SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Független Kisgazdapárt elismeri a piacgazdaság egyik legtekintélyesebb rétegének, a hiteles könyvvizsgálónak a szakmai önkormányzathoz, kamaraalapításhoz való jogát, sőt, támogatja is ezen köztestületi tevékenységét.
Az elmúlt években több ezer tehetséges fiatal, számviteli főiskolát és közgazdaság-tudományi egyetemet végzett szakember kezdte meg könyvvizsgálói szakképesítés megszerzéséhez szükséges tanfolyamok elvégzését, akik közül azóta már egyre többen vannak, akik a Pénzügyminisztérium szakképzési igazgatósága által szervezett könyvvizsgálói szakvizsgákat sikeresen letették, és okleveles könyvvizsgálóként a gazdasági élet különböző területein dolgoznak.
A Független Kisgazdapárt fontosnak tartja, hogy a sikeres szakvizsgákat tevő könyvvizsgálók társadalmi életben való megbecsültsége növekedjen, és valós érdekeiket képviselő szakmai köztestületek jöjjenek létre.
Tisztelt Országgyűlés! Sajnálattal állapítja meg azonban a Független Kisgazdapárt, hogy az imént részletezett nemes, támogatandó célok és a beterjesztett törvény tartalma között óriási ellentmondás van.
(21.10)
Gyakorlatilag egy szakmai érdekképviselet létrehozásában s az annak tagjaivá válás feltételeiben is a kormány politikai szándékai húzódnak meg. Különösen aggodalomra ad okot, hogy ez a törvény a Pénzügyminisztérium illetékes számviteli főosztálya által menedzselten az okleveles könyvvizsgálók egy jelentős részét ki kívánja zárni a könyvvizsgálói tevékenység gyakorlásából négy év múlva.
Mindannyian tudjuk, feltételezem, a Pénzügyminisztérium számviteli főosztálya is tudja, hogy a magyar könnyvizsgáló-piacot a külföldi multinacionális könyvvizsgáló cégek teljes mértékben ellepték. A teljesség igénye nélkül: a KPMG Hungária, a Deloitte Touche Kft. és más nemzetközi könyvvizsgáló társaságok uralják a Magyarországon bejegyzett gazdasági társaságok és bankok könyvvizsgálatának döntő többségét.
A kereskedelmi bankok könyvvizsgálata tekintetében is hasonló a helyzet: néhány úgynevezett nagy könyvvizsgáló cég uralja a piacot. A közelmúltban elfogadott hitelintézeti törvény 133. § (5) bekezdése pedig még csak tovább súlyosbítja a helyzetet. Egy könyvvizsgáló társaság öt kereskedelmi banknál, tíz szövetkezeti hitelintézetnél láthat el egyidejűleg könyvvizsgálatot. Eléggé nyilvánvaló, hogy ezen banki könnyvizsgálók a szóban forgó multinacionális szakértői cégek közül kerülnek ki. Lassan Magyarországon nem lesz ennyi bank és hitelintézet.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakból következik, hogy a hazai könyvvizsgálói piac külföldi könnyvizsgálói cégek kezébe került, míg a hazai könnyvizsgálók előtt vagy az az út kínálkozik, hogy úgynevezett négerként beálljanak - ha befogadják őket - ezen külföldi cégekhez vagy pedig várjanak arra, hogy korántsem egyszerű szakvizsgájuk letétele után valamelyik gazdálkodó megbízza őket könyvvizsgálattal, s addig függetlenségüket, szakmai objektivitásukat megőrizve anyagi és egzisztenciális bizonytalanságok közepette legyenek. Annyi megbízást felelősséggel összegyűjteni és ezen feladatokban objektív munkát végezni, hogy abból nyugodtan, tisztességesen meg lehessen élni, sokak - főleg fiatal könyvvizsgálók - számára teljesen életszerűtlennek látszik még akkor is, ha a könyvvizsgálatra kötelezett gazdálkodó szervezetek száma emelkedik.
