KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Őszintén szólva meglep az ellenzék szinte tüntető távolmaradása - talán naiv vagyok nyolc év parlamenti gyakorlat után is. Én elhittem, hogy őket komolyan érdekli ez a téma, hogy valóban fontosnak tartják az ország szempontjából, és most csalódott vagyok, mert azt vártam, hogy legalább azok, akik aláírják a kezdeményezést, azok itt vannak. Legalább Pokorni úr, aki a nevét adta ehhez a kezdeményezéshez (Taps a kormánypártok soraiban.) eljön erre az ülésre. (Megérkezik Pokorni Zoltán.) Azt hiszem... (Pokorni Zoltán: Jó reggelt kívánok!) Jó reggelt kívánok, képviselő úr. Úgy gondolom, ezt nemcsak a parlamentarizmus íratlan szabályai, de még az elemi jómodor is megkövetelte volna. (Zaj, közbeszólások Pokorni Zoltán felé: Hol vannak a társai?)
Tisztelt Ház! (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban: Egy megjött!) Igen, egy megjött, Pokorni úr megjött. (Derültség, zaj.) Megtisztel a jelenléte, köszönöm. (Rockenbauer Zoltán: Forduljon hátra, miniszter úr!)
Tisztelt Ház! A Hágai Nemzetközi Bíróság - mint ismeretes - arra kötelezte Magyarországot és Szlovákiát, hogy állapodjanak meg a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében hozott ítélet végrehajtásának módjáról. A kormány az erre irányuló tárgyalásokat az 1993. évi, az Országgyűlés által is megerősített, úgynevezett alávetési nyilatkozat értelmében folytatja. Szeretném hangsúlyozni: a tárgyalások célja nem egy részletes államközi szerződés kimunkálása és megkötése, hanem egy ilyen szerződés kereteiről, legfontosabb elemeiről történő megállapodás elérése.
A kérdés rendkívüli fontossága miatt a kormány parlamenti bizottság létrehozását kezdeményezte, ez megfelelő politikai szándék esetén lehetőséget adott volna a konszenzus, az egységes fellépés megteremtésére. Sajnálatosnak tartom, hogy ez a bizottság nem jött létre.
A kormány ugyanakkor eleget tett a tárgyalásokkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének. Horn Gyula miniszterelnök úr az ítélet másnapján, 1997. szeptember 26-án az Országgyűlés plenáris ülésén ismertette a kormány törekvéseit a tárgyalásokról. Részletesen szólt a miniszterelnök úr a tárgyalásokról 1998. február 2-án is napirend előtti felszólalásában. Nemcsók János államtitkár úr több alkalommal adott részletes tájékoztatást a tárgyalásokról az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának és külügyi bizottságának ülésein. A tárgyalások eddigi tíz fordulója nem hozott olyan eredményt, amely parlamenti jóváhagyást igényelt volna, és most sincs a parlament döntési helyzetben.
A vitanap ugyanakkor lehetőséget ad a kérdéskör alapos áttekintésére, a kormány szándékainak ismételt bemutatására, s remélem, az alaptalan aggodalmak, a gyanakvás eloszlatására. Ehhez persze az szükséges, hogy a vita valamennyi résztvevője félretegye a pártpolitikai megfontolásokat, ne itt és ne most akarja megnyerni a májusi választásokat.
Tisztelt Ház! A bős-nagymarosi vízlépcső ügye több mint húsz éve foglalkoztatja a politikai, a szakmai és a tudományos köröket, számos civil szervezetet, a közvélemény jelentős részét. A viták tartalmára és hevességére máig meghatározó befolyást gyakorol az a tény, hogy az építkezéssel kapcsolatos környezetvédelmi aggályok felerősödése időben egybeesett a rendszerváltozás kibontakozásával. Bős ügye ily módon összekapcsolódott a rendszerváltozással, a szakmai kérdések indokolatlan politikai dimenziót kaptak, és az építkezés meghiúsítása a rendszerváltozás szimbólumává vált.
Meggyőződésem, hogy nyolc évvel az immár visszafordíthatatlan rendszerváltozás után túl lehet, sőt túl kell lépni a kérdéshez fűződő érzelmeken, előítéleteken, amelyek az elmúlt években sajnos éppen a legkritikusabb pillanatokban akadályozták meg az ésszerű döntéseket. Az ország érdeke, hogy kizárólag a széles értelemben vett szakmai, valamint az elkerülhetetlen nemzetközi jogi megfontolások alapján alakítsuk ki álláspontunkat. Tényleges érdekeink érvényesítésére csak akkor van esélyünk, ha nem a vágyainkból, hanem a realitásokból indulunk ki.
Tisztelt Ház! A magyar-szlovák megállapodás alapját a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete adja. Szeretném a tisztelt Házat emlékeztetni, hogy az 1992. májusi országgyűlési határozatra épülő hágai keresetünk öt érv segítségével indokolta az 1977-es szerződés egyoldalú magyar felmondását: az ökológiai szükséghelyzettel, a szerződés teljesítésének ellehetetlenülésével, a szerződés csehszlovák részről történt megsértésével, a körülmények alapvető megváltozásával és a nemzetközi környezetvédelmi jog új normáinak kialakulásával.
