SZENTKUTI KÁROLY
SZENTKUTI KÁROLY
SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm a szó. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jómagam a Szigetközben élek, így közvetlen tapasztalatom volt és van arról a szerencsétlen folyamatról, amely 1992 óta e páratlan értékekben gazdag térséget érte. A víz hiányát, a természet pusztulását nap mint nap látni, az itt élő emberek elkeseredését napról napra hallani bizony nem könnyű. Soha nem felejtem el azt a napot, amikor 1992 őszén a szlovákok elzárták a Dunát, s eltűnt a víz a mederből Rajkától Ásványráróig.
Kis túlzással ez olyan trauma volt a Szigetközben, mintha ma a budapestiek száraz lábbal besétálhatnának a Margit-szigetre. A rajkai, a dunakiliti, a dunaszigeti, a kisbodaki, a püski, a dunaremetei, a lipóti, a hédervári, az ásványrárói, a mosonmagyaróvári, a halászi, a máriakálnoki, a mecséri, a dunaszegi, a győrzámolyi, a véneki - és sorolhatnám tovább a szigetközi falvak nevét - emberek azt várják tőlünk politikusoktól, hogy megóvjuk a Szigetközt a további katasztrófától, hogy a Magyar Országgyűlés, a kormány olyan megoldást találjon a Pozsony-Budapest Duna-szakasz problémáira, amely a Szigetköz értékeinek megőrzését, az itt élő emberek életlehetőségeinek javítását szolgálja. A Szigetköz polgármesterei, a városi, a megyei önkormányzatok, a térségben élő országgyűlési képviselők határozottan megfogalmazzák ma is véleményüket, javaslataikat az üggyel kapcsolatosan.
Tették ezt az Antall-kormány idején is, de a nagypolitika nem figyelt rájuk. Keresztes K. Sándor miniszter urat, aki egyébként győri származású, az akkori miniszterelnök úr leváltotta pozíciójából, amikor kompromisszumot keresett e kérdés megoldására. S ezért láthattuk mi, szigetköziek a Duna elterelését, s annak az eszement magyar ötletnek a megvalósítását, amikor dízelszivattyúkkal akarták megoldani a Szigetköz vízpótlását 1993-94-ben. Ami annyit jelentett körülbelül, mintha kanállal akarnánk merni a vizet a Balatonba. Vajon ha nem épül meg a fenékküszöb 1995-ben, még mindig dízelszivattyúk dübörögnének a Szigetközben napi másfél millió forintos költséggel?
A helyzet a Hágai Bíróság döntése után mindenképpen megváltozott annyiban - és ezt pozitívnak értékelem -, hogy a helyi vélemények irányába a kormány tárgyalódelegációja nyitott; Nemcsók János államtitkár úr folyamatosan egyeztet a térség képviselőivel. De ennek ismeretében is fontosnak tartom, hogy itt, a parlament nyilvánossága előtt is ismertessem önökkel a megye Szigetköz-bizottságának a javaslatát, amellyel az SZDSZ egyetért.
A szigetközi önkormányzatokat képviselő polgármesterekkel, a helyi vízügyi környezetvédő szakemberekkel Szent-Iványi István frakcióvezető úr vezetésével tárgyaltunk, részletesen kicseréltük véleményünket, megnéztük a helyszínen a problémákat. Az itt élők a Szigetköz érdekében mielőbbi és - a hangsúlyt erre tenném: - végleges megoldást sürgetnek egy kölcsönösen előnyös megállapodás alapján.
A Szigetköz vízellátása szempontjából a dunakiliti tározó feltöltése a legfontosabb kérdés, de az ország szempontjából is stratégiai jelentőségű. Ha ebben nincs megállapodás, akkor Szlovákiával nincs értelme megegyezni. Jelenleg a dunacsúni mű, a bősi vízlépcső vízszintszabályozó műve ezt a funkciót hiánytalanul képes ellátni. Ma Dunakiliti egyelőre semmi más, mint kárba veszett beruházás. Ha a dunakiliti tározó feltöltése megtörténik, akkor a vízkivétel és a vízkormányzó művek magyar területen helyezkednek el, a vízpótlások, a rendkívüli ökológiai vízigények, az elárasztások, az átöblítések így biztosíthatók. Akkor érvényesülhet az az alapvető elv, hogy mindkét ország a saját biztonsága érdekében maga szabályozhatja a területére terelt vizek mennyiségét. Jelentős idegenforgalmi fejlesztés is megvalósulhat - vízi sport, horgászat, kishajóforgalom -, hisz a tározó jóléti tározóként is üzemelhet, jövedelemforrás lehet a térség lakói számára, munkahelyet teremthet.
