DR. PUHA SÁNDOR
DR. PUHA SÁNDOR
DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnöknő. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Kitartók! A múlt héten a vitában meglehetősen kusza gondolatok olyan egyvelegét zúdította a nyakamba egy képviselőtársam, hogy úgy éreztem, hogy kénytelenek leszünk néhány dolgot tisztázni. Már a címet félreértette, a helyi önkormányzatok 1997. évi új, induló, címzett támogatásairól szólót. Ugyanis ő ezt zenei tárgyúnak vélte, és összetévesztette a Radetzky-marssal.
A téma fontossága miatt először is néhány fogalmat szeretnék tisztázni és nevesíteni néhány más támogatási formát is, amelyekkel az önkormányzatok beruházásait támogatjuk. Először: vannak az elkülönített állami pénzalapok - környezetvédelmi, területfejlesztési, út-, vízügyi, munkaerő-piaci alapok -, amelyekben önmagukban is több tízmillió forint van. Ezekben egyenként is - mondom még egyszer - több tízmilliárd forint van (Sic!), és pályázni lehet valamely beruházáshoz, programhoz belőlük. Ezeket az összegeket minden évben a költségvetési törvényben hagyjuk jóvá. A hozzájutást, felhasználást és az ellenőrzést törvények szabályozzák.
Végül itt van a téma - a címzett és céltámogatások rendszere - amit szintén törvények szabályoznak, és ugyancsak a költségvetésben hagyunk jóvá. Ez évente emelkedő összeg volt: '96-ban 34 milliárd, '97-ben 32 milliárd forint. (Sic!)
Néhány szót szeretnék mondani a rendszer működéséről, mert úgy érzékeltem a vita során, hogy ez nem volt világos minden hozzászóló számára.
Nézzük először a céltámogatási rendszert! Itt a törvényben meghatározott célokra lehet pályázni. Ha a pályázó mindenben megfelel a feltételeknek, akkor alanyi jogon jár neki a támogatás. Itt természetesen csak néhány kiemelt célt lehet megfogalmazni. A források adottak, tehát ahhoz, hogy alanyi jogon, a szubjektivitást teljesen kizárva működhessen a rendszer, szükség volt a szűkítésre. A korábbi rendszerben ez úgynevezett ígérvényesi rendszerben ez működött. Ez azt jelentette, hogy a források kimerülése után az igények kielégítését elhalasztották. Így pedig egy beruházás nem tervezhető, és például '94-ben csak néhány milliárd forintról tudtunk dönteni.
A cél- és címzett támogatásokra idén jóváhagyott 39 milliárd forintból a korábbi döntések miatt 15,5 milliárd forintot fordítunk az idén címzett támogatásokra - Torgyán képviselőtársunk itt állandóan 2 milliárd forintot mondott -, a folyamatban lévő céltámogatásokra pedig 11,3 milliárd forintot.
(21.50)
A 39 milliárdból ezek után megmaradó összeg 12,2 milliárd, amelyből az alanyi jogon járó céltámogatásokra 10,2 milliárdot fordítunk. A megmaradó 2 milliárd forint fordítható címzett támogatásra. Ez a 2 milliárdos döntés azonban a következő években 16,9 milliárd forint elkötelezettséget jelent.
Nézzük, hogy néz ez ki az idén! Az idén 2 milliárd forintot ítélünk oda címzett támogatásokra. Ez '98-ban 8,6 milliárd, '99-ben 6,9 milliárd, és '99 után 1,4 milliárd forint odaítélésével jár együtt. A korábbi címzett támogatások esetén '96-ban 12,2 milliárd forintot fizettünk ki, '97-ben 15,5 milliárdot - mondom, ezek a korábbi döntések alapján kifizetendő pénzek -, '98-ban 5,9, '99-ben 2,1 és utána 1,1 milliárd forint - tehát köszönőviszonyban nincs a 2 milliárd forinttal, amelyet Torgyán képviselőtársunk állandóan emlegetett. Tehát ilyen nagyságrendben jutnak az önkormányzatok forrásokhoz a címzett és céltámogatási rendszerből, és ez többszöröse, mondom még egyszer, a Torgyán doktor által emlegetett 2 milliárdnak.
