önmagában ez a törvénymódosítás még nem oldja meg azokat a meglévő ellentmondásokat, amelyek e tandíjkérdéshez tartoznak. Tehát amikor ezt a javaslatot támogatjuk, ennek tudatában, ismeretében és reményében tesszük meg.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
