DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az adótörvények, a számviteli és egyes más törvények módosításáról szóló törvénycsomagot sürgősséggel nyújtotta be a kormány, és szerintem a sürgősséggel benyújtott csomag jól mutatja, mennyire nincs alapja a kormány sikerpropagandájának.
Alighogy az elmúlt év végén módosították, illetőleg átdolgozták a szóban forgó törvényeket, a kormány terjedelmes új módosítgatásokat, változtatgatásokat terjesztett elő: hetven oldalon módosítgatják a különböző törvényeket és törvényjavaslatokat, amit lényegében harminchét oldalon keresztül indokolnak, illetve precízebben fogalmazván: próbálnak megmagyarázni.
(20.30)
A nagyarányú átdolgozást részben a gazdasági társaságokról szóló törvény módosításával, illetőleg az új törvény beterjesztésével, részben a cégbíróságokról szóló törvény beterjesztésével, illetőleg a kockázati tőkebefektetésekről szóló, most néhány perccel ezelőtt is tárgyalt törvény benyújtásával indokolják. A Független Kisgazdapárt véleménye szerint az új törvénnyel való harmonizációra már korábban fel lehetett volna készülnie a kormánynak, és el lehetett volna kerülni a módosítgatásokat, csak időben kellett volna az egész csomagot áttekinteni és az ennek megfelelő lépéseket időben megtenni.
Ráadásul nemcsak az említett törvényekkel és törvényjavaslatokkal összefüggésben kerül sor módosítgatásokra, amelyekre az előbb utaltam! Csak a csomag gondos áttanulmányozása során válik nyilvánvalóvá, hogy a kormány egyéb okból is változtatgat. Így az 5. §-nál a hivatkozási alap a jogalkalmazás egyértelműsége. A 9. §-nál egyrészt a gyermekek védelméről és a gyámügyről szóló törvénnyel kapcsolatos módosítgatásokkal indokolja a változtatás szükségszerűségét, de ugyanennek a 9. §-nak egy más részében a növekvő üzemanyagárral kapcsolatos kezelhetőség szempontjait veti fel a beterjesztő. A 30. és 31. §-ban a helyi adókról szóló törvény értelmezhetőségének szükségességével indokolja a változtatgatást. Tehát látnivaló, hogy bőséges hivatkozási alapot teremtett önmagának a változtatgatás megindokolására.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
De folytathatnánk a sort azzal is, hogy megváltoztatják az utazási kedvezményről szóló kormányrendeletet is; ezt azzal indokolja, hogy megteremtsék a rendelet belső konzisztenciáját. Úgy gondolom, ez csupa olyan hivatkozás, ami semmiképpen sem lehet valóságos indok.
A fogyasztói árkiegészítésről szóló kormányrendeletet pedig Horn Gyula miniszterelnök úrnak a Münchhausen báró utazásaival vetélkedő utazási kedvezményei miatt kellett megváltoztatgatni, mivel ennek állítólag nincs költségvetési vonzata. Elnézést, ezt az elképesztő mondatot nem én szövegeztem, hanem ez a kormányzat előterjesztésében szerepel, tehát hogy ennek nincs költségvetési vonzata, ami természetesen nem felel meg a valóságnak. Ezért szokása szerint nem terjeszt be hatásvizsgálatot sem, holott az 1987. évi XI. törvény ezt előírja számára.
Sajnálatos, hogy a '87. évi XI. törvény be nem tartását itt éppúgy szóvá kell tennem, mint a gazdasági tárgyú felszólalásaim szinte mindegyikében, és még sajnálatosabb, hogy kénytelen vagyok megállapítani a tudatos törvényszegést, miután én számos alkalommal egyenesen felszólítottam a kormányt, hogy a törvényt tartsa be, mert a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseit nem lehet nem figyelembe venni.
Nagyon jó lenne, ha a Pénzügyminisztérium meg tudná mondani, hogy a Horn-kormány hányszor és miért módosítgatta, illetőleg dolgozta át teljesen az adótörvényeket. Itt van az államtitkár úr, nagy örömmel hallanám, ha majd a felszólalásomra való reagálásában erre kitérne. Tudniillik az én igen szerény számításaim szerint a kormány az elmúlt években legalább hatvan vagy hetven alkalommal módosítgatta ezeket a törvényeket! Ez önmagában arra utal, hogy egy olyan káoszhelyzetet teremtett a kormány önmaga és az állampolgárok számára, ami még a jogtudósoknak is követhetetlen jogi helyzetet teremtett, és nem beszélek arról, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy minden adózó állampolgár jogtudós legyen.
A társadalombiztosításról szóló törvény esetében ugyanúgy felmerül, hogy hányszor és miért módosította azt a kormány. Mégpedig olyan elképesztő dilettáns módon, ami még az évközi módosítgatások esetében is olyan torz számokat eredményezett, ami egy bármennyire kis, alacsony szinten, de szakmai alapokra épülő módosítás esetében is elképzelhetetlen lett volna.
