DR. KALTENBACH JENŐ
DR. KALTENBACH JENŐ
DR. KALTENBACH JENŐ, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Tisztelt Országgyűlés! Nyolc éve megoldatlan Magyarországon a kisebbségek parlamenti képviselete. Ezalatt a nyolc év alatt minden elképzelhető racionális és kevésbé racionális érv elhangzott. Nem hiszem, hogy nekem most az volna a lehetőségem, hogy a racionális érveket illetően valami újat hozzátegyek ehhez a vitához. Minden elhangzott már pro és kontra, nincs egyetlenegy olyan érv, amit a támogatók hangoztattak, és meg ne cáfoltak volna mások, és nincs egyetlen ellenérv, amire ne lett volna egy támogató. Ezért azt hiszem, hogy a racionális érvelésen túlvagyunk.
Mindenféle összehasonlítások is elhangzottak. Ma esti felszólalásomnak ezért nem annyira racionális, inkább bevallottan szimbolikus, vagy ha úgy tetszik, érzelmi oka van.
Gondoljanak arra, hogy itt nem egyszerűen a kisebbségek parlamenti képviseletéről van szó, hanem - remélem, nem túlzás, amit mondok, de ebben a helyzetben akár túlzásokra is ragadtathatja magát az ember - a magyar demokrácia szavahihetőségéről, az Országgyűlés tekintélyéről, az alkotmányba vetett hitről. Ha úgy tetszik, a jogba, az alkotmányos jogállami rendbe vetett hit forog kockán.
Nyolc éve toljuk magunk előtt ezt a problémát. Nem hiszem, hogy volt még olyan megoldatlan kérdés, amit ennyi jóindulat - vagy ennyi látszólagos jóindulat - ellenére nem sikerült rendezni. Az idő már elfolyt, nincs több időnk, ezért az érzelmeikre próbálok hatni, az érzelmeikre apellálok. Nem hiszem, hogy lenne olyan racionális érv, amelyik arányban állna azzal, amit ennek a kérdésnek a megoldatlansága jelent.
Éppen ezért végső érvként - érzelmi és nem racionális érvként - az önök jóindulatára apellálok, vagy ha úgy tetszik, arra, amit talán önbecsülésnek lehetne nevezni. A magyarok szerte Európában valamikor lovagiasságukról, igazságszeretetükről, szabadságszeretetükről, nagyvonalúságukról voltak ismertek. Mondhatnám a költővel: régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? Próbáljunk visszahozni valamit ebből a hírnévből, és legyünk nagyvonalúak ebben a dologban, ne legyünk kicsinyesek!
A külföldiek elleni, németek által indított mozgalom egyik jelszavává vált egy német közéleti személyiség mondata, amely körülbelül úgy hangzik: külföldiek, ne hagyjatok magamra a többi némettel! Én most azt mondhatnám: magyarok, ne hagyjatok magamra a kicsinyesekkel, a szűklátókörűekkel, az egoistákkal! (Taps.)
