MEZŐ ISTVÁN
MEZŐ ISTVÁN
MEZŐ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az utóbbi években a reklámtevékenység jelentős mértékben átalakult, illetve megnövekedett. A gazdasági reklámtevékenységgel kapcsolatos kérdéseket eddig csak a belkereskedelmi törvény, illetve alacsonyabb szintű jogszabályok szűk körben szabályozták. A törvényjavaslat szoros összefüggésben van a versenytörvénnyel, a médiatörvénnyel és több, jelenleg is tárgyalt törvényjavaslattal, ezért ezek összhangba hozatala lenne szükséges. Mindazonáltal kívánatos egy átfogó szabályozás a reklámtevékenységről.
A törvényjavaslat társadalmi-gazdasági hatásával az indokolás nem foglalkozik, ezért áttanulmányoztam az egyik közvélemény-kutató intézet felmérését, amelyet éppen e törvény kapcsán a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség megrendelésére készítettek el. Személy szerint engem már régóta érdekel, hogy a reklám milyen hatással van az emberekre, hogy egy-egy reklám hatására hányan szaladnak az üzletekbe vásárolni, hogy mennyire befolyásolja az embereket a reklám, és egyáltalán, mi a véleményük a polgároknak általában a reklámokról.
Íme, néhány adat: a hazai fogyasztóközönségben meglehetősen negatív vélemény alakult ki az utóbbi egy-két évben a Magyarországon látható-hallható reklámokról.
(12.10)
A megkérdezettek 55 százalékának az a véleménye, hogy a legtöbb reklám erősen túloz, megszépíti a valóságot. Igen sokan - 31 százaléknyian - gondolják azt is, hogy a legtöbb reklám nemcsak túloz, hanem becsapja, megtéveszti az embert, és csak 9 százalék mondja azt, hogy általában hihetünk a reklámoknak. Ha tehát hinni lehet a közvélemény-kutatás eredményeinek, az emberek nem nagy bizalommal vannak a reklám iránt. A megkérdezettek zöme - 58 százaléka - azt mondta, hogy nem szokott a reklám hatására vásárolni. 17 százaléknyian arról számoltak be, hogy mindig elégedettek voltak azzal az áruval, amelyet valamely reklám hatására vettek meg, 24 százalék viszont úgy nyilatkozott, hogy amikor engedtek a reklám csábításának, utólag úgy érezték, hogy becsapták őket, nem azt kapták a pénzükért, amit vártak.
Megkérdeztek embereket arról is, hogy milyen korlátozásokat, szabályozásokat, esetleg tiltásokat vezetnének be a reklámoknál. Csupán egyetlen érdekes adat: az egészségre ártalmas árucikkek, mint például az alkohol, vagy a cigaretta reklámozásának korlátozását 74 százalék helyesli, de közel ennyien, 65 százalék - hangsúlyozom, 65 százalék! - a teljes tilalommal értene egyet. Azt gondolom tehát, hogy a törvényalkotásnál mindenképpen figyelembe kell venni a közvélemény többségének akaratát.
És most néhány megjegyzés, hiányosság a törvénytervezettel kapcsolatban. A 4. § az általános reklámtilalmakról és reklámkorlátozásokról szól, ami nagyon rövid, nem egyértelmű és hiányos. Bár a magyar jogi szabályozásban sem egyértelmű a reklám fogalmának a meghatározása sem, gondolok itt a reklám, hirdetés és szponzorálás fogalmára. Ha ez nem egyértelmű, rögtön van kiskapu és máris nehéz, vagy lehetetlen a tilalmakkal és korlátozásokkal élni. Mondok konkrét példát is: ha a szponzorálással egybekötött reklám nem tartozhat e törvény korlátai közé, akkor a sporttevékenységgel összefüggő reklámok máris kivételek, hiszen a reklámozó egyben szponzor is. Akkor hogyan lehet tilalom alá vonni, vagy védetté nyilvánítani például a "nemzet" vagy a "magyar" nevet, amit egyes sportszövetségek máris kiárusítanak. Én mindenesetre megpróbálom a tilalmi listát módosító javaslattal kiegészíteni.
