GYURICZA BÉLA
GYURICZA BÉLA
GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden, figyelembe véve azt, hogy a parlament mai ülésének ez az utolsó napirendi pontja, és a teremben tulajdonképpen a honvédelmi bizottság tagjai közül sincsenek képviselőtársaim, ezért talán néhány olyan lényeges dologra szeretnék csak utalni, amelyeket nem állt módomban a honvédelmi bizottsági ülésen elmondani, és szeretném a tisztelt Háznak is figyelmébe ajánlani.
Az elnök úr által ismertetett határozatijavaslat-tervezethez egy módosító indítványt terjesztettem be, amely két bizottsági ülésen, a honvédelmi bizottsági ülésen és az önkormányzati, rendészeti bizottsági ülésen sem kapta meg az egyharmados többséget sem. Sajnálatosnak tartom, mert az érveket - értelemszerűen - távollét hiányában (Sic!) nem tudtam elmondani, ugyanakkor a honvédelmi bizottság eddigi ülésein két alkalommal is foglalkozott azzal, hogy az 1993-ban elfogadott CX. honvédelmi törvény 5. §-át, amely meghatározza, hogy a Magyar Köztársaság fegyveres erői részletes bontású létszámát az Országgyűlésnek kell meghatározni, milyen módon kell értelmezni.
Több tudományos kutatóintézetnél és különböző szakmai területeken próbáltunk tájékozódni e tekintetben, nemzetközi tapasztalatokat próbáltunk összegezni, s a módosító javaslat megfogalmazásakor alapvetően egy általános elvi szabály van, amely ilyen esetben általában a törvényekben vagy országgyűlési parlamenti állásfoglalásokban, illetve határozatokban megjelenik, hogy a részletes bontású létszám - a régi római kortól napjainkig - általában három elemet tartalmaz. Meghatározzák adott esetben, hogy a személyi állomány létszáma mennyi; meghatározzák, hogy ez mennyi katonai szervezetbe tömöríthető; és természetszerűleg meghatározzák, hogy mennyi az a mennyiség, amely haditechnikai eszközökből e tekintetben rendelkezésre áll.
Szükséges ez azért is, mert másképp - amióta a fegyveres erő vagy haderő egyáltalán létezik - költségvetést tervezni, nem lehet. Csak úgy lehet, ha meghatározott létszámra, szervezetre, technikai eszközre lebontva jelenik meg, hiszen annak az ellátása, fenntartása, üzemeltetése, működtetése, illetve a fegyveres erők alkalmazása során pedig teljes egészében az ellátása történik meg.
A másik ilyen dolog, amelyet célszerű lett volna figyelembe venni, hogy ezt a honvédelmi bizottsági üléseken felvetődött kérést a kormány regisztrálta, hogy ténylegesen utána kell ennek nézni, hiszen már az egy óriási nagy dolog, hogy a '93-as honvédelmi törvény előírásának megfelelően 1995-től évről évre az Országgyűlés határozza meg a létszámot, amely - sajnos - két elemet ugyan nem tartalmaz, mert ez a javaslat is, amely előttünk fekszik, kimondottan csak a személyi állományra vonatkozik.
Ugyanakkor már az ez évi költségvetésben láthatjuk, hogy a parlament elfogadta, és a kormánykoalíció terjesztette elő azt a költségvetési mechanizmust, amely úgynevezett gördülő költségvetést ír elő, tehát 1+2 évre határozza meg, ami még inkább megköveteli, hogy a fegyveres erőknél ténylegesen ez a létszám ilyen összetételben kerüljön meghatározásra. Hiszen másképp nem lehet megmondani, hogy mennyi katonatisztre és tiszthelyettesre vagy határőr tisztre, tiszthelyettesre van szükség a különböző fegyveres erőknél, milyen szervezeti struktúrában vannak - tulajdonképpen ennek a működtetése másként nem történhet -, ott milyen technikai eszközmennyiséget kell üzemben tartani, illetve annak a készenlétét megfelelő formában biztosítani.