De engedjék meg, hogy ebben a körben mint egy új és az egész társadalmat izgató előterjesztésre hívjam fel a figyelmet több százezer egyéni vállalkozóval kapcsolatban, akik az én szerény tudomásom szerint vállalkozni szeretnének, no meg keresni és nem sorban állni, vagy netán blankettákat igyekezni beszerezni, amelyek csak sorban állás útján érhetők el, nem is szólván arról, hogy ha be akarják adni ezeket a kitöltött íveket, akkor megint elképesztő hosszú sorban állásra lenne szükség. Nos, ezeket a vállalkozókat az évi egy alkalommal történő bevallás helyett most a mi bölcs kormányunk, amelyik a gazdasági növekedést szeretné állítólag a demagógiával határos előterjesztéseiben elősegíteni, az évi egy alkalom helyett tizenkét alkalommal kényszeríti az ilyen beterjesztésre, az ilyen jövedelembevallásra, ráadásul úgy, hogy vagy a nyomtatványokért kell sorban állniuk, vagy pedig azért, hogy benyújthassák a kitöltött nyomtatványokat.
Ezekkel a szabályokkal természetesen nem lehet a hiányt csökkenteni, azokat csak növelni lehetséges, mert még a jó szándékú járulékbefizetőket is elriasztják. Ezért egyáltalán nem kell meglepődnie azon senkinek sem, hogy a járulékok kintlévő összege nem csökken, hanem nő. Hogy miként nő a kinnlevő járulékok összege, csak azért, hogy ne unatkozzanak az igen tisztelt Pénzügyminisztérium képviselői, hanem legyenek számok, amelyekre felkapják a fejüket - ha egyáltalán létezik olyan tényszerűség, ami őket érdekli -, akkor csak úgy szerényen, az emlékezetemből a figyelmükbe ajánlanék egy-két számot.
1988, tehát nem '98, hanem '88 év végén a tb kintlévősége 10 milliárd forint volt. Egy évvel később, '89-ben 11 milliárd forint lett.
(20.40)
1990-ben 21 milliárd forintra ugrott fel, 1991-ben 53 milliárd forintra, '92-ben 92 milliárd forintra, '93-ban 149 milliárd forintra, '94-ben 190 milliárd forintra, '95-ben 230 milliárd forintra; '96-ban - az év közepi adat áll rendelkezésemre - 250 milliárd forint, most pedig - '97 közepén - 280 milliárd forint volt a kintlévőség összege. Miután a zárszámadás nincs meg, az ezt követő félévet nem tudom, de hogy nem csökkent, arra van egy fogadásom.
De hogy a tb-hiány becslése milyen elképesztően rosszul sikeredett, azt igazolja, hogy a kintlévőség tekintetében sem alakultak ám másként a számok, mint a behajthatatlan követelések esetében. Ebben a tekintetben tehát következetes volt magához a kormányzat, ugyanis a kormány '95-ben nulla forint hiányt tervezett a tb-nél, lett helyette 43 milliárd forint. Egy valamirevaló kis kft.-nél még 43 forintot sem illik tévedni; nem tudom, a kormány miként képzeli, hogy 43 milliárd forintot tévedhetett!
De hogy folytassam a sort: 1996-ban 17,8 milliárd forint tervezett hiány helyett lett 60 milliárd, '97-ben nulla forint hiány helyett lett 50 milliárd forint, és a most folyó évben is hasonlóképpen alakul a kintlévőség. Tehát azt kell hogy állítsam: a sorozatos módosítgatások miatt már a kormány sem tud kiigazodni a saját előterjesztéseit illetően sem, így 1997-ben az őstermelők tiltakozására megváltoztatták az szja-törvényt, de miután nem találták meg az őstermelőkre vonatkozó számtalan törvényhelyet - úgy látszik, hogy ez már meghaladta a kormány képességét -, ezért módosítás helyett kiegészítették a törvényt. Nos, úgy gondolom, így egy egészen furcsa helyzet állt elő, ugyanis egy törvényen belül szerepeltek a régi és az új szabályok.
Azt hiszem, nincs az az elsőéves joghallgató, aki ezt a helyzetet tudomásul tudná venni, és úgy gondolom, hogy ez a fajta jogalkotás a kormányzatot feljogosítaná arra, hogy világviszonylatban is újításként terjessze elő a saját dilettantizmusát; de azt gondolom, az európai jogharmonizáció kapcsán nem nagyon ajánlgatják, mert megdöbbennének - de talán lehet olyan része a világnak, ahol fölkapnák a fejüket -, mert ezzel a módosítással, megoldással akár a Guinness rekordok könyvébe is bekerülhetnének, mert úgy gondolom, hogy egy törvényen belül a régi, meg az új szabályokat hatályos törvényhelyként szerepeltetni legalábbis furcsa. Úgy gondolom, hogy ennek következtében óriási adminisztrációval és költségekkel jár akár még csak a felderítésre vonatkozó törekvés is, hogy mi a valóságos rendelkezés. Úgy gondolom, hogy lehetetlen a normális nyilvántartás éppúgy, mint a hatékony ellenőrzés.
