GAÁL GYULA
GAÁL GYULA
GAÁL GYULA, a költségvetési bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! A szociális bizottsághoz hasonlóan, a költségvetési bizottság is egy előterjesztést kíván tenni a hét kormányjavaslat kapcsán, tehát nem kívánunk külön-külön szólni mindegyik javaslatról.
Előre elmondom a bizottság álláspontjának végeredményét is. A bizottság valamennyi javaslatot 14 igen és 1 tartózkodó szavazás mellett általános vitára ajánlja a plenáris ülésnek. Nyilván ebből a szavazási arányból is látszik, amit egyébként is lehet tudni hírekből, hogy ez a bizottság is nélkülözte az ellenzéki képviselőket ebben a vitában, és azt gondolom, hogy mint bizottsági előadónak, sajnos az is a tisztem, hogy erről az ügyrendi vitáról röviden szóljak. (Közbeszólások.) Igen, belefér ez is a 10 percbe; azt gondolom, az előadó tiszte, hogy valamennyi kérdést, ami fölmerült ennek kapcsán, itt világossá tegyen.
Ellenzéki képviselőtársaink közül ketten jelentek meg a bizottsági ülésen, akik javasolták, hogy ne tárgyalja a bizottság a javaslatokat, a következő indokkal: nem volt elég felkészülési idejük. Szó szerint fogom idézni a jegyzőkönyvből, hogy vita ne legyen. Azt mondta az előterjesztő képviselő úr: "Lehet, hogy a kormánypárti képviselők már hosszú ideje vitát folytatnak erről a kérdésről vagy erről az anyagról, mi most látjuk először." Később még arra a felvetésre, hogy hosszú ideje, hónapok óta folyik a kormány és a különböző frakciók között - ellenzéki frakciók között is - egyeztetés ebben a kérdésben, ellenzéki frakciók mérsékelt vagy alig-alig részvétele mellett, ugyanez a képviselő azt mondta: "Szeretném visszautasítani azt, hogy az ellenzéki pártok nem vettek részt ebben a vitában. Nagyon sok fórumon ott voltunk, elmondtuk a véleményünket, ez megvan írásban is." Majd ugyancsak azt mondta, hogy: "A kormány az elmúlt fél évben gyakorlatilag makacsul ragaszkodott a nyugdíjrendszer kérdésében elfoglalt álláspontjához." Ha ezt a három mondatot összerakják, akik hallották, azok számára valóban csak az a kérdés merül föl, hogy ha a kormány nem változtatott fél éve az álláspontján, ők mindig ott voltak, megvitatták és kifejtették az álláspontjukat, akkor hogyan lehet, hogy most találkoztak először ezekkel az előterjesztésekkel. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Hacsak nem arról a szójátékról van szó, hogy ezt az előterjesztést persze most látták először, ezt a papírost, amire most nyomtatva van, de magukat a gondolatokat, a javaslatokat hónapok óta volt alkalma megvitatni valamennyiünknek.
A tartalmi kérdésekre áttérve:
A bizottság jelen lévő tagjai egyetértettek abban, hogy az államháztartási reform legjelentősebb lépéséről van szó, olyan lépésről, amely alapvetően rendezi át az állam és az állampolgárok közötti újraelosztási viszonyokat, és átrendezi az egyes állampolgárok közötti jövedelem-újraelosztási viszonyokat is, a generációk közötti újraelosztást. Ebben a minőségében az előterjesztés vagy a nyugdíjreform a legnagyobb lépés az elmúlt években a tényleges polgári Magyarország irányába, tehát olyan társadalom felé, ahol a kizárólagos állami gondoskodás helyett és mellett elindul egy rendszerépítés abba az irányba, hogy az állampolgári öngondoskodásnak teret adjon, intézményes kereteket teremtsen számára és jutalmazza az állampolgári öngondoskodás gondolatát és gyakorlatát.
(10.40)
A kormány tájékoztatást adott arról is, hogy a szociális partnerek elfogadták ezt a javaslatot. A kialakított javaslatokat - úgymond - részleteiben és együtt is elfogadták.
Kritika a bizottsági ülésen három oldalról érte az előterjesztéseket. Ebből a legjelentősebb kritikát a bizottsági ülésen jelen levő nyugdíjbiztosítási főigazgatóság képviselője mondta. Ez a kritikakör részint a finanszírozhatóság kérdését érintette, részint arra irányult, hogy az új tőkefedezeti pillér bevezetése elsorvasztja az első pillért, a mai rendszer megreformálásával továbbélő felosztó-kirovó rendszert.
A bizottság ülésén a képviselők ezzel a kritikával nem értettek egyet. Úgy ítélték meg: éppen azáltal, hogy a költségvetés garanciát nyújt a tőkefedezeti pillérbe fizetett járulékok miatt kieső egyéb járulékbevételek terhére, éppen ezáltal a finanszírozhatóságot oldotta meg a hagyományos nyugdíjrendszer keretein belül is. Tehát a mai nyugdíjasok nyugdíját éppen hogy biztonságosabb alapokra helyezte azáltal, hogy megteremti a finanszírozás költségvetési oldalról történő garanciáját.
