DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Az improvizáció szép dolog, de ezt kiváltképp a jazz-zenében élvezhetjük és nem a parlament üléstermében, ahol a Házszabály előírja, hogy az interpelláció szövegének meg kell felelnie az írásban beadottal. Amit ön most itt produkált, kedves képviselőtársam, annak még köszönő viszonya sincs azzal, amit február 3-án volt szíves a minisztériumnak megírni. Ezért én ragaszkodom a Házszabály előírásaihoz, és arra fogok válaszolni, amit ön írásban kérdezett. Azokat a rémtörténeteket pedig, amiket most elmesélt, próbálja meg majd valahogy a jogszabállyal egyeztetni, ugyanis az a részarány-földtulajdoni törvény, amit voltak szívesek 1993-ban meghozni, előírja, hogy abban az esetben, ha az FM-hivatalok veszik át a feladatot, nincs egyezkedés, nincs semmi játéktér, sorsolás van, kedves jó képviselőtársam, mint ahogy azt ön mint törvényhozó remélem, hogy tudja és elmondja azoknak, akiket ez illet. Ez a legrosszabb azok számára, akik a földjüket kérik.
De visszatérve az interpellációs kérdésére: mi van a polgári jogi közös tulajdonnal? Egyébként ez is ennek a csodálatos törvénynek a folyamodványa. Annak idején már jeleztük, ha összekényszerítjük az embereket egy táblába, akkor onnantól kezdve már nincs az, ami korábban volt a részaránytulajdonnál - ami szövetkezeti volt -, hogy ha valaki ki akar lépni, akkor egy közös megállapodás szerint eldöntik, honnan viheti ki a földjét. Ez a jog megvolt az átkos kommunizmusban, szocializmusban, barátaim, amikor is 1987-től ki lehetett vinni a földet de 1993 óta nem lehet kivinni, csak abban az esetben, ha valamennyi tag, valamennyi földtulajdonos megegyezik ebben. Ha 45-en vagy 50-en vannak, és csak egyvalaki mondja azt, hogy nem egyezik bele, hogy Kovács Pista eladja a földjét vagy kimérhesse, akkor nem fogja kiméretni addig, amíg a túlzottan le nem terhelt és szabad idejét csak az uzsonnázással eltöltő bíróság erre módot nem talál. Az pedig, mint tudjuk, a jelenlegi álmoskönyvi szabályok szerint három és öt év közötti időtartamra tételezhető.
Volt itt egy úr, akit a mezőgazdasági bizottság elnökeként tiszteltünk - illetve még van is, hála a jó Istennek -, ő két évvel ezelőtt egy ilyen jellegű módosítást nyújtott be a tisztelt Háznak, nevezetesen bátortalan kísérletet tett arra, hogy feloldja azt a helyzetet, amivel önök voltak szívesek bebetonozni és ellehetetleníteni a paraszti társadalmat. Azt mondta, lám, lám, barátaim, csináljunk úgynevezett földhasznosító közösségeket, ahol maguk a tulajdonosok állapítják meg, ki milyen szempontrendszer alapján viheti ki a földet anélkül, hogy ahhoz valamennyi tulajdonostárs beleegyezése szükségeltetne. Hatalmas fölzúdulás volt: hogy gondolja azt a posztkommunista mezőgazdasági bizottsági elnök (Derültség a kormánypárti oldalon.), hogy itt különböző új jogintézményeket talál ki, és a tisztelt földtulajdonosok csak úgy dönthessenek, hogy hol kérik ki a földjüket abból, amit most kaptak meg. Ennek hatására további kísérletbe az illető úr nyilvánvalóan nem fogott, így maradt az az út, hogy a következő parlament remélhetőleg feloldja ezt az áldatlan állapotot, és lehetőséget biztosít arra, hogy a kényszerből összeköltöztetett és földjeikkel gyakorlatilag semmi értelmes munkát, semmi értelmes termelést nem végezhető parasztokat végre fölszabadítja a földhöz kötött jobbágyságból, amit voltak szívesek 1993-ban megalkotni.
Köszönöm szépen. (Hosszan tartó, lelkes taps a kormánypárti oldalon és a Fidesz soraiban. - Zaj.)
