SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ
SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ
SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tehát néhány dolgot arról, amit én erről a kérdésről tudok. Nyilvánvaló, hogy Magyarország egyik legnagyobb - ha ugyan nem a legnagyobb, egyébként a legnagyobb - gyermekszervezete és a legnagyobb pedagógusszervezete közötti, egyébként jogilag is elkészített és aláírt megállapodás politikailag nyilvánvalóan nem tetszik. Ez politikai ízlés dolga, akár el is lehetne fogadni. De azért itt vannak alapvető kérdések és tények, amiket Kovács Kálmán képviselő úrnak is és Pokorni Zoltán képviselő úrnak is ismernie kell, hiszen a közoktatási törvénnyel kapcsolatos.
Engedjék meg, hogy néhány kérdést kronológiában elmondjak úgy, ahogy az történt - csak azért, hogy ezt az egy dolgot már ne kelljen vizsgálni -, hogy milyen kapcsolat van - nem mondom, hogy volt, mert van - a Pedagógusok Szakszervezete és a Xénia Láz Egyesület között. Gondolom, ezzel időt takarítok meg, ezt az egyet már nem kell vizsgálni.
Először is: létrejött egy együttműködési megállapodás a Pedagógusok Szakszervezete és a Xénia Láz Egyesület között 1996. június 26-án, két civil szervezet között; minden további nélkül oda is tudom adni, nyilvános, publikus, nem hiszem, hogy különösebben vizsgálni kellene akár formáját, akár tartalmát. A Pedagógusok Szakszervezete és a Xénia Láz Egyesület között ezt követően egy közös akcióra is sor került - tehát nemcsak egy üres formaságról van szó, hanem egy közös akcióról -, amely akció arról szólt, hogy az 1996 júniusában aláírt megállapodásnak megfelelően, az abban megfogalmazott törekvéseknek megfelelően a pedagógusok és tanítványaik harmonikus kapcsolatát kívántuk volna előmozdítani. Remélem, ez sikerült is.
Miért hivatkoztam az előbb a közoktatási törvényre? Az 1996-ban módosított '93-as közoktatási törvény 11. §-ának van egy 1/g pontja. Ez a következőt mondja: "A tanulónak joga különösen, hogy az emberi méltóság tiszteletben tartásával szabadon véleményt nyilvánítson minden kérdésről, az őt nevelő és oktató pedagógus munkájáról, az iskola, kollégium működéséről, továbbá tájékoztatást kapjon személyét és tanulmányait érintő kérdésekről, valamint e körben javaslatot tegyen, továbbá kérdést intézzen az iskola, kollégium vezetőihez, pedagógusaihoz, az iskolaszékhez, a kollégiumi székhez, arra legkésőbb a megkereséstől számított 30 napon belül érdemi választ kapjon."
Hogy miért idézem ezt a törvényszöveget? Azért, mert az együttműködési megállapodásunk aláírása előtt megfogalmazódott mindkét civil szervezet részéről az a felismerés, hogy közösen dolgozzunk ki egy akciót, amely keretében a tanulók, vagyis a Xénia Láz-tagok az őket tanító pedagógusokat rendszeresen és folyamatosan értékelik. Ha ez politikai összekapcsolódás, hát akkor az! Ennek szervezett kereteit kívántuk biztosítani "Az év pedagógusa", "A hónap tanítója és tanára" akciók meghirdetésével. Ez az akció azért volt különösen egyedülálló, mert a gyerekek azokat kérték számon havonta és minősítették év végén, akik őket osztályozzák; és nemcsak a pedagógus, a tanító és a tanár minősíthette a tanítványait, hanem ez fordítva is megtörténhetett.
A verseny a Xénia tanévnyitójával kezdődött, a diákok iskolánként és tagozatonként minden hónapban szavazhattak a legjobb tanítóról és a legjobb tanárról. A lebonyolítást a helyi Xénia-klubok végezték, mégpedig oly módon, hogy begyűjtötték diáktársaik szavazatait, és ennek alapján készítették el a listát, majd ezt követően titkos szavazással választották meg a hónap tanítóját és tanárát; iskolánként az év pedagógusa címet az a pedagógus nyerte el, akit legtöbbször választottak meg egy-egy hónap lezárását követően. "Az év pedagógusa" díjakat pedagógusnapon kapták meg a pedagógusok ünnepélyes keretek között.
Ezzel azt szerettem volna tehát elmondani, hogy valós tartalma volt két civil szervezet együttműködésének. Ez a két civil szervezet arra jött létre, hogy a gyermekek által nem igazán kedvelt vagy nem minden gyermek által kedvelt kémia, matematika, biológia és fizika tanulását segítse, és ebben kiemelje az egyébként nem elhanyagolható munkát végző pedagógusok szerepét. Aztán megdöbbenve olvasom az újságban, tisztelt képviselő úr, hogy valamiféle-fajta feltételezett, nem tudom miféle alvilági figurákkal vagyok vagy vagyunk kapcsolatban. Hát a vizsgálatról, amiről elemi ismereteink nincsenek, azt mondani, hogy meg kell tenni, hátha a feltételezéseink igazak, no, ez az, amit viszont úgy gondolom, hogy nekem kell a bíróság által megvizsgáltatni!
(19.30)
(Dr. Kovács Kálmánhoz:) Örülök, hogy ezt szorgalmasan jegyzi a képviselő úr - jobban szeretném, ha Pokorni képviselő úr is ebből némi ismeretet szerezne.
Köszönöm szépen.