Mint ismeretes, a Hágai Nemzetközi Bíróság ezeket nem igazolta vissza, nem fogadta el. A felek által feltett kérdésekre válaszolva nyolc kérdésben döntött nagy szótöbbséggel a magyar álláspont ellen, és csak egy kérdésben, a C-variáns üzembe helyezése, a Duna egyoldalú elterelése miatt marasztalta el Csehszlovákiát.
A bíróság jogszerűtlennek ítélte a szerződés magyar felbontását, és a feleket a szerződés céljainak ésszerű módon történő megvalósítására kötelezte. Ezek a célok az energiatermelés, a hajózás feltételeinek biztosítása, a vízgazdálkodás - beleértve az árvíz- és jégvédelem megoldását - és a környezetvédelem szabályainak érvényesítése. A Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete szerint ezek a célok egységes egészet alkotnak, és azokat a mű keretében kell megoldani, elérni.
Tisztelt Ház! Még ma is fellángol időnként a vita: győzelem vagy kudarc volt-e a hágai döntés?
(8.10)
Én személy szerint a nemzetközi szakértői csoport vezetőjének, Crawford professzornak a véleményét osztom, aki azt mondta, hogy ez egy "fair draw", egy tisztességes döntetlen. De ez a vélemény csak az előzmények és a körülmények minden elemének figyelembevételével állja meg a helyét.
A hágai döntés siker is, hiszen a magyar tárgyalók az előzmények után az adott helyzetben elérték azt, amit el lehetett érni és kudarc is, az irreális, a megalapozatlan várakozások, a szakszerűtlen, a valóságtól elrugaszkodó döntések kudarca. A hágai ítélet végrehajtása, az erről szóló megállapodás elérése mindkét féltől nagyfokú önmérsékletet, józanságot, rugalmasságot, kompromisszumkészséget igényel.
Mire törekszik a kormány? Olyan megállapodásra törekszik, amely megszünteti Magyarország hátrányos, kiszolgáltatott helyzetét, amely a szerződés egyoldalú felbontásának, illetve a Duna egyoldalú elterelésének a következménye. Olyan megállapodásra törekszik, amely a közös tulajdonlás és közös üzemeltetés révén biztosítja a Duna feletti ellenőrzés és a haszonból való részesedés 50 százalékát, amely rendezi a korábbi kölcsönös jogsértések következményeit, és kizárja az újabb károkozást, amely megállítja a Pozsony-Budapest Duna-szakaszon bekövetkezett medermélyülést, a vízszint csökkenését. Olyan megállapodásra törekszik a kormány, amely megoldja az Öreg-Duna és a Szigetköz vízpótlását, az egész szakasz ökológiai rehabilitációját, amely lehetővé teszi természetvédelmi és üdülőterületek kialakítását. A kormány olyan megállapodásra törekszik, amely megszünteti a hajózást gátló akadályokat, és lehetővé teszi a biztonságos hajózást, és amely a gazdasági ésszerűség és a környezetvédelem szempontjait érvényesítve valósítja meg a szerződés energetikai céljait.
A Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete felszólítja a feleket, hogy állapodjanak meg az elvégzett munkák kölcsönös elszámolásáról és kimondja azt is, hogy amennyiben a felek nem egyeznek meg, akkor kölcsönös a kártérítési kötelezettségük. Meg kell tehát állapodni a kölcsönös elszámolásokról, és arról, hogy kártérítési igényt egyik fél sem támaszthat. Ez a nullszaldós megoldás.
A tárgyalások megerősítették, hogy mindezt a sokféle szempontot csakis egy csomag-megállapodás vagy egy megállapodáscsomag keretében lehet elérni. Ennek a csomagnak a legfontosabb elemei a következők: a dunacsúni vízlépcső közös üzemeltetéssel, a rendszer egyik elemeként történő működtetése a dunakiliti duzzasztó üzembe helyezése és a tározó olyan szintre történő feltöltése, amely biztosítja az árvíz- és jégelvezetést, amely a Szigetközben és az oldalágakban ökológiai igényeknek megfelelő vízszintet biztosít, amely lehetővé teszi a sport- és idegenforgalmi igények kielégítését. A következő fontos elem a bősi vízlépcső környezeti károkat nem okozó módon történő működése. Fontos eleme a csomagnak az egységes és közös monitoringrendszer létrehozása, a környezetvédelem legújabb nemzetközi normák szerinti biztosítása, és végül az alsó duzzasztás.