A tárgyalódelegációk között éppen a dunakiliti tározó feltöltése kérdésében alakult ki éles vita. Ma már világos, hogy minimum 128 méter tengerszint feletti magasságra szükséges feltölteni a dunakiliti tározót.
(11.10)
Ez egyébként magyar oldalról a legvégső kompromisszum lehet, hisz az optimális a 131,5 méteres tengerszint feletti magasság lehet. Csak ekkor üzemeltethető a vízpótló rendszer, csak ekkor lesz összefüggő vízfelület a tározóban, csak ekkor lehet biztosítani olyan vízdinamikát, amely nem indít el mocsarasodást, nem hoz létre pangó vizeket. Ebből a magyar igényből egy tapodtat sem szabad engedni! Úgy gondolom, ezt a szlovák kormánynak is méltányolnia kell a hágai ítélet alapján. Ha ezt nem teszi, a véleményem az, hogy akkor ő folytat rosszhiszemű tárgyalásokat.
A dunakiliti tározó 128 méteres tengerszint feletti magasságra való feltöltése kulcskérdése a szigetközi Öreg-Duna vízgazdálkodási helyzetének ökológiai célú szabályozásának is. Ugyanis a főmeder e szakaszán a jelenlegi vízszint megemelése elkerülhetetlen. Jelenleg a dunaremetei mércénél 100 centiméter alatti a vízállás. Ahhoz, hogy természetes módon az Öreg-Duna medre lássa el vízzel a szigetközi ágrendszert, legalább 420 centiméteres vízállásra van szükség. Vagyis a vegetációs időszakban minimum 400-600 köbméter/secundum víz bevezetése szükséges a főmederbe a dunakiliti tározó felől.
A főmeder vízszintjének megemelésekor az ökológiai szempontok kell hogy érvényesüljenek gázlóküszöbök magasításával, például szabályozható gumigátak beépítésével. Ezeket úgy kell megvalósítani, hogy azokon a vízi élőlények áthaladhassanak, az árvízlevezetés és a kishajózás feltételei biztosítva legyenek. Mindez a következő előnyökkel jár: a főmeder és a hullámterek egysége megteremtődik a nagyobb vízfelület esztétikai szempontból is kedvezőbb képet ad a jobb és bal parti 2-300 méteres parti sávban az erdők fejlődni tudnak a főág és a mellékágrendszer kapcsolata megteremtődik a vízi élőlények közlekedési feltételeinek megteremtésével a hullámterek visszanyerik halbölcső szerepüket.
A Szigetköz szempontjából ökológiailag káros mértékű a csúcsrajáratás. Ugyanis a napi egy-két alkalommal kialakuló csúcshullám a Szigetköz alsó szakaszán ellehetetleníti az élővilág helyzetét, a halak ívási időszakát összezavarja. Járulékos feladatként rendkívül fontos Mosonmagyaróvár és Győr szennyvíztisztító rendszereinek kezelése és a Mosoni-Duna kiszáradt holtágainak - például a máriakálnoki holtág - rehabilitációja, továbbá az ásványrárói ágrendszer alsó szakaszán a bagaméri ág vízpótló rendszerbe történő bekapcsolása.
Ez tehát a Szigetközben élő 200 ezer ember igénye, azoké, akik ott élnek, ott éltek elődeik, és utódaik is ott szeretnének élni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy akik ma hozzászólnak és nem értenek egyet ezzel az állásponttal, vegyék a fáradságot, és jöjjenek el a helyszínre, tárgyaljanak a térség képviselőivel, hallgassák meg az ott élő szakemberek véleményét. Engem nagyon bosszant, hogy olyanok mondanak véleményt e kérdésben, akik talán sohasem jártak a Szigetközben. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Úgy van!) És kérem az ellenzőket arra, hogy magyarázzák el nekem és a szigetközi embereknek, hogy a Hágai Bíróság ítéletének ismeretében milyen szakmai megoldást javasolnak. Mert én ma inkább csak elutasítást és nem konstruktív hozzáállást tapasztaltam az ellenzék részéről.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
