BARSINÉ PATAKY ETELKA
BARSINÉ PATAKY ETELKA
BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bős-Nagymaros története nem más, mint a politika csődje! A politikai hatalom újra és újra egyesre vizsgázott és vizsgázik napjainkban is. A politika feladata lett volna ugyanis világosan szétválasztani a politikai és a szakmai kérdéseket, amelyek teljességgel összekeveredtek a vitákban, és eloszlatni a tévhiteket is.
Hadd mondjak egy példát! Újra elterjedt az a nézet, és sok helyen hallom, hogy a vízlépcső földrengés esetén veszélyes lehet. Kérném szépen, földrengés esetén minden veszélyben van! A gáthoz tartozó számításokat dr. Mistéth Endre, Széchenyi-díjas kiváló mérnök készítette el - ez, kérem, egy klasszikusan szakmai kérdés! Nem képezheti politizálgató argumentáció tárgyát. Nem lehet ijesztegetni ezzel a lakosságot, és vízilobbystának bélyegezni azt, aki világszerte elismert tudását adta ennek a problémának a megoldásához!
Bős-Nagymaros története talán egy emberöltőre szétverte és jogtalanul megbélyegezte azt a vízépítő mérnöki szakmát, amely tudásával Európa-szerte híres volt. Bizonytalanná tette és ártott a környezetvédelem tudós művelőinek is azzal, hogy elsilányítva használta mindazt a tudományt, amely élővilágunk ökológiai értékeinek megtartására hivatott. Az azonban, hogy a politika nem volt képes megakadályozni ezt azzal, hogy szétválasztja a szakmát és a politikát, ez nem a szakma, ez a politika csődje, kérem!
Hadd mondjam Géczi képviselőtársamnak a következőt: valóban van a dolognak egy szakmai oldala és van egy politikai oldala. De itt a parlamentben a politikai döntéseket kell meghozni, és hogy ez a politikai döntés nem született meg időben Hága után, ennek a levét isszuk az egész elmúlt fél évben.
Mert Bős valóban a rendszerváltoztatás szimbóluma. A Duna a nemzettudatunk része, és mint ilyen, nagyon híven jelez mindent. 1990 előtt valójában nem szólt másról a történet, mint arról, hogy ez volt az utolsó szocialista nagyberuházás, amelyet központilag elhatároztak és végrehajtottak. Amikor egy egész ország Bős ellen tüntetett, ez nem volt több és kevesebb, mint egy üzenet: Bős a rendszerváltoztatás szimbóluma volt. Ma, amikor újra fellángolnak az indulatok és a bizalmatlanság, talán oda kellene figyelni arra, hogy most milyen üzenetet hordoz Bős. A bizalmatlanság ugyanis onnan datálódik, amikor a hágai per kellős közepén, '95. szeptember 4-én a miniszterelnök leült négyszemközti tárgyalásra Meiarral. Gyakorlatilag a hágai döntés után sikerült az ügyet megint zavarossá és valamennyire átláthatatlanná is tenni. Bár az október 8-ai bizottsági meghallgatáson a felelős államtitkár a nemzeti konszenzus jegyében történő tárgyalási stratégiát ígért, kedves hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársak, most távolabb vagyunk tőle, mint valaha! És az értelmiségiek nyílt levele a kormányhoz nem volt a kormány számára elég figyelmeztető jel, hogy itt ismét van Bősnek egy üzenete!
Az a kormányzati eljárás, amely lassanként itt, a parlamentben is kezd meghonosodni, és amely szavakban elvárja és deklarálja az együttműködést, a hitelességet, valójában azonban nem történik meg. Ez, kérem, elfogadhatatlan! Ez Bős-Nagymaros '98. februári üzenete! Többször felhívtuk a figyelmet erre a parlamentben. Éles szavakkal is, személyesen hívtam fel a figyelmet napirend előtti felszólalásban, de a kormány még csak nem is válaszolt.
Bősön nincs nemzeti konszenzus, és hadd idézzem Láng István akadémikus decemberi levelét. A következőket mondja az akadémikus tudós: "Úgy tűnik, mintha nem szlovák-magyar, hanem magyar-magyar vitás ügyben hozott volna ítéletet a Hágai Bíróság. A szlovákok pedig mosolyogva nézik ezt a szórakoztató műsort, és tartogatják az adujukat a várhatóan legyengülő magyar delegációval való tárgyalásra".
(10.50)
Tisztelt Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim! Több hónappal ezelőtt mondtuk ebben a parlamentben: ez a fajta hozzáállás sokba fog nekünk kerülni. Azzal a körülménnyel, hogy különböző jogi technikákkal a kormány kivonta a parlament hatásköréből a bősi kérdést, hogy Bős-Nagymaros kérdése csak egy jogi, egy ilyen politikai vitanap keretében kerülhetett most, az utolsó pillanatban a Ház asztalára, ez az oka annak, hogy nem tud létrejönni az a párbeszéd, amelyre Bős ügyében szükség lenne.