Szeretnék erről külön is szólni, tisztelt Ház. Az alsó duzzasztást, egy alsó duzzasztómű építését a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete valóban nem írja elő. Szlovákia azonban ezt a megállapodás elengedhetetlen részének tekinti, mint ahogy Magyarország hasonlóképpen a megállapodás elengedhetetlen részének tekinti a dunakiliti duzzasztó üzembe helyezését, a tározó megfelelő szintű feltöltését, amit szintén nem ír elő a hágai ítélet. A két dolgot tehát nem a hágai ítélet, hanem a megállapodás csomagjellege kapcsolja össze. Így az alsó duzzasztással szemben a hágai ítéletre való hivatkozás igaz, de ezen körülmények miatt nem releváns.
Tisztelt Ház! Célszerű megvizsgálni a megállapodás elmaradásának a lehetséges következményeit is. Ha nincs megállapodás, akkor fennmarad a jelenlegi, Magyarország számára előnytelen helyzet, vagyis változatlanul Szlovákia ellenőrzi és hasznosítja a Dunát, megoldatlan marad a Szigetköz vízpótlása - és ez valóban ökológiai károkat okoz -, és nem javulnak a hajózás feltételei sem.
Ha nincs megállapodás, akkor nem állapodunk meg a kártérítési igények elengedéséről sem, és az ügy visszakerülhet a Hágai Nemzetközi Bíróság elé. Mint emlékezetes, a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete szerint Magyarország köteles kártérítést fizetni Szlovákiának azokért a károkért, amelyeket Csehszlovákiának és Szlovákiának okozott azon munkálatok felfüggesztésével és későbbi teljes megszüntetésével, amelyekért felelősséget vállalt. Szlovákia pedig köteles kártérítést fizetni Magyarországnak azokért a károkért, amelyeket Csehszlovákia okozott az ideiglenes megoldás üzembe helyezésével, és amelyeket Szlovákia okozott annak életben tartásával.
Én, tisztelt Ház, nem kívánom a hágai bíróság újabb ítéletét megelőlegezni. Nem akarok a környezetvédők és azon politikusok hibájába esni, akik nagyot tévedtek a Hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptemberi ítéletének előzetes becslésével. Ugyanakkor a jelenlegi, illetve majdani magyar tárgyalási pozíciókat sem kívánom eleve gyengíteni. Én pusztán kiszámíthatatlannak, ezért kockázatosnak tartom a visszatérést Hágába.
A bősi vízlépcső ügyének megoldatlansága, a kártérítési igények érvényesítéséről várhatóan hosszú ideig folyó vita tovább terhelné az amúgy sem zavartalan magyar-szlovák viszonyt, kedvezőtlenül hatna más kérdések rendezésére is. A megállapodás elmaradása összességében kedvezőtlenül befolyásolná a két ország nemzetközi megítélését.
Mindez, tisztelt Ház, természetesen messze nem elegendő érv alapvető érdekeink feladása mellett, de ilyen szándéka nincs is a kormánynak. Mindez azonban elegendő érv egy tisztességes kompromisszum mellett.
Tisztelt Ház! Az 1993-as alávetési nyilatkozatban megállapított hat hónapos határidő irreálisan rövid az ítélet végrehajtásának módjáról történő megállapodásra. Ennyi idő alatt lehetetlen részletes államközi megállapodást kötni, legfeljebb diktátumot, de erre egyik félnek sincs lehetősége. A kormány már csak ezért sem tűzte, nem is tűzhette célul részletes államközi szerződés elérését a mostani tárgyalásokon. A cél egy keretmegállapodás elérése a majdani államközi szerződés fő elemeiről. A kormány nem kíván a keretmegállapodásban végérvényes nemzetközi jogi kötelezettségeket vállalni. A megállapodás tervezett szövege is azt mondja, hogy államközi megállapodásra kerül sor, amely csak a kölcsönös parlamenti jóváhagyásokkal lép életbe.
Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni: a kormánynak nem áll szándékában öncélúan, érdekeinket feladva megállapodni, mint azt egyesek minden alap nélkül állítják. Ha ez lett volna a kormány szándéka, nem került volna sor tíz tárgyalási fordulóra. Ha a Nemcsók János államtitkár vezette delegáció nem képviselte volna határozottan a magyar érdekeket, talán fél óra alatt létrejött volna a megállapodás. Nincs könnyű helyzetben a magyar tárgyalócsoport, tisztelt Ház, mint ahogy az elmúlt négy évben egyetlen kényes tárgyaláson sem voltak könnyű helyzetben a kormány képviselői. Mert nemcsak a tárgyalópartnerekkel kellett megvívni a csatát nemzeti érdekeink érvényesítéséért, de a megállapodások néha szinte hazai fanatikus ellenzőivel is a józan ész érvényesüléséért.
A kormány továbbra is konstruktív szellemben kívánja folytatni a tárgyalásokat. Megegyezési szándéktól vezettetve kész harmadik ország szakértőinek közreműködését is igénybe venni, amennyiben a szlovák fél ezt elfogadja. A kormány célja elérni a Duna közös hasznosítását, visszaszerezni a Duna feletti rendelkezés Magyarországot megillető részét. Ez, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, olyan cél, amelyet minden párt támogathat, feltéve, ha kész pártpolitikai érdekeit alárendelni az ország érdekeinek.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
