DR. SZALAY GÁBOR
DR. SZALAY GÁBOR
DR. SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A röviden Bős-Nagymarosként emlegetett két évtizedes nemzeti trauma az oly nagyon várt hágai nemzetközi bírósági ítélettel sem ért véget, sőt, a különféle értelmezésre lehetőséget adó döntés megszületése óta a nézetek, vélelmek és előítéletek még magasabb hőfokon csapnak össze, mint nyolc-kilenc év óta bármikor.
A szabaddemokraták Hága után kialakított és azóta változatlanul képviselt alapelve az, hogy mi hajlandók vagyunk minden olyan felmerülő javaslatot megfontolni és mérlegelni, amit alapos környezetvédelmi hatásvizsgálat, majd hatástanulmány, valamint értékelhető költség-haszon elemzés támaszt alá. Nincsenek előítéleteink, nincsenek rögeszméink, viszont nem hitkérdésként, hanem még bizonyításra szoruló teóriaként értelmezünk minden olyan elképzelést, ami már eddig is felmerült vagy a jövőben még felmerülhet.
Mi azt mondjuk: érvekkel, komolyan vehető, teljes körű elemzésekkel meggyőzhetőek vagyunk, s a kormány felelőssége, hogy ne hagyjon minket bizonytalanságban, csak koalíciós lojalitásunkra építve. Ilyen nagy tétre menő, több évtizedes kihatású beruházás eldöntéséhez ennél több kell, nyugodt lelkiismeret, védhető és érvelhető meggyőződés. Ezért hiányoljuk mi elsősorban azt, hogy konstruktív fenntartásainkból táplálkozó kételyeinkre, kérdéseinkre eddig még nem kaptunk választ. Nem érzékeljük, hogy bármely elképzelése megalapozottságáról minket a kormány vagy az őt képviselő tárgyalódelegáció meg kívánna győzni, pedig sok a bizonytalanság és bármely elképzelhető megoldásnak vannak előnyei és hátrányai, akár környezetvédelmi, akár gazdasági szempontból.
Alapvetően kilenc kérdésben kell tisztábban látnunk, meggyőző, hiteles választ kapnunk ahhoz, hogy döntési helyzetbe kerülhessünk.
1. Bár Dunakiliti üzembe helyezése szükségesnek tűnik ahhoz, hogy a szigetközi fő- és mellék-Duna-ágak rehabilitációja megtörténhessen, hogy a Duna feletti szuverenitásunkat, a vízkormányzás lehetőségét visszakapjuk, hogy az önkényes C-variánst ne mi magunk legalizáljuk utólag; kérdés, hogy térségbeli ivóvíztartalékaink nem károsodnak-e elfogadhatatlan mértékig ezáltal.
2. Bár Hága választási lehetőséget biztosít arra vonatkozóan, hogy a Duna vízhozamának ránk eső részéből mennyit kívánunk a szigetközi Duna-ágba terelni és mennyit kívánunk energiatermelés céljából a bősi erőmű részére közös hasznosítás céljából átadni, semmit sem tudunk a vízmegosztási optimumszámításokról.
3. Nem kevesen állítják, hogy a szigetközi mellék-Duna-ágak vízhez juttatása pusztán vízhozamemeléssel a jelentős főmeder-erózió miatt nem megoldható. Ehhez itt is valamilyen módszer szerinti duzzasztásra, például gázlóküszöb-magasításra, szabályozható gumigátakra vagy más megoldásra lenne szükség, mely esetben viszont a ránk eső vízmennyiségnél kevesebb is elég lehetne a környezeti egyensúly helyreállításához, vagyis maradhatna vissza bizonyos rész a bősi villamosenergia-termelésre is. Se hatásvizsgálat, se költség-haszon elemzés nem áll rendelkezésünkre ezen dilemmát illetően sem.
4. A Duna hajózhatóságának helyreállítása Szap és Budapest között fontos szempontnak tűnik, de vajon a hajózás vélhető növekedésének reménybeli hasznai arányban állnak-e az ahhoz megkívánt befektetésekkel, s ha biztosítjuk a hajózhatóságot az ENSZ-EGB VI/B kategóriájának megfelelően, úgy ezáltal válik-e majd valóban teljes hosszában hajózhatóvá a 3500 kilométer hosszúságú Duna-Majna-Rajna nemzetközi víziút? Egyáltalán milyen hazai és nemzetközi előrejelzések vannak a várható hosszú távú hajózási forgalom növekedését illetően? Nem ismerjük a válaszokat.