Ezek után térjünk vissza a vitában elhangzottak közül először Torgyán doktor felszólalására. Szemlátomást nem volt tisztában a címzett és céltámogatások közötti különbséggel, sem a rendszer működésével. A támogatások egyéb formáiról pedig szintén nem tudott, vagy esetleg szándékosan keverte össze a dolgokat. A számok, amelyeket említett, szintén pontatlanok voltak. Mindezekért azt kell mondjam, amit mondott, az nagymértékű dilettantizmusra vall. Ahogy mondanivalóját keverte más, a témához nem tartozó állításokkal, az pedig tisztességtelen volt. Ezért, ha valaki felteszi nekem a torgyáni kérdést, amelyet ő már többször elmondott, hogy amit mondott, az dilettáns volt-e vagy tisztességtelen, arra határozott nemmel kell válaszoljak. Amit mondott, az nem dilettáns volt vagy tisztességtelen, hanem dilettáns és tisztességtelen. (Derültség, szórványos taps az MSZP padsoraiban.)
Torgyán doktor az előbb, az ORTT vitájában az úszással kapcsolatban mondott egy hasonlatot vagy egy mondást: aki nem tud úszni, az, ha megfizetem, akkor sem fog tudni. Erről jutott eszembe, hogy Torgyán doktor sokszor a gondolatok tengerén - hogy egy ilyen hasonlatot mondjak - handabandázásával, kapálódzásával azt a látszatot kelti, mintha úszna, holott csak fuldoklik.
Torgyán doktor után kifejezetten jó volt hallgatni Balsay István és Szabad György képviselőtársaim felszólalását. Mondanivalójukat világosan fogalmazták meg, érveiket logikusan sorakoztatták fel. Velük szívesen polemizálok, vitatkozom. Meggyőződésem, hogy az ilyen hangvétel, ez a korrekt vitastílus csak növelheti a parlament tekintélyét. Ami pedig talán ennél is fontosabb, egy tárgyszerű vita végén tudunk megfelelő döntést hozni.
Nézzük először Szabad képviselő úr érvei közül azokat, amelyekkel vitába kívánok szállni. Képviselő úr felszólalásában megfogalmazta a támogatási rendszer kritikáját. Szerinte a címzett támogatásokról szubjektív döntések születnek. Ez végül is annyiban igaz, hogy ezek a támogatások valóban nem járnak alanyi jogon, tehát ki kellett alakítani egy jól definiált döntési mechanizmust. A döntés több lépcsőben történik, alaposan végiggondolt és előre meghatározott szempontok szerint.
Mihez igényelhetnek az önkormányzatok címzett támogatást? A céltámogatási körben nem támogatható kiemelt fontosságú, vízgazdálkodási, egészségügyi, szociális, oktatási és kulturális feladatok ellátásához szükséges beruházásaikhoz. A benyújtott igényeket egyeztetni kell a szakminisztérium szakmai programjával. A benyújtott igényeket a szakminisztérium véleményezi, és egyúttal rangsorolja, amelynek alapján születik meg a döntés arról, kinek az igényét tudjuk az adott évben kielégíteni. Ezt a sorrendet természetesen lehet vitatni, és hasonlóan szubjektív szempontok alapján egy más sorrendet megállapítani. Ekkor azonban, mivel a források adottak, azt is meg kell mondani, kinek az igényét soroljuk hátrébb.
Szabad György képviselőtársam konkrétan is kifogásolta, hogy Komárom-Esztergom megyében az idén nem nyertek címzett támogatást. Megnézve a korábbi éveket azonban, azt láttam, hogy Esztergomnak '95-ben 85 milliós címzett támogatást szavaztunk meg, amelynek az idei áthúzódó hatása 30 millió forint. Ennél azonban lényegesen nagyobb támogatást is megszavaztunk. Ez egy közel 2,5 milliárdos támogatás, amelyből '95-ben 120 millió, '96-ban 885 millió forintot kapott a megyei önkormányzat, és az idén 982 millió, '98-ban pedig 363 millió forintot fog kapni. Tehát az idén közel 1 milliárd forintot kap Esztergom megye.
Mellesleg a megyei támogatások magas aránya miatt éppen Balsay képviselő úr tiltakozott felszólalásában. Kifogásolta képviselőtársam a területfejlesztési támogatások nagyságát. Szerinte a címzett támogatásokra kellene a nagyobb összeget fordítani. Mi, Szabad Demokraták Szövetsége azonban úgy gondoljuk, helyes törekvés a források és az ezekről szóló döntések decentralizációja. Meggyőződésem, hogy ez még növelhető is, éppen annak a célnak a megvalósítása érdekében, hogy a döntésekben minél kevesebb szubjektív elem maradjon. Ezért egyrészt az alapoknál nagyobb lehetőséget kell biztosítani az önkormányzatoknak legalább a véleményezésre. Erre különben éppen a most előkészítés alatt álló területfejlesztési koncepció véleményezése, az ágazati elképzelések összehangolása során nyílik az eddigieknél nagyobb terük.
