TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vállalom, hogy az általános vitában másodszor szólalok fel, nem azért, mert ismételni szeretném magamat, hanem azért, mert egy örömteli eseményről szeretnék beszámolni. Nevezetesen, ha emlékeznek arra, hogy a kockázati tőkével kapcsolatos törvényjavaslat vitájának kezdetekor mit mondtam - mint a gazdasági bizottság elnöke, majd mint az SZDSZ vezérszónoka - ebben a kérdésben, akkor arra hívtam fel a figyelmüket, hogy azok a célok, amelyeket az előttem szóló Csépe képviselő úr megnevezett, ebben a törvényben a vágyak színvonalán jelennek meg, és nem teljes mértékben siker reményében hajtják végre azokat a követelményeket, amelyeket a vágyakban megfogalmazunk.
Mik a vágyak? A vágyak azok, hogy Magyarországon több legyen a beruházás, hogy a Magyarországon megjelenő belföldi és külföldi tőke vállaljon kockázatot a szerkezetátalakításban, és hogy azok a vállalatok, amelyek még nem tudnak beilleszkedni a magyar gazdaság gyors ütemű növekedésébe, mielőbb integráns részei legyenek ennek a fejlődésnek. Az akadályt a kockázatitőke-törvénnyel kapcsolatosan két kérdésben láttam, és az egyik, úgy érzem, megoldódik. A korábbi felszólalásomban is felhívtam a figyelmet, hogy erre mód kínálkozik.
Nevezetesen arról van szó, hogy a kockázati tőke a befektetőknek egy sajátos csoportját szólítja meg, nevezi meg, azt a csoportot, amely hosszú ideig vállal befektetésekkel kapcsolatos kockázatot anélkül, hogy a megtérülés igényével fellépne, annak a reményében, hogy a befektetés termelőre fordulása, a befektetés eredményre fordulása jelentős hozamot fog hozni számára. Ez a tőkecsoport nem elsősorban állami támogatást igényel ahhoz, hogy megjelenjen, hanem biztos lehetőségeket, és ennek megfelelően nem szereti azt, ha a tőkecsoport munkájába kívülről, bármilyen állami vagy nem állami szerv részéről beleszólás kényszere lépjen fel.
Ma sikerült véleményem szerint az előterjesztőkkel egy olyan megállapodásra jutnunk, amellyel a kockázati tőke képviselői meg lehetnek elégedve, mert az állam támogatja a kockázati vállalkozásokat az egyik oldalon, kedvező feltételeket nyújt a számukra, ugyanakkor nem veti fel az igényét annak, hogy gazdaságilag indokolatlan mértékben e jelentős kockázatokat vállaló csoport ügyeinek részleteibe bele kívánna szólni.
A másik kérdés, amit Csépe képviselő úr ugyancsak felvetett - és én teljesen egyetértek vele -, hogy nemcsak a kockázati tőkére, hanem befektetésekre általában és több beruházásra van szükség, hogy a magyar gazdaság megfeleljen azoknak az igényeknek, amelyek megvalósulása a társadalmi haladás szempontjából elkerülhetetlenül fontos. Én remélem, hogy a beruházások általános kedvezményezésére is mód fog kínálkozni. Erre vonatkozólag is a részletes vitában javaslatokat fogunk tenni a módosító indítványok közben, ez azonban kevésbé megoldható kérdés a hátralévő törvényhozási ciklusban. Úgy gondolom, hogy itt a következő kormányzati időszakban, a következő parlamenti ciklusban még jelentős feladatok fognak ránk hárulni. Nevezetesen arról van szó, hogy nem meghatározott beruházásokat és meghatározott tőkeerő fölötti beruházásokat kell csak támogatni, nem sok csatornán kell ezt a támogatási rendszert biztosítani, hanem egy átlátható rendszert kell létrehozni, amely nemcsak a kis- és középvállalatoknak, de a hazai vállalatoknak azon nem kis- és középvállalati kategóriába tartozó részének is előnyt nyújt, amely ma még nehezen tud új tőkéhez jutni.
Remélem, hogy már a kockázatitőke-törvény elfogadása is előrelépést fog jelenteni ebben a vonatkozásban, de biztos vagyok benne, hogy ezen a kérdésen még hosszú ideig dolgoznunk kell. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