5. Miként lehet - ha szükséges - hajózhatóbbá tenni a Dunát, biztonságosabbá az árvízvédelmet, a jégelvezetést, maradéktalanabbul kielégíteni a környezetvédelmi szempontokat? Alsószakaszi duzzasztómű, esetleg duzzasztóművek megépítésével vagy esetlegesen konvencionális folyamszabályozási módszerekkel, sarkantyúkkal, mederkotrással, visszatöltéssel? Duzzasztás esetén fenyegeti-e veszély például a térségbeli üdülőszigeteket, Esztergom óvárosát vagy más egyebet? A két megoldásban számunkra az a közös, hogy egyikre vonatkozóan sem rendelkezünk összehasonlító számításokkal, hatásvizsgálatokkal.
6. Amennyiben hosszú távon az alsó duzzasztómű felépítése esetleg mégis elkerülhetetlenné válik, úgy akkor azt most kell-e vagy későbbre halasztva is el lehet-e készíteni, fel lehet-e építeni? Ha egy duzzasztómű felépül, úgy ezáltal szükségessé válnak-e továbbiak is és mikor a Duna magyarországi alsó szakaszán? Elkészült-e mindennek sok más mellett a mai értékszámítási analízise? Mi nem tudunk róla. Akkor pedig ki és milyen alapon lesz bátor dönteni?
7. Bármely duzzasztómű létesítése feltételezi a felette lévő folyamszakasz települései szennyvíztisztításának teljes értékű megoldását. Ez valóban környezetvédelmi alapkövetelmény. Bár a szennyvíztisztítás nemcsak az esetleges duzzasztómű okán merül fel, de annak ütemezését ez utóbbi határozza meg. Nem rendelkezünk semmi ismerettel ezen alapvető kérdés részleteiről sem.
8. Hága választási lehetőséget kínál számunkra. Vagy közösen üzemeltetjük a vízlépcsőrendszert, és akkor részesülünk annak hasznaiból, de meg kell fizetnünk a beruházási költségek arányos részét is vagy nem veszünk részt a közös üzemeltetésben és akkor nincs haszon, de költségmegosztás sem, és a vízhozamból ránk eső részt sem kell energiatermelés céljára átengednünk. Mi nem láttunk alapos elemzést arra vonatkozóan, hogy ezt az alapvető döntést jó lelkiismerettel lehessen meghozni.
9. Miközben egyedül és pusztán villamosenergia-termelés céljából vízi erőművet építeni a Duna hazai szakaszán bizonyosan gazdaságtalan, rendkívül drága, azaz teljesen értelmetlen, addig a más célok figyelembevételével is megvalósított duzzasztómű létesítésekor esetleg irracionális lenne nem hasznosítani a meglévő energetikai potenciált. Ez esetben ugyanis ez lehetne gazdaságtalan és ésszerűtlen, azonban ennek eldöntése sem vállalható jelenlegi minimális tájékozottsági szintünkön.
Tisztelt Képviselőtársaim! A szabaddemokraták úgy vélik, hogy nincs helye semmiféle, számunkra újabb kötelezettségeket jelentő szerződés vagy szerződéstervezet elsietett aláírásának mindaddig, amíg nincs válasz megfogalmazott kérdéseinkre. Döntési helyzetben ugyanis csak akkor leszünk, ha majd tudjuk, hogy ezen megoldások vélt gazdasági előnyei arányban állnak-e ugyanezek feltételezett környezetvédelmi hátrányaival, ha majd a mostaninál pontosabban ismerjük a környezetvédelmi és gazdasági következményeket.
(9.50)
Amíg ez nem látható tisztán, véleményem szerint nincs helye sem keret-, sem más megállapodás aláírásának sem. (Sasvári Szilárd: Úgy van!)
Köszönöm figyelmüket. (Taps az SZDSZ és a Fidesz padsoraiból.)
