DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Klasszikus idézettel kezdeném: a magyar névtelenre, de nem Anonymusra gondolok, hanem egy szerkesztőségi cikk szerzőjére a HVG lapjain, kőbe véste, idézem: "Az adótörvényeket nem illik év közben módosítani."
Ezért sokan azt feltételeztük, az időhaladék lehetőséget ad arra, hogy az apparátusoknak ne kelljen már annyira kapkodni, mint például a Bokros-csomagnál, és legyen idejük az esetleg létező hatástanulmányok figyelembevételével a valósághoz az eddigieknél jobban alkalmazkodó módosítványcsomaggal történő előrukkolásra. Ezek után a kínban, vérben és időhaladékban fogant módosítványegyveleg kissé magatehetetlenül hever előttünk; javítani szeretném, némi életet lehelni a tetemébe, de aligha sikerülne a szájtól-szájig lélegeztetés, hiszen amit látok, az a nyílás nem is a szája! Így nincs hová belefújnom a megtiport magyar vállalkozóknak a sóhajait.
Most, az általános vita végén mégis említést kívánok tenni ezekről, hiszen ha az adózás rendjéről szóló törvény javasolt módosításai között nem szerepel a 74. cikkely, akkor hol súghatom Buddha szent fülébe, hogy a társasági adóról szóló törvény értelmében a jogi személyiségű társaságok, bt.-k, kft.-k a várható éves társasági adójukat ne legyenek már kötelesek a tárgyév december 20-áig - megint csak a várható éves adóösszegnek legalább a 90 százalékáig - előleg címén lepöngetni, mert ma azt mondja a törvény, hogy ennek elmulasztása vagy a befizetett adóelőleg és a 90 százalékos feltöltési mérték közti negatív különbség után - és kinek negatív, tessék kitalálni! - 20 százalék mulasztási bírságot fizet a jogi személyiségű társaság. Csak tudnám, hogy egy szektorsemleges piacgazdaság törvénye hogyan lehet ilyen! A nem jogi személyiségű társaságok ugyanis nem kerülnek a mulasztási bírság hatálya alá, ahogy a törvény mondja, a magyar nyelv nagyobb dicsőségére, vagyis nem fizetnek ebben az esetben, mert ott pénzforgalmi a szemlélet.
Más társaságoknál ez viszont a pénzügyi teljesítéstől független, s a számla kiállításának és a szolgáltatás teljesítésének a napja számít. Például thaiföldi kollégák kerek szemmel álmélkodnak, ugyanis ilyen feltöltési piruett a világon nem létezik, csakis egzotikus hazánkban, a saját magával határolt kies Magyarországon. Mindez példa arra, hogyan kell költségvetési bevételt csinálni bírságolás révén a semmiből, vagyis a pontatlan feltöltés alapján. De miért pontatlan a feltöltő? Mert az álmoskönyv szerint decemberben a várható éves társasági adóalapot képtelenség az elvárt pontossággal, tehát több mint 90 százalékos pontossággal megbecsülni. December 20. és 31. között nemcsak a Jézuska jön, vagy egyeseknél Santa Claus, hanem számtalan olyan gazdasági esemény történhet, amely az éves eredményt is befolyásolja.
Sok vállalkozás ekkor már visszafogja a teljesítményét, és nem ad ki számlát december közepétől, csak azért, hogy a fa alá ne a mulasztási bírság kerüljön.
Teljes adóévszemlélet esetén a központi költségvetés számára ez inkább adóbevétel-kiesést jelent, mintsem az előlegfizetés révén besöpört többletbevételt, hiszen a Pénzügyminisztérium is módosítgatni szokta az éves költségvetését; hogyan lennének a vállalatok még nála is bölcsebbek? Épp így nem tudom hova dugni az értékcsökkenés mértékére megállapított úgynevezett amortizációs kulcsot, ugyanis egyszerűen nincs kulcslyuk a törvénymódosításban. Erre a három hétre csak nem adhatok be egy új törvénymódosítást a világ szégyenére! Az alacsony amortizációs kulcsok ugyanis rontják a világszínvonalra többnyire még nemigen vergődött magyar vállalkozásoknak a versenyképességét a nyugat-európai vetélytársaikkal szemben, s csak arra jók, hogy többlet-adóbevételt biztosítsanak az örökké éhes Tocsik-országnak. A gazdasági teljesítőképességet rontva tehát felmérhetetlen hátrányba hozzák a magyar vállalkozót a nyugat-európai társaival szemben. Így végül azután a várt adóbevétel is elmarad, s jön a mesebeli igazságtétel, vagyis a mohóság megbosszulja magát.
Különösen tanulságos a társasági adótörvény 2. számú melléklete: I., Épületek leírási kulcsainak jegyzéke. Az érvényes számviteli szabályok alapján - és a költségelszámolás istennője szerint - az épületekkel azonos mértékben avul el a belső gépészet: felszerelés, műszaki berendezés; például a hosszú élettartamú épület leírási kulcsa 2 százalék, s a belső fűtésrendszer ugyancsak 2 százalékban amortizálódik. És hadd figyelmeztessem a tisztelt beterjesztőt, hogy immár rég nem 1991-et írunk! Ugyanis a saját gépkocsi használata esetében a személyi jövedelemadóról szóló '95. évi CVII. törvény 4. mellékletében a korábbi 3 forint/kilométer elszámolható költség 1991 óta nem változott.
(16.00)
Mindebből csak az állapítható meg, hogy a szakértelem jelszavával indult, de nem azzal távozik ez a kormány. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