Anélkül teremti meg ezt a finanszírozási garanciát, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatóságnak vagy önkormányzatnak az állami forgóalap-számláról kellene hiteleket felvennie, ezután kamatot kellene fizetnie, és azt törlesztenie kellene. Mint költségvetési előirányzatot, ezt a kieső összeget a költségvetés tervezi a következő években és évtizedekben. Ezáltal az első pillérben megvalósítja a finanszírozhatóság garanciáit is. Éppen ezzel teszi lehetővé azt, hogy az első pillérben is kiszámíthatóbbá váljanak a nyugdíjvárományok.
A másik kritika pont az ellentétes irányból hangzott el, nevezetesen, hogy a valódi reformot az jelentette volna, ha nagyobb mértékben mer lépni a kormányzat, az egynegyed arányú tőkefedezeti pillér helyett egy nagyobb mértékben tesz javaslatot a tőkefedezeti pillér kiépítésére. Ezt azonban tudomásul vették a képviselők, hogy ez volt a konszenzus egyik feltétele, ára, és ezért a rendszert ebben a csekélyebb terjedelmében is elfogadják.
A harmadik kritika a jövedelemkülönbségek kezelése kapcsán érte az előterjesztést. Egy képviselőtársunk felvetette azt a problémát, hogy ma, a mai Magyarországon jelentős olyan jövedelemkülönbségek alakulnak ki, amelyek nem feltétlenül indokolhatóak a végzett munka mennyisége, minősége, értéke alapján, hanem egyéb dolgok is vannak mögöttük. Tehát számára elfogadhatatlan jövedelemkülönbségek alakultak ki, s ezt a problémát a beterjesztett nyugdíjreform-javaslat nem kezeli, idős korra nem csökkenti a jövedelemkülönbségeket, és nem csökkenti a jövedelemkülönbségek torzító hatását.
Miközben a bizottság többi tagja egyetértett azzal, hogy valóban vannak jelentős és indokolatlan jövedelemkülönbségek az országon belül - vagy nem mindig indokolható jövedelemkülönbségek a lakosság egyes csoportjai között -, aközben felhívták a figyelmet arra is, hogy egyrészt ez nem a javasolt nyugdíjrendszer miatt keletkezik, másrészt nem a javasolt nyugdíjrendszer feladata a jövedelemkülönbségeket kezelni. Ennek a problémának a kezelésére egy megbízható információs rendszer és egy jól működő szociális ellátórendszer hivatott.
Felmerült még a bizottsági vitában, már nem kritikaként, hanem a vita egyik elemeként a garancia kérdése. Sokszor hangzott el az elmúlt időszak vitáiban az, hogy az a legnagyobb probléma ezzel a javaslattal, hogy nem nyújt megfelelő garanciákat a befizetett - a második pillérbe befizetett - összegek hozamára. Ezzel kapcsolatban leszögezte a bizottság, hogy a jelenlegi javasolt tőkefedezeti pillér nagyobb garanciákat nyújt, mint a hagyományos és most működő, felosztó-kirovó rendszerű nyugdíjrendszer.
Ma a járulékot fizető munkavállalónak semmilyen értelemben nincs közvetlen garanciája arra nézve, hogy az őáltala, illetve a munkáltatója által utána befizetett nyugdíjjárulékot összegszerűen visszakapja, nemhogy még a hozamára is bármiféle garanciája lenne. Csupán arra van garanciája, hogy 20-30 év múlva, amikor ő nyugdíjba vonul, az éppen akkor aktuális nyugdíjszabályok szerint majd valamennyi összeget nyugdíjként kapni fog.
A bevezetni javasolt tőkefedezeti rendszer ezzel szemben közvetlenül összekapcsolja a most befizetett járulékokat az évtizedek múltán élvezett nyugdíjösszeggel. Ezáltal a garanciának egy magasabb szintjét valósítja meg, bizonyos mértékben a hozamokra is garanciát vállal. S éppen ezzel kapcsolatban akár az a kritika is felvethető, hogy az e téren nyújtott túlzott állami garancia, amely még a hozamokat is garantálja, esetleg éppen a pénzkezelők felelőtlenségét okozhatja, amikor nincsen komoly felelőssége a tekintetben, hogy elszámoljon azzal a pénzzel, és úgy forgassa, hogy annak valóságos tőkepiaci hozadéka legyen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Körülbelül ezek voltak azok a kérdések, amelyeket a költségvetési bizottság a maga hatáskörébe tartozónak tekintett. Úgy ítélte meg, hogy mind a finanszírozhatóság, mind a garanciák, mind a tőkepiacra gyakorolt hatása szempontjából - amelyekkel értelemszerűen a szociális bizottság nem foglalkozott - ez a javaslat jelentős előrelépést valósít meg, s ezért a már említett arányban támogatta általános vitára bocsátását. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