Nem elégséges az, kedves képviselőtársaim, hogy az államtitkár a bizottsági üléseken utólag tájékoztatást ad. Minket a bizottsági ülésekre nem a kíváncsiság visz oda, hanem a felelősség. Pontosan itt van az a nézetbeli különbség, amit mondunk és amit mondtunk már fél éve, véleményünk szerint a politikának itt a parlamentben előre bizonyos döntéseket kell hozni, természetesen a végrehajtás, ennek megvalósítása a végrehajtó hatalom, a kormány feladata. Utána a bizottságban már valóban csak ellenőrzésre kerülhet sor. De miután hiányzott az első lépés, amelyet érdekes módon a miniszterelnök vetett föl elsőnek, de azután sürgősen levették a napirendről, amikor azt mondta, hogy számít egy olyan ad hoc bizottságra, amelyik leteszi azt az irányvonalat, amely mentén a kormánydelegáció tárgyaljon, nos, ez eltűnt a köztudatból, mára ezért ilyen zavaros és sokak számára átláthatatlan minden.
Úgy gondoljuk, azzal, hogy a tárgyalódelegációt nem erősítette meg a kormány egy világos és egyértelmű parlamenti állásfoglalással, aminek a tárgyalódelegáció nekivetheti a hátát a tárgyalásokon, sikerült a tárgyalódelegációt egy viszonylag nehéz és lehetetlen helyzetbe lavírozni.
Nem szeretnék senkit megbántani, és nem szeretném megbántani az államtitkár urat sem, aki vezeti a tárgyalásokat, de mára már látszik, hogy rosszul tárgyal a kormány. Hazai csatákat vív ahelyett, hogy maradéktalanul érvényesítené a magyar érdekeket a szlovák féllel szemben. Beszorult a tárgyalódelegáció a szlovák féllel szemben. Mióta folynak már a tárgyalások, és az alapvető, legfontosabb kérdésben, a vízszint, vízmennyiség kérdésében a mai napig nincs semmiféle megállapodás! Lehet, hogy a végén majd győzelmi jelentéseket fogunk hallani, de ebben a kérdésben, mint sok minden másban is, csak ideig-óráig lehet félrevezetni sokakat.
A Néppárt a hágai döntés után - mert hiszen Hága egy mérföldkő, és mi azt mondtuk, hogy számunkra Hága nem vita kérdése, hogy győztünk, vesztettünk, számunkra Hága tény -, Hága után a Magyar Demokrata Néppárt elnöksége megtárgyalta a bős-nagymarosi kérdést és állásfoglalást hozott. Ha valaki az elnökségi állásfoglalásunkat tanulmányozza, akkor feltűnhet, hogy sehol nem használtuk azt a kifejezést, hogy "Bős-Nagymaros", mindenütt a Duna ügyéről beszélünk, és ez teljesen tudatos. Miért? Mert nekünk ezekben a vitákban most nem Bős-Nagymarosról, hanem a Dunáról kell döntenünk. Nem egyszerűen egy beruházásról van szó, kérem - ez itt a dolog lényege -, hanem Európa legnagyobb folyóján egy 150 kilométeres szakaszt évszázadokra meghatározó döntésről és ez egy óriási különbség.
Mi van az állásfoglalásunkban? A Magyar Demokrata Néppárt szerint politikai döntéseket kell hozni egy pártnak, ezek a politikai döntések a következő négy dologban foglalhatók össze: álljon helyre a jogegyenlőségünk, mondhatni szuverenitásunk a Duna Rajka-Szob közötti szakaszán őrizzük meg az Öreg-Duna élővíz jellegét a Szigetköz vízellátását állítsuk helyre a Duna Szap alatti szakaszán a hajózhatóságot ne abszolútumként kezeljük, hanem a lehetséges megoldások közül válasszuk ki azt, amellyel az illetékes grémiumok is egyet tudnak érteni. És minél alacsonyabb költségű megoldást válasszunk, ahol a beruházások, a ráfordítások és a költségek egymással optimumot hoznak ki.
Ehhez a négy dologhoz hozzátartozik az is, hogy beszéljünk a legszenzitívebb dologról, az alsószakaszi duzzasztásról, vagyis magyarul a gátról. Nekünk az a véleményünk, hogy ezt a kérdést két ütemben kell vizsgálni.
Az első ütem az a monitoringrendszer, amelyben a tárgyalódelegáció megállapodott, és ezt igen üdvözölni tudjuk. Ez egy nagyon lényeges dolog, ugyanis a monitoringrendszerrel egy olyan 7-10 éves megfigyelést lehet végezni, amely valóban módot ad arra, hogy annak alapján, tényszámok alapján lehessen a rendszerbe beleavatkozni. Ha nincs véglegesen eldöntött változat, akkor bele lehet avatkozni. Az a véleményünk, hogy erre az időre minimális költséggel a hajózást klasszikus eszközökkel fenn kell tartani és szükséges olyan nemzetközi megállapodás a Duna-bizottsággal és másokkal, amely ezt a minimum szintjén tartja meg.