Azt tapasztalhattuk az elmúlt hat évben, hogy nem lett ilyen értelmezés és, nem lett a parlament által egy kicsit hosszabb távra meghatározva a fegyveres erők rendszeresített létszáma, ebből adódik, hogy évről évre, sőt évente néhány esetben kétszer is változik a létszám, ezáltal olyan, egyrészt erkölcsi veszteségek keletkeznek, amit abban lehet megfogalmazni, hogy 1990-től napjainkig megközelítően hét és félezer tiszt, tiszthelyettes hagyta el a fegyveres erőket, a határőrséget és a honvédséget, ami elsősorban a különböző létszámcsökkentések, átszervezések nem átgondolt voltából fakadt: egyik évben megszüntettünk egy alakulatot, a következő évben ugyanazt az alakulatot létrehoztuk ugyanabban a helyőrségben; egyik évben megváltoztattuk az egyik magasabb törzsnek a megnevezését, a másik évben újra visszahozzuk ugyanannak a törzsnek egy más funkciós rendeltetésben hasonló létszámát. Közben tisztek, tiszthelyettesek vándorolnak, vagy családjuktól távol vannak.
Nem is szólok most az anyagi kárról. Ha egyszer a tisztelt képviselőtársaim a különböző tudományos kutatóműhelyek ilyen jellegű számait megismernénk, akkor láthatnánk, hogy sajnos több milliárd forintos anyagi kár keletkezik abból, hogy ötletszerűen határozzuk meg vagy határozza meg a parlament a fegyveres erők létszámát, és abból csak azt fogalmazza meg, amit a jelen határozatban is, hogy mennyi a tiszt, mennyi a tiszthelyettes, mennyi a hallgató, mennyi a közalkalmazott, mindösszességében ez mennyi; de azt, hogy milyen szervezeti struktúrában, milyen haditechnikai eszközökkel ellátva történik ez, ennek sajnos, nincs a törvény által előírt formában meghatározása.
(20.10)
Befejezésül szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársaim, a honvédelmi bizottságban felvetődött, hogy ezek a számok miért éppen ilyen formában jelentkeznek. Mint ahogy módosító indítványomban rögzítettem, ez alapvetően három dologra támaszkodik. Egyrészt a haderő-csökkentési tárgyalások alkalmával a haditechnikai eszközöket illetően a hagyományos fegyverek vonatkozásában Magyarországnak meghatároztak egy maximális számot - itt ez szerepel. A második pontban a szervezetekre vonatkozó lehetséges létszámot határoztam meg, amely békében meghatározott reagálóképességgel rendelkezik és tartalékképzéssel, kiképzéssel foglalkozik. Az első pontban pedig a különböző állománykategóriákban alkalmazható pillanatnyilag lehetséges létszámot határoztam meg. Célszerű lenne, ha ezekben 1997. december 31-ig meg tudnánk állapodni, és 1999-ig, 2000-ig, nagyjából a NATO-csatlakozás várható időpontjáig a békerendszeresített létszám lényegesen nem változna. Legfeljebb csak a belső arányok változhatnának, mégpedig oly módon, hogy kevesebb tiszt, több tiszthelyettes és még több szerződéses katona legyen. Az általam javasoltaknak megfelelően ez azt jelentené, hogy 1998. január 1-jével például a Magyar Honvédségben közel 21 és fél ezer tiszt, tiszthelyettes és szerződéses katona teljesítene szolgálatot, és körülbelül ugyanennyi sorkatona. Ez azt jelentené, hogy 1998. január 1-jével 50-50 százalékos lenne a hivatásosok és sorállományúak aránya, s így lehetővé válnék, hogy egy vegyes összetételű békerendszeresített haderőt tartsunk fenn az ezredfordulón, amit megfelelő formában tudnánk finanszírozni.
