BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, hogy egy fantasztikus újításnak lehettünk tanúi ebben a Házban ebben a pillanatban, amikor elénk tárták azt a csodálatos ötletet, hogy hogy lehet megvalósítani azt, hogy tartsunk fent egy, a jelenleginél, a tervezettnél nagyobb létszámú hadsereget, tartsunk fent egy olyan hadsereget, amelynek a létszáma és az anyagi lehetőségei olyanok, amelyek vetekednek jó néhány más országbelivel, és mellette, előtte és utána, napirend előtt, napirend közben, napirend helyett és napirend alatt azt hallgatjuk ugyanezen párt jeles képviselőitől, hogy egyébként csökkentsük az adókat olyan mértékben, hogy az állami költségvetésnek ebből ne keletkezzenek bevételei.
Úgy gondolom, hogy akkor konzisztens egy politika - legyen szó bármilyen témáról ebben a Házban -, hogyha valaki végig képes azt gondolni, hogy amikor egy-egy javaslatról szavazni kell, akkor annak a javaslatnak a tagadása vagy az igenlése például milyen költségvetési következményekkel jár.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy ha nincs konzisztens politika ebben a Házban bárki részéről, az önmagáért kell hogy beszéljen, éppen ezért elég furcsa és elég nehezen emészthető dolog az, amikor ebben a Házban olyan előadásokat kell végighallgatni, amelyek arról szólnak, hogy hogy kéne bizonyos értelemben valamifajta létező vagy megcélzott európai színvonalnak eleget tenni anélkül, hogy ehhez hozzáadnánk a nevünket, hogy tudniillik finanszírozási hátteret is teremtsünk ennek. Ki lehet állni persze mindazok mellé, akik adócsökkentést, járulékcsökkentést és a bevételek csökkentését kezdeményezik, és a másik oldalon pedig azt mondani, hogy ezekből a lényegesen alacsonyabb szintű bevételekből tartsunk fenn, finanszírozzunk egy lényegesen nagyobb szervezetet.
Úgy gondolom, hogy a fából vaskarika tipikus esetével állunk szemben, amely nem azért elfogadhatatlan, mert esetleg ostobaságnak tűnik, hanem azért, mert az emberekben azt az érzetet kelti - nem egyszerűen a demagógia eszközeit felhasználva -, hogy van valamilyen bölcsek köve, amely valakiknek a zsebében ott van. Úgy gondolom, hogy ha volna, jó lenne végre elővenni, hogy végre lássák, hogy az a bölcsek köve nem más, mint egy ócska kavics. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