A mi javaslatunkkal is foglalkozott a Magyar Tudományos Akadémia bizottsága, ott 5. sorszámot viselt. Idézem, mit ír róla: "Ez a megoldás rugalmas megvalósítást, alapos megfigyelést és a projekt megfigyelések alapján történő módosítását biztosítja. Figyelembe vehetők az észlelt hatások, a hajózás alakulása, továbbá a pénzügyi ütemezés szempontjai." És megállapítja azt is az Akadémia, hogy az eróziós folyamatok miatt néhány évtized múlva igényelhet ez a megoldás duzzasztást.
Nézzük, mit veszítünk ez alatt az idő alatt és mit nyerünk! Lássuk először, hogy mit veszítünk! Elveszítjük az energiatermelésből való részesedést, de lehetőségünk van arra, hogy az elszámolásokba a Duna vízierő-potenciálját bevonjuk, vagyis magyarul a bősi erőműben megtermelt energiát. Nos, ha a kormány elkötelezi magát most azonnal egy gát építése mellett, és kijelentette a miniszterelnök, hogy ez nem fog az adófizetők pénzébe kerülni, akkor a kormány nem tesz mást, mint a Duna vízierőmű-potenciálját koncesszióba adja. Tehát a különbség csak az, hogy a kormány ezt ötven-száz évre teszi, mi pedig mindössze tíz évről beszélünk.
Mi az, amit nyerünk? Mi történik ez alatt a tíz év alatt?
1. Ahogy említettem, folyik a monitoring megfigyelés és lehetőség van a rendszer módosítására.
2. Megépülhetnek a szükséges környezetvédelmi beruházások, a csatornázás, a szennyvíztisztítás és egyebek, amire a térségnek, de az egész Duna-szakasznak nagyon régóta égető szüksége lenne és lesz.
3. Egy olyan költségütemezést lehet ebben az esetben megvalósítani, amely a lehetőségeinkhez igazodik, és ahol - bocsánat a kifejezésért - mi vezényeljük a parádét, nem mások diktálnak nekünk.
4. Ez év áprilisában a Világbank létrehoz kétéves időtartamra, mandátumra egy bizottságot. Ezt maga a Világbank elnöke jelentette be az ENSZ-konferencián tavaly. Ennek a bizottságnak az lesz a dolga, hogy elvi ajánlásokat fogalmazzon meg a vízlépcsőrendszerekre vonatkozóan, és megállapítsa, hogy melyek azok a kritériumok, amelyekkel finanszírozni hajlandó - mint egyébként a legnagyobb finanszírozó ilyen ügyekben - vízlép-csőrendszereket. Tehát pontosan rögzíti a pénzügyi odaítélés kritériumait.
(11.00)
Két év múlva rendelkezésünkre áll az a nemzetközi ajánlás, amelyet a finanszírozásnál minden hitelfelvételkor figyelembe fognak venni, hölgyeim és uraim. Nem lenne érdemes megvárni a döntéssel, hogy mi lesz ennek a nemzetközi bizottságnak, pénzügyi és tudós bizottságnak a véleménye?
5. Ha tíz évet várunk, akkor az Európai Unió tagjai leszünk. A Duna az európai vízi út integráns része. Tudott, köztudott, hogy az Európai Unió forrásai megnyílnak olyan jól megfogalmazott, több országot érintő közös célokra, amelyek finanszírozásában az unió részt vesz, nem is kis mértékben.
Amit tehát mi mondunk, az nem több és kevesebb, csak az, hogy valósítsuk meg az alsószakaszi probléma megoldását akkor, amikor ehhez már az Európai Unió transzfereit, pénzügyi forrásait fel tudjuk használni, be tudjuk építeni. És ha valaki azt mondja, hogy ez a megoldás esetleg drágább lenne, mint egy azonnali építkezés, rögtön felhívom a figyelmét, mielőtt megnyomja a kétperces gombot, hogy nem így van. Elvégeztük a számításokat. Amennyiben az európai uniós források bevonhatók, messze nem drágább, csak éppen bölcsebb és előrelátóbb.
Tisztelt Ház! Miután politikai vitanap keretében nincs módunk és lehetőségünk arra, hogy bármilyen országgyűlési határozatba beleszóljunk, vagy országgyűlési határozati javaslatot elfogadjunk vagy elvessünk, ezért most a politikai vitanap keretében a Magyar Demokrata Néppárt részéről ajánlást fogalmazunk meg a kormány felé. Lehetségesnek véljük, hogy a kormány úgy tárgyaljon, hogy megállapodjon egy első ütemű létesítményrendszer közös üzemeltetésében egy olyan ideiglenes üzemeltetési megállapodás alapján, amely viszont meghatározott időre szól - mi javasoljuk a 2005-öt. Ebben a megállapodásban mindkét fél vállaljon kötelezettséget az időközben összegyűlt tapasztalatok birtokában, a bekövetkező környezeti hatások függvényében arra, hogy a rendszert szükség szerint módosítsa, és a végén, a megfigyelések után elvégezze a szükséges elszámolásokat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