Azt hiszem, azzal nem is érdemes foglalkozni, hogyan ellenőrizgethet másokat az, aki ilyen dilettáns módon intézi az ország pénzügyeit, mint az igen tisztelt Pénzügyminisztérium. Ne csodálkozzanak ezért, hogy a Független Kisgazdapárt választási győzelme esetén a Pénzügyminisztériumot pénzügytechnikai intézménnyé szűkítené, és azt a feladatot, amit a Pénzügyminisztérium éveken át nem tudott ellátni, egy gazdasági csúcsminisztérium hatáskörébe utalnánk. De azért - miután az igen tisztelt kormányoldalon rendszeresen indokolatlanul felvetik, hogy miért nem adunk megoldást, pedig ma akár a miniszterelnök úr felszólalása kapcsán is megadtuk a konkrét megoldást - legyen szabad a konkrét megoldást illetően néhány tényt a Független Kisgazdapárt gazdaságpolitikájának lényegéről kiadott gazdaságpolitikai koncepcióból a miniszterelnök úr és a kormány figyelmébe ajánlanom; miután a miniszterelnök úrnak hiába adtam át az írásba foglalt anyagot, felszólalásaiban még nyomát sem észleltem, hogy ebből bármit megértett volna.
A Független Kisgazdapárt e helyett a zagyva előterjesztés helyett valóságos adó- és járulékreformot kíván megvalósítani a sarcszerű elvonások helyett, amelyek a mi megítélésünk szerint valósággal gúzsba kötik a gazdaságot, akadályozzák annak fejlődését, növelik a munkanélküliséget, gerjesztik a feketegazdaságot, ezért a túladóztatás a költségvetési bevételeket is korlátozza; és miután nemzetközi összehasonlításban egyes adók - és különösen a munkáltatói társadalombiztosítási járulék - rendkívül magasnak számítanak, ezért célszerű lenne megcsinálni a valódi eurokonformosítást, mert nem a jogalkotás olyan részén kell nekünk a jogalkotást eurokonformmá tenni, ahol a magyar jogalkotás mindig az európai jogalkotás élén járt, hanem teszem azt, az adók és a járulékok tekintetében kellene eurokonformmá tenni a jogrendünket - az mindjárt nagyot lendítene a gazdaságunkon.
A Független Kisgazdapárt a gazdaság megújulása és növekedése érdekében - és úgy gondolom, hogy erre fel kell figyelniük, igen tisztelt kormányképviselők, akik még e késői órán is itt vannak - akár 25 százalékos csökkentést is lehetőnek tartana, és még ráadásul az állami bevételek tömegükben nem is csökkennének, hanem növekednének, de ehhez egyetlenegy dolgot kellene megcsinálni: a feketegazdaságot fel kellene számolni. A Független Kisgazdapártnak erre megvan a maga programja, és úgy gondolom, külön ki kell térni arra is, hogy az elvonások területén könnyítéseket szükséges bevezetni, erről kellett volna szólni ennek az előterjesztésnek.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a személyi jövedelemadónál például a legalacsonyabb jövedelmeknél újból be kellene vezetni a nulla százalékos adókulcsot. Úgy gondoljuk, hogy adószabályok tömeges megsértését ki kell küszöbölni, ezért a tömeges adóbecslés intézményét mint állampárti intézményt a jogrendünkből ki kell iktatni. A családi jövedelemadózást kell bevezetni a jelenlegi helyett, az általános forgalmi adót illetően a nemzetközileg igen magas 25 százalékos kulcsot első lépésben 5 százalékkal csökkenteni kell, és egy meghatározott körben meg kell szüntetni a kormányzat inflációs nyerészkedését. Gondolunk itt arra, hogy a háztartási energiát, az autópálya-építést és az autópálya-üzemeltetést a tárgyi mentességek közé kell sorolni.
(20.50)
A Független Kisgazdapárt a lakásépítés forgalmi adóját elfogadhatatlannak tartja, a 25 százalékos áfát mi egyszerűen sarcnak, olyan állampolgári megadóztatásnak tartjuk, amely még a török adószedőknek sem jutott volna eszébe. Az alanyi áfamentesség határát 3 millió forintra kívánjuk emelni, és az inflációnak megfelelően évről évre korrigálni. A társasági adóknál a kedvezmények körét bővítjük, mindenekelőtt...