A másik kérdés a határőrséggel kapcsolatos, amelynél mindenképpen szükséges lenne azt a nehéz terhet részben megoldani, amelyet az alkotmány előírására hivatkozva gyakran félreértelmezünk. Nevezetesen arról van szó, hogy a határőrségnek sajnos változatlanul megmaradt a kettős funkciója, egyrészt a katonai védelem feladatai - főleg a kilencvenes évek közepétől -, valamint a rendészeti jellegű feladatok, amelyek a határőrség kapacitásának 98-99 százalékát kötik le. Szükséges lenne, hogy egy korszerű, európai színvonalú határőrség végezze a határrendészeti feladatokat, amelyben tisztek, tiszthelyettesek, közalkalmazottak és szerződéses katonák, határőrök teljesítsenek szolgálatot, a sorkatonai szolgálat pedig 1999. január 1-jével megszűnjön. Ezt az időpontot nem én találtam ki. Amikor különböző intézetek számvetéseket végeztek, megállapították, hogy a várható bevonulási arányok figyelembevételével, a tartalékképzés lehetőségeinek kihasználásával 1999. január 1-jétől megvalósíthatóvá válna, hogy a határőrség csak az általam említett hivatásos, szerződéses és közalkalmazotti állományból tevődjön össze.
Befejezésül szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy két alapvető követelmény miatt lenne szükséges, hogy az Országgyűlés az általam javasolt módon foglalkozzon a fegyveres erők létszámával. Egyrészt azért, hogy az ezredforduló időszakára pontosan meg lehessen határozni a katonai felsőoktatási intézményekben képzendők létszámát; másrészt el lehetne készíteni azt az 1999-től 2001-ig szóló konkrét programot, amely alapján a magyar fegyveres erők teljes átalakítását be lehetne fejezni, és el lehetne készíteni egy a 10-15 éves, hosszú távú haditechnikai fejlesztési programot is. Ha nem határozunk meg egy fix létszámot, akkor a költségvetés kapcsán szinte minden évben mozgó céltáblára lövünk, és vagy találunk, vagy nem, vagy sikerül, vagy nem.
A másik indok, amit ezzel kapcsolatban szeretnék elmondani - bár a magyar sajtóban erről keveset lehet olvasni, azonban a nemzetközi tudományos világban, főleg a hadtudománnyal foglalkozók körében különböző tanulmányok kapcsán gyakran tapasztalni olyan véleményeket -, hogy a kelet-európai államok, így többek között Magyarország vonatkozásában is többször felróják, hogy nincs átgondolt nemzetvédelmi stratégia, amely meghatározná azokat az alapvető cövekeket, amelyekre tervezni lehet, amelyekre nemzetközi ipari együttműködést lehet megvalósítani, és egy hosszú távú haditechnikai fejlesztést eredményezhet.
Ezt csak azért szeretném külön megjegyezni, mert - megítélésem szerint - enélkül tovább folytatódik az általam említett erkölcsi veszteség. Nem valószínű, hogy ebben az évben megáll, sőt tovább folytatódik az ad hoc jellegű katonai szervezetek létrehozása vagy megszüntetése, mint ami néhány helyen történt, például Várpalotán, Taszáron vagy Nagykanizsán - de lehetne több helyőrséget is felhozni példának. Mindig csak a katonai területre koncentrálunk, és távol áll tőlünk, hogy megvizsgáljuk, az adott polgári lakosságra összességében milyen hatással vannak az ilyen jellegű változások.
Befejezésül hadd mondjam el, tisztelt képviselőtársaim, hogy a honvédelmi törvény (5) bekezdését értelmezhetjük úgy, ahogy akarjuk, és mint a strucc, betesszük a fejünket a homokba. De ezzel a külvilágban még nem változnak a tények, s megítélésem szerint tovább folytatódik az a folyamat, amely a nemzet biztonsága szempontjából egyáltalán nem közömbös. Ezért szerettem volna, ha a tisztelt bizottságok, illetve a tisztelt parlament ezzel a javaslattal egy kicsit behatóbban foglalkozik, és valamilyen módon megpróbáljuk fixálni hosszabb távra annak a három komponensnek az alkalmazását, amelyek nélkül megítélésem szerint tervszerű, racionális költségvetéssel alátámasztott fegyveres erő működtetését végrehajtani nem lehet.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
