SZÁSZ DOMOKOS
SZÁSZ DOMOKOS
SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselőtársaim! Valószínűleg nem lesz probléma az ügyből, hiszen közös előterjesztésről van szó. Egy bizottságban ülök Miakich Gáborral, ezért, mivel ott is egyhangú volt a szavazás - ha más szavakkal is, vagy talán esetleg színesebben -, feltehetőleg ugyanazt mesélném el, amit most Miakich Gábor előadna mint bizottsági előadó.
Előterjesztőként is volt szerencsém beszélni az ügyről, mint ahogy majdnem minden évben hozzászóltam a témához. Ezért egy kicsit új oldaláról közelíteném meg a dolgot. Megindokolnám azt, hogy mi tette szükségessé, hogy ezt az igen rövid módosító indítványt benyújtsuk - hiszen két szakaszban összesen három mondatról van szó.
Két tézist mondanék. Az egyik tézis az, hogy az egyébként sikeres önkormányzati ágazatnak - ha szabad ezt a szót használnom - egy sikertörténete maga a címzett és céltámogatási törvény; azért mondhatom bátran, hiszen az előző ciklusban indult, tehát az előző kormányzat alatt folyt, és most is folyik.
Ezt alá tudom támasztani azzal, hogy a '95-ig rendelkezésre álló számok szerint 6300 beruházás valósult meg a törvény hatálya alatt. Körülbelül 300 milliárd forint értékben valósultak meg ezek a beruházások, és a törvény adta lehetőség keretén belül 170 milliárd támogatás adódott a 300 milliárdon belül. Körülbelül 2500 önkormányzatot érintett az elmúlt hat esztendőben ezen törvény hatálya, ami azt jelenti, hogy a lakosságnak körülbelül 94 százalékát érintette. A tézis ezekkel a számokkal - miszerint az önkormányzaton belül ez egy sikeres folyamat volt - alátámasztható.
A másik - ami látszólag ellentmondana ennek az ügynek - pedig az, hogy ugyan sikeres ez a törvény és a folyamat is, ahogy megvalósul, ugyanakkor reformokra szorul. Ez csak látszólagos ellentmondás, és alá tudom támasztani néhány ténnyel. Az egyik tényt - amit sajnos, eddig is minden évben ki kellett hangsúlyoznom - úgy hívtam, hogy hólabda-effektus. Ez azt jelenti, hogy a korábbi években elhatározott támogatási döntések több évre előre ütemeződnek, és az éveket előre terhelik.
Néhány számmal ezt alá tudnám támasztani. A korábbi évek döntései miatt a '97. évi rendelkezésre álló 39 milliárd forintos címzett és céltámogatási keretet - már a törvény megszavazásának időpontjában tudtuk - 26,8 milliárd forint terheli, korábban elhatározott fejlesztések révén. Ebből 15,5 milliárd címzett támogatás, és 11,3 milliárd céltámogatás volt. Egy másik számsorral tudnám bizonyítani, hogy a hólabda tovább görög, hiszen '98-ra még 10,6 milliárd terheli - a már most elhatározott fejlesztések -, 3,7 milliárd terheli a '99-es esztendőt, és a '99-et követő, tehát az új évezredet nyitó években is 1,7 milliárd terheli az akkor elhatározott kereteinket. Tehát ez önmagában is indokolná azt, hogy meg kellene reformálni magát az egész rendszert; itt most technikai módosításokra gondolok és nem kodifikációs problémákra.
Néhány olyan szempont, ami még azt indokolja, hogy reformokat kell végrehajtanunk ezen törvényen belül, tehát a '92. évi LXXXIX. törvényen belül. Az egyik ilyen például, hogy a jelentkezési határidő és a döntési határidő között viszonylag sok idő telik el. A viszonylag sok időt úgy értem, hogy ameddig az infláció olyan magas, mint amilyen most - tehát körülbelül 20 százalék -, 10 hónapos csúszás van. (Demeter Ervin felé fordulva:) Látom Demeter Ervin képviselő arcán... - '98-as témáról van szó, amikor azt mondom, hogy 20 százalék, akkor ez úgy értendő; mindegy. Nullától különböző pozitív egész inflációról lévén szó, 10 hónap telik el a jelentkezés és a döntés között.
Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok nehezen tudják jól megbecsülni azt, hogy ténylegesen mibe kerül majd nekik a beruházás.
(18.30)
A másik ilyen dolog, ami a törvény születése óta történt, például a közbeszerzési törvény. Az összes önkormányzati beruházás átlépi, többnyire átlépi azt a határt, amit a közbeszerzési törvény előír mint alsó határt, emiatt a közbeszerzési törvény hatálya alatt pályáztatniuk kell, és a pályáztatás tartalmazza azt a rizikófaktort, hogy nem pont annyi lesz a beruházás költségvetése, mint amire ők számítottak. Ez is indokolja azt, hogy bizonyos reformokat be kell vezetni: céltartalékképzés s a többi s a többi.
Indokolja továbbá az azóta megszületett területfejlesztési törvény, ami, ha utánagondolunk - képviselőtársaim emlékeznek rá - ugyanezt a célt szolgálja, és viszonylag nagyobb összegekkel vagy körülbelül ugyanekkora összegekkel dolgozva hasonló célokat valósítana meg. A két törvény összehangolása szükségszerű. Sorolhatnám még tovább is, de lesz még hasonló törvényjavaslat a Ház előtt, inkább akkor mondanám el részletesebben ezeket az észrevételeimet.
Tehát indokoltnak, illetve most már bizonyítottnak tartom azt, hogy mindkét tézisem megállja a helyét: tehát sikeres törvényről van szó, ugyanakkor azonban reformokra van szükség ahhoz, hogy még sikeresebb legyen. Ehhez viszont az szükséges, hogy most, a mostani törvényi helyzetben azokat a változtatásokat eszközöljük, amelyeket javasoltunk. Ezek pedig a következők:
Tekintettel arra, hogy nincsenek kidolgozott döntés-előkészítési mechanizmusok - mert ez a reform tárgyát képezi -, ezért a címzett támogatások, amelyeket minden évben április 15-éig nyújthatnak be az önkormányzatok a következő évre vonatkozóan, ez a határidő tolódjék ki november 15-ére. Ez segíti azt, hogy jobban be tudják építeni a költségvetéseikbe - ha egyáltalán akkor még gondolkoznak a költségvetéseiken -, továbbá kiszűrhető az a héthónapos inflációs hatás, amiről az előbb beszéltem.
A céltámogatások esetében ugyanez a határidő még hosszabbra nyújtható - hiszen a nevében is benne van, hogy céltámogatásokról van szó -, itt mindig március 14-éig adhatják be az önkormányzatok az igényeiket a következő évre vonatkozólag, ezt javasoljuk a következő év, tehát adott esetben '98. február 2-áig meghosszabbítani. Ez még inkább lehetővé teszi azt, hogy a saját költségvetésükbe beépítsék, és még nagyobb időszakról van szó, tehát az inflációs hatás szinte kiszűrhető az ügyből.
A másik, illetve pontosabban a harmadik, amit javasolunk, az pedig az, ami feltétlen szükségszerűség, hogy a '97-ig érvényes célok hatályosuljanak '98-ra is, hiszen a hatályos törvény melléklete tartalmazza azokat a célokat, amelyek a céltámogatási, megvalósítható célokat tartalmazzák - mivel új célok nincsenek, '98-ra nem lehetne benyújtani céltámogatást. Ezért javasoljuk tehát azt, hogy '98-99. és a 2000. évre esetleg terjesszük ki a most, '97-ben élő célokat, ezáltal tegyük lehetővé az önkormányzatoknak azt, hogy a megszokott ritmusban, némi határidőtöbblettel ugyanúgy pályázhassanak és hasonló beruházásokat hozzanak létre.
Egy hárommondatos módosításról van szó, de az indoklásommal talán sikerült megvilágítani azt, mitől szükségszerű az, hogy ezt a három mondatot holnap a Ház megszavazza, és remélem, a jelen lévő frakciók ezt meg is teszik.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