Tudjuk azt, hogy könyvvizsgálót csak nagyon indokolt esetben váltanak a vállalkozók. Így a közelmúltban kiképzett s újonnan végző hazai könyvvizsgálók előtt a könyvvizsgálói munkában való elhelyezkedés egyre nehezebb, hosszabb időt igénylő folyamat. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy míg a Pénzügyminisztérium és a Könyvvizsgálói Kamara nem tud megbízási feladatot szervezni ezen könyvvizsgálóknak, részükre csak néhány évig, 2001-ig biztosítja, hogy megélhetésük érdekében más munkatevékenységet is végezhessenek a könyvvizsgálat mellett. Véleményem szerint az Európai Közösség Tanácsának ajánlásait csak akkor építsük be a magyar törvényekbe maradéktalanul, majd ha Magyarország is olyan piaci viszonyok közé került, mint Franciaország vagy Németország, vagy legalábbis végre felelősen nyilatkozik a brüsszeli bizottság arról, hogy mikor vesznek fel bennünket az Európai Közösségbe.
Nagy anyagi kár érné az országot, ha a kiképzett, de a piaci telítettség miatt elhelyezkedni nehezen tudó s emiatt csak könyvvizsgálatból megélni nem képes könyvvizsgálók kamarai tagságát megnehezítenénk, majd 2001 után ezen szakembereket kizárnánk a teljes jogú kamarai tagságból, igazolványukat, bejegyzett könyvvizsgálói státuszukat elvesztenék. Könyvvizsgálói képesítéssel is rendelkező egyetemi tanárokat, tudományos kutatókat, minisztériumokban, költségvetési intézményekben dolgozó - egyébként is gyengén fizetett - közalkalmazottakat, köztisztviselőket kényszerítenénk egy értelmetlen választási lehetőség elé, mert hiszen nekik a beterjesztett törvényjavaslat szerint választani kellene, hogy tudományos, köztisztviselői tevékenységüket végzik vagy a teljes anyagi megélhetést biztosítani nem képes könyvvizsgálói tevékenység mellett döntenek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a réteg - amely a könyvvizsgálói szakma tudományos értékét emelni képes - publikációs tevékenységet fejt ki, és gyakorlatban szerzett ismereteit az egyetemi katedrákon és más tudományos műhelyekben alkalmazni tudja. A törvényjavaslat eredeti formájában a multinacionális cégek jelenleg is már nyomasztó monopolpozícióit erősítenénk és a fiatal hazai hites könyvvizsgálók kisemmizését emelnénk törvényi erőre.
A Független Kisgazdapárt javaslata az - s ezeket módosító indítványainkban is megfogalmaztuk -, hogy a könyvvizsgálói képesítéssel rendelkező köztisztviselői, közalkalmazotti munkaviszonyban lévők saját megítélésük alapján döntsék el, időkorlátozás nélkül, hogy közhivatali állásaik mellett képesek-e végezni könyvvizsgálói tevékenységet, és kívánnak-e a kamara teljes jogú tagjai lenni. Bízzuk ezt a kérdést a könyvvizsgálói képesítéssel rendelkező egyetemi tanárokra és más közalkalmazottakra!
Tisztelt Országgyűlés! A Kisgazdapárt részéről további aggodalomra és módosító indítványokra ad alapot az, hogy a törvényjavaslat nem kezeli megfelelően a könyvvizsgálati praxison belül az igazságügyi könyvszakértők könyvvizsgálói kamarai tagságát. A hites könyvvizsgálat eme válfaját űző szakemberek - az orvosi, műszaki szakértőkkel egyetemben - az 1995. évi CXIV., az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló törvény alapján már az elmúlt évben kamarába tömörültek. Az igazságügyi orvos- és mérnökszakértők az alapfoglalkozásuk szerinti orvosi kamarában; a mérnökök a mérnöki kamarában tagok. Jóllehet, az igazságügyiszakértő-képzést az Igazságügyi Minisztérium koordinálja, de mind az orvosi, mind a mérnöki kamarák részéről a szakmai kamarai tagság biztosított, sőt kötelező a még alapos továbbképzés és érdekképviselet miatt.