Másrészt például a címzett támogatási rendszerből átkerülhetnének a döntések a területfejlesztési tanácsokhoz a kisebb összegű beruházásokról. Ettől azonban éppen az önkormányzatok egy része fél. Azt mondják, ezzel a döntés túl szubjektívvá válhat, a döntéshozó túl közel lévén esetleg, a fától nem látja majd az erdőt.
Balsay képviselőtársammal már sokkal nehezebben tudok vitába szállni. Ő ugyanis néhány konkrét beruházást vett a védelmébe. Azt kell mondanom, ezekkel én is egyetértenék, csak kormányzati pozícióban azt is meg kell mondani, honnan vegyem el a pénzt, vagyis kinek a rovására valósítsuk meg ezeket a beruházásokat. A források bővítéséhez pedig nyilván törvénymódosítás szükséges. Természetesen akkor itt is meg kell mondanunk, hogy honnan vesszük el a szükséges pénzt. Innen nézve már sokkal nehezebb a kérdés.
Utánanézve a benyújtott és támogatásra javasolt beruházásoknak a vízgazdálkodási ágazatban, azt láthatjuk, hogy a 68 benyújtott igény közül a tervezet 34-et javasol támogatni, vagyis itt a legnagyobb az arány, 50 százalékos, s ez mintegy 400 millió forint odaítélését jelenti.
Az önkormányzatok központi belterületének egészséges ivóvízzel való ellátása '95 végéig gyakorlatilag befejeződött, ezért a cél kikerült a korábbi támogatotti körből, és a címzett támogatások közé került. Mivel e területen nem jelentkezik tömeges társadalmi igény, és ezeken a területeken az ásott kutak vízminősége még megfelelő volt, indokoltnak látszott ezt a döntést meghozni.
A közműves ivóvízellátásra egy 36/1993. (V. 28.) számú országgyűlési határozatnak megfelelően azok az önkormányzatok nyújthatnak be '97-re igényt, amelyek központi vagy egyéb belterületén, vagy 100 főt meghaladó állandó népességű külterületén, a közterület egészén nincs legalább egy olyan közkút, amelyet az ÁNTSZ ivóvízszabványa tűrhetőnek minősít. Hat ilyen igény volt.
Ugyancsak az említett '93-as OGY-határozat és a 8004/95. (XI. 9.) számú KHVM-tájékoztatónak megfelelően az ivóvíz minőségének javítására tíz beruházás támogatását javasolja a tervezet. Tehát még itt is, ahol viszonylag szubjektív döntések vannak, előre meghatározott, leírt szempontok alapján történik az elbírálás és a döntéshozatal.
Képviselőtársam igen fontosnak tartotta a belterületi vízrendezés támogatását is. Hozzá hasonlóan mi is nagyon fontosnak tartjuk ezt, ezért is került be a támogatások körébe az idén. '90-től ugyanis erre a célra állami támogatás nem volt, és ezt az érintettek pusztán önerőből nem tudták megvalósítani. A támogatásra javasoltak közül az alábbi szempontok szerint rangsoroltak az előterjesztők: a vízkárok megelőzése, illetve mérséklése a fokozottan érzékeny, üzemelő vízbázisok területén. A befogadó hiánya azonban kizáró okként szerepel, mivel az összegyűjtés, elvezetés nélkül a jelenleginél is károsabb körülményeket teremthet.
(22.00)
Hosszan lehetne még beszélni az elbírálás szempontjairól itt is, de a többi támogatott területen is. Mi is jobban örülnénk, ha a jelenleginél bőségesebben állnának rendelkezésünkre források.
Örömmel nyugtázhatom például, hogy szűkebb pátriámban, Heves megyében öt beruházás is zöld utat kap a tervezet szerint. Nevezetesen: a hatvani Albert Schweitzer Kórház, amely egy 1,250 milliárd forintos beruházás - s hogy mennyire szubjektívak a döntések, itt egy KDNP-s polgármester van; Füzesabony 132,6 milliós iskolabővítéssel - ugyancsak KDNP-s a polgármester; Nagyréde 36 milliós óvodarekonstrukcióval - fideszes a polgármester; Poroszló 7 milliós óvodabővítéssel; és Kisköre egy 100 milliós belterületi vízrendezéssel.
Tehát úgy érzem, hogy a döntések során elsősorban az objektivitásra igyekezett törekedni az előterjesztő. Sajnos, a megyei önkormányzat három igénye Heves megyében sem kapott viszont támogatást, de hát mindenhol vannak támogatott igények, amelyeknek örülhetünk, és vannak elutasítottak is.
Végezetül megígérhetem, hogy minden olyan megalapozott javaslatot, amely a forrást is megnevezi, támogatni fogunk.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
