DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Polgártársaim! 1994-ben, amikor ez a parlament megkezdte munkáját, módomban volt a Független Kisgazdapárt nevében megszólalni első alkalommal. Akkor az ülésteremben jelen lévő kormányfőnek, dr. Horn Gyula úrnak próbáltam figyelmébe ajánlani azt az óhajomat, hogy remélem, kormányzása a nép teljes megelégedésére fog végződni és folyni.
Sajnos, tudjuk, hogy a közben eltelt időszak alatt társadalmunk lényegében kettészakadt. Vannak a nyertesek, és van az az óriási tömeg, amelynek életszínvonala, sajnos, csökken, a több mint fél évszázaddal ezelőtti költői szóval a hárommillió koldus országa felé közeledünk. A Magyar Országgyűlés felvállalt olyan feladatokat, amelyek az igazság, a teljes igazság felderítését tartalmazták. Az első ülések egyikén indítványoztam a privatizációnak, tehát az állami vagyon elidegenítésének teljes kontrollálását. A Ház akkor ezt átütő többségben, csaknem 90 százalékban magáévá tette. Azóta, sajnos, ez a folyamat nem zajlott le. Igaz, hogy az általam igen tisztelt kollégám, dr. Kristóf István képviselőtársam egy csaknem hasonló indítványt pár hónappal később - több mint fél évvel - előterjesztett, és a Ház azt is napirendjére tűzte. De sajnos mind a mai napig érthetetlenül meg sem kezdődött ez a munka annak ellenére, hogy még a bizottság tagjait is megválasztotta a Ház.
Ugyancsak szeretnék rámutatni arra, hogy ez a Ház felállított egy úgynevezett bankkonszolidációt ellenőrző bizottságot. Ez a bizottság körülbelül három és fél évig dolgozott, s a munka eredményét a mai napig nem terjesztette a Ház elé. Úgy érzem, ez súlyos, döntő hiba, és súlyos kritikája annak a kormányzatnak, amely az 1994-es választásokat megelőzően azt tűzte a zászlajára, hogy az igazat ki kell mondani, és minden tényt ki kell deríteni, amelynek következtében ez a hatalmas társadalmi igazságtalanság, sajnos, a mindennapok gyakorlatává vált.
Három hét múlva ez a parlament befejezi munkáját az alkotmány szavai szerint. Sajnos, nem tudjuk, hogy mi történt, nem derült fény, nem tűntek el a fátylak, hanem a mély elhallgatás, a titkok, az úgynevezett üzleti titkok, a banktitkok, az állítólagos üzleti érdekek, úgy látszik, előbbrevalók, mint az alkotmány szavai. Talán végső pillanatban vagyunk, de én az Országgyűlés figyelmét felhívom arra, hogy ne fejezzük be a munkánkat anélkül, hogy az ország elé tárnánk az elmúlt négy vagy nyolc év történetének valódi tényeit.
Köszönöm az időt.
