DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Bocsánat, elnök asszony, erről beszélt a képviselő úr, amikor ideértem, hogy nem alkotmányos ez a megoldás.
Tehát az összeférhetetlenségi törvény kapcsán már megválasztott országgyűlési képviselőknél, akik azzal a biztos tudattal jöttek ide, hogy hatályban van egy összeférhetetlenséget kimondó törvény, önök utóbb néhány hét alatt megszüntették ezt. Hangsúlyozom még egyszer: ha jogetikáról és jogigényességről beszélünk, akkor talán következetesnek kellett volna lenni 1994-től, hogy kellő hitelességgel hasson most az a kifogás, hogy az alkotmánybírák mandátumát hosszabbítani lehessen.
Többször elhangzott már az a riogatás is, ami az 1957-es parlament működésére vonatkozott, hogy meghosszabbította a mandátumát. Tisztelt képviselőtársaim, akkor egészen másról volt szó. Hiszen itt az Országgyűlés egy feladatkörébe és hatáskörébe tartozó törvény egy paragrafusának módosítását végzi el, az pedig egy mandátumát meghosszabbító országgyűlési határozat volt. Egészen másról van szó. Viszont ez az örök idézés arra alkalmas, hogy valami rossznak sejtesse ezt a megoldást.
Hangsúlyozom még egyszer, tisztelt képviselőtársaim: én sem jó szívvel szavazom meg ezt a megoldást. Be kellett volna tartani a törvény írott szövegét. Be kellett volna tartani azt, hogy milyen ütemezéssel kell az Alkotmánybíróság újraválasztásán elgondolkodnunk, és mindig így pótolni az új alkotmánybírákat, akiknek megfelelő idejük lesz arra, hogy bizony egy precedensjogra épülő alkotmánybírósági értelmezési gyakorlatban megszerezzék azt az egy-két-három éves gyakorlatot, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság a munkáját tovább végezze.
Tisztelt Képviselőtársaim! Annyiban egyetértek Bauer képviselő úrral, hogy az egész törvényjavaslat kapcsán sok mindent elfelejthetnénk. Így a jelölési szabályok megváltoztatását és a törvénynek majdnem minden részét kivéve azt a részét, amire az önök miniszterelnöke és a mi miniszterelnökünk ígéretet tett egy-per-háromszáznyolcvanhatodmaga nevében, hogy kísérletet tesz a Ház előtt arra, hogy fölemeljük 9-ről 12 évre az alkotmánybírák mandátumát. Ez volt az, ami apropót adott arra, hogy ez az árukapcsolás idekerüljön elénk, és ennek kapcsán egy csomó olyan kérdésben, amiben korábban évek óta nem született meg a politikai akarat - ilyen például a többcsatornás jelölés -, most, az Országgyűlés utolsó néhány hetében megpróbálja ezt az Országgyűlés torkán lenyomni.
Az elmúlt négy évnek gyakorlata volt az, hogy a kormány azokat a törvényeket, amelyek igen fontos törvények voltak, mindig egy-egy őszi vagy tavaszi ülésszak utolsó egyharmadában próbálta meg az Országgyűléssel elfogadtatni. Tessék végignézni: minden évre jellemző volt az, hogy amikor eljutottunk a tavaszi-őszi ülésszak végéhez, akkor hoztuk meg a törvények kétharmadát. Most ugyanezzel állunk szemben: politikailag, szakmailag nem egyeztetett módon próbálja most a kormányzat egy csomag formájában az asztalunkra letenni.
Hangsúlyozom: nem illik három héttel az Országgyűlés működésének befejezése előtt két alkotmánymódosítást tárgyalnia az Országgyűlésnek másodsorban pedig egy olyan csomagot idehozni, amiben nincs meg a politikai akarat harmadsorban: el tudom fogadni azt, hogy erre a miniszterelnök úr ígéretet tett - ezt, a 9-ről 12 évre való felemelést kérte az Alkotmánybíróság -, az indokait is el tudom fogadni. Egy folyamatos ítélkezési gyakorlat kialakítása érdekében elengedhetetlen. Igaza van képviselő úrnak, nincs háborús időszak, csak az a kérdés, hogy jelen esetben a jogbiztonság megköveteli-e ezt a lépést, ugyanis nem tudjuk, hogy a következő ciklus él-e olyan eszközökkel, mint például a újraválasztás, különösen akkor, tisztelt képviselőtársaim, ha ezt a módosítás kapcsán adott esetben kiszavazzák ebből a törvényjavaslatból.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