(21.20)
A könyvvizsgálói kamarai törvény nem kezeli alaposan az igazságügyi könyvszakértők könyvvizsgálói kamarai tagságát. Amennyiben az igazságügyi könyvszakértők az igazságügyi szakértői kamarán túl nem lehetnek teljes jogú tagjai a könyvvizsgálói kamarának, úgy súlyos érdeksérelmet okozó, kimondottan szakmai továbbképzésüket meggátló gyakorlat alakul ki. Az igazságügyi szakértők munkájára, szakmai továbbképzésük alaposságára a növekvő gazdasági bűncselekmények száma miatt egyre nagyobb szükség van.
Megjegyzendő azonban az is, hogy a szakértők díjazásáról szóló IM-rendelet 800 forintos óradíjat határoz meg az igazságügyi könyvszakértőknek, ami egy munkanapra vetítve nem éri el a 7000 forintot. Ebből kell még tb-t, jövedelemadót fizetni. Felveti a 800 forintos óradíj azt is, hogy felelősségteljes munkát végezni, bűncselekmények szakmai anyagát véleményezni csak kimondottan főállású könyvvizsgálói státus alapján nem lehet. Ezt a tevékenységet is döntően olyan fiatalabb könyvvizsgálók végzik, akik az elmúlt években szerezték meg az oklevelüket, vagy egyetemi közalkalmazotti vagy közhivatalnoki állást töltenek be, és amúgy is szerény jövedelmüket plusz szakmai érvényesülésüket a könyvszakértés ezen gyakorlásával tudják kiegészíteni. Ám ha kötelezzük ezen könyvvizsgálókat, hogy válasszanak egyetemi tanárságuk vagy könyvvizsgáló oklevelük között, úgy a kevéssé bizonytalant, vagyis az egyetemi tanárságot választják. Ugyanakkor a felhalmozódott bűncselekmények szakértői véleményezésére pedig a multik nem jelentkeznek, még kaotikusabb viszonyok, közállapotok következnek be.
Tisztelt Országgyűlés! Az igazságügy-miniszter az igazságügyi szakértőkről szóló, többször módosított 7/1990. számú rendeletének 18. §-a úgy rendelkezik, hogy ha a bűnüldöző hatóság részére nem áll rendelkezésre a 2/1988. IM-rendelet 3. § (1) bekezdése szerint igazolvánnyal ellátott igazságügyi szakértő, úgy igazságügyi szakértő helyett úgynevezett eseti szakértő, vagyis a szóban forgó törvény-előterjesztésre szorítkozva igazságügyi szakértői igazolvánnyal nem rendelkező bejegyzett könyvvizsgálót is igénybe lehet venni.
Tisztelt Országgyűlés! Bölcsességre és nem politikai indokra hivatkozva kérdezem, hogy eseti szakértőként - aki azonnal időt tud szakítani, és 800 forintos óradíjért felelősségteljes munkára vállalkozik - kire számíthatnak a bűnüldöző szervek vagy a polgári bíróságok. Csakis azon bejegyzett könyvvizsgálókra, akik gazdasági társaságoknál megbízásokkal nem túlterheltek, vagyis nem a nagymenők, az esetleges eseti megbízás idejéig is szakmai képzési formát biztosító könyvvizsgálói kamarában vannak, továbbá a megbízás elnyeréséig, sőt kifizetéséig is más alternatív közalkalmazotti, köztisztviselői jövedelemforrással rendelkeznek, és könyvvizsgáló igazolvánnyal, teljes jogú kamarai tagsággal bírnak. Nem tehetjük nevetségessé ezen szakembereket úgy, hogy ha nincs megbízásuk, visszavesszük tőlük a bejegyzett könyvvizsgáló státust, ha pedig valami megbízás néz ki számukra, visszaadjuk azt.
Ezért nem szabad a könyvvizsgálói kamarát kizárólag főfoglalkozású könyvvizsgálók érdekképviseleti szervévé tenni, és lejáratni az igazságügyi szakértőket, az eseti igazságügyi szakértőket, továbbá a fiatal, okleveles könyvvizsgálókat nehéz helyzetbe hozni, még 2001 után sem. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