A törvénytervezet 4. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy tilos közzétenni olyan reklámot, amely más képmásával vagy hangfelvételével él vissza. Kérdés, ez mennyire van összhangban a médiatörvénnyel, hiszen egy, a televízióban gyakran látott reklámban éppen Hruscsov hadonászik, fenyegetőzik, hogy "kihagytak a Szaknévsorból, az nem lehet, hogy kihagytak a Szaknévsorból". Bár kimondtam, hogy itt miről van szó, talán ez nem jelent reklámot az ominózus cégnek. Szerintem ez ugyan roppant szellemes reklám, de mi ez, ha nem a más képmásával való visszaélés. De, mint már említettem, ez a televízióban van, és arra a médiatörvény vonatkozik.
Az 5. § (1) bekezdésének a) pontja kimondja: "tilos közzétenni olyan reklámot, amely a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatja". Ha ezt szó szerint és komolyan vesszük, akkor a továbbiakban nincs szükség beszélni a dohány és alkohol reklámjáról. Viszont a 11., 12., 13. § már a dohányáru reklámozásáról, illetve annak szabályozásáról szól, tehát engedi. Én egyáltalán nem kívánom támogatni a dohány és alkohol reklámját, de ha már van a törvénytervezetben ilyen, akkor az pontosításra szorul több helyen. Például a 11. § 1/a pontja szerint tilos dohányárut vagy alkoholtartalmú italt reklámozni olyan sajtótermékben, amely elsősorban gyermek-, illetve fiatalkorúakhoz szól. Sajnos, manapság olyan sajtótermék nem is nagyon van, ami gyerekeknek szól, azt meg - ugye - senki nem gondolhatja komolyan, hogy a Dörmögő Dömötörben fognak cigarettát reklámozni. Azt viszont határozottan állítom, hogy országos napilapot már szép számmal olvasnak 18 év alatti fiatalok, még ha az nem is elsősorban nekik készült. Ezek a lapok bizony gyakran reklámoznak cigarettát, sőt, alkoholt is.
A 11. § 2/c pontja szerint tilos közzétenni dohányáru vagy alkoholtartalmú ital olyan reklámját, amely túlzott dohány- vagy alkoholfogyasztásra hív fel. Kérdésem: mennyi az a túlzott? Napi egy doboz vagy két doboz cigaretta? Napi egy liter vagy két liter alkohol? És ki állapítja meg, hogy mennyi ez a túlzott?
A 12. § (1) bekezdése azért egy pozitív dolgot is tartalmaz az eddigiekhez képest. Ugyanis a jelenleg érvényben lévő szöveg úgy hangzik, hogy a "dohányzás káros az egészségre", míg a mostani tervezet szerint a "dohányzás súlyosan károsítja az ön egészségét". Szerintem ez jobb, mivel határozottabb, és több igazságtartalma van. Remélem, hogy a törvény megszületése után ez a szöveg lesz olvasható a cigarettás dobozokon is.
Viszont ugyanezen paragrafus (3) bekezdése szerint a szövegnek le kell fednie a reklám összterületének 10 százalékát. Ez megmosolyogtat és az a történet jut eszembe, amit apám mesélt. Valamikor, jó ötven évvel ezelőtt, amikor ilyen választási gyűléseket tartottak az egykori koalíciós időkben 1946-47 táján, akkor öles plakátok öles betűkkel hirdették, kiírták, hogy "a nagygyűlés után ökörsütés" - nagy betűvel, és alá ilyen picikével, hogy "nem lesz". Aki egy futó gépkocsival megy, látja a cigarettareklámot, nemigen fogja elolvasni azt, ami alá van írva kis betűkkel. Megjegyzem, szerény véleményem szerint ez a 10 százalék jelenleg úgy működik, hogy a plakát 10 százalékán van egy kis csík, és abban, a 10 százalékon belül van még apróbb betűkkel írva, hogy a dohányzás káros az egészségre.
A törvénytervezet 7. §-a az összehasonlító reklámmal foglalkozik. A (2) bekezdés szerint megtévesztésre alkalmas különösen az az összehasonlító reklám, amely sérti a versenytárs jó hírnevét, illetve előidézheti a versenytárs vagy más áru hátrányos megítélését. Nos, ez így szép és jó is lenne, ha nem az ellenkezőjét látnánk nap mint nap. Vegyünk egy egyszerű példát! Az általam említett közvélemény-kutatási adatok szerint a legtöbben reklám hatására éppen mosóport vásárolnak. Az egyik cég mosóport reklámoz, egymás mellé teszi az övét és egy másikat. Igaz, a másikra nincs ráírva konkrét név, csak az, hogy más mosópor. És ez a "más mosópor" nem ér semmit sem, mert lám, az a "más mosópor" a mosás után bennehagyja a ruhában a koszt, míg az én mosóporom, és csak az enyém, eltávolítja. Szerény vélemény szerint a "más mosópor" kategóriájába ebben az esetben az összes többi beletartozik, tehát joggal sértheti a többi céget. Ez körülbelül olyan, mintha most én azt mondanám, hogy ebben a teremben csak én vagyok az okos ember, a többiek meg mind buták. Persze ez nem igaz. És ilyen reklámot százszámra lehet látni, bár igaz, hogy nemcsak az egyik csinálja a másikkal, hanem a másik is az egyikkel, oda-vissza alapon.
A 8. §-ban a fegyverek, lőszerek, robbanóanyagok reklámozását tiltja a törvénytervezet; rögtön hozzáteszem: nagyon helyesen. Viszont nem derül ki, hogy mi tartozik a fegyver kategóriájába. Katona koromban én úgy tanultam, hogy minden olyan tárgy fegyver, amellyel támadni és védekezni lehet. Tehát nemcsak a lőfegyver a fegyver. Fegyver a kard, a tőr, a kés, sőt a keleti harci eszközök is. Úgy érzem, ezeket pontosítani kellene. Itt jutott eszembe, hogy vajon az új típusú vadászpuskát hogyan lehet eladni reklám nélkül.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat általános és részletes indokolása is elismeri, hogy jelenleg nem egyértelmű a reklám fogalma, és hogy jelenleg több hatályos törvény és jogszabály is külön-külön foglalkozik a reklámmal. A szponzorálással előállított reklám például egy külön kategória. Persze attól még reklám marad, csak éppen különféle kibúvókra ad lehetőséget. Ezt a sokrétű szabályozást összhangba kellene hozni, mert így soha nem lesz egyértelmű, ha mást lehet reklámozni az újságban, tévében, rádióban, plakáton vagy a labdarúgó mezén.
Tisztelt Ház! Összességében mégis azt mondom, hogy néhány kételyem ellenére is kell ez a törvény, és biztos vagyok benne, hogy jobbító szándékkal többen is fognak hozzá benyújtani módosító indítványokat.
Végezetül hadd hivatkozzam ismét a közvélemény-kutató intézet azon eredményére, ahol arról kérdezték az embereket, hogy szükség van-e a reklámtörvényre. Nos, a közvélemény-kutató adatai szerint a következők történtek. Vannak, akik úgy vélik, hogy szükség van a reklámtörvényre, amely a vásárlók és a tisztességes cégek érdekeit védik. Mások szerint nincs szükség a reklámtörvényre, mert ez korlátozná a vállalkozók szabadságát, sértené a gyártók és kereskedők érdekeit. A megkérdezettek 79 százaléka felelte azt, hogy szükség van a reklámozás törvényi szabályozására, 14 százalék foglalt állást úgy, hogy nincs szükség reklámtörvényre, 10 százalék nem tudott válaszolni.
A közvélemény döntő többsége tehát bízik abban, hogy a megalkotandó reklámtörvény a fogyasztóközönség javát fogja szolgálni. Úgy legyen! Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)
