DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A T/3925. szám alatt előterjesztett törvényjavaslat a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról az elhibázott beterjesztések kategóriájába tartozik.
A törvény 1993. július 1-jén lépett hatályba. Az azóta eltelt rövid idő alatt már eddig is számtalanszor módosították, kiegészítették, megváltoztatták, töröltek törvényi rendelkezéseket. A jelenleg hatályos törvény hemzseg a módosításokra utaló bejegyzésektől, lábjegyzetektől. Az előterjesztett anyag egy módosított törvény újabb módosítása, mely előtörténet azonban hiányzik az általános indokolásból, amely olyan benyomást igyekszik kelteni, mintha ez lenne az első változtatás.
Ennek megfelelően sajátos az indokolás egész légköre. Eszerint a törvény rendelkezései helytállóak, a törvény alkalmas volt a többszereplős távközlési piac kialakítására, segítségével sikeresen bonyolíthatták le a szektor privatizációját. Az előterjesztés azt a látszatot is igyekezett kelteni, mintha a törvény elősegítette volna az infrastruktúra nagyarányú fejlődését.
Sajnálatos, hogy a Független Kisgazdapárt egészen másként látja ezt a beterjesztést. De nemcsak a Független Kisgazdapárt, hanem a versenyhivatal, az ÁSZ és a közvélemény is. Nem látható a többszereplős távközlési piac még ma sem. Az OECD is állandóan kifogásolja a távközlésben való versenyzés hiányát.
A privatizációt itt is a botrányok kísérték, így hallhattunk a mobiltelefon-tender elbírálásának sajnálatos körülményeiről, az 1,4 milliárd forintos sikerdíjról, a másik pályázó utólagos és bőkezű kárpótlásáról és a magasra felnyomott koncessziós díj következtében elfogadott elképesztően magas tarifákról.
A vezetékes távközlésben is rossz a tarifapolitika. Mindenféle költség akadálytalanul áthárítható a társadalomra, és akkor még nem beszéltem a nyilvánvalóan - az esetek jelentős részében tudatos - téves számlázásokról, és mindazokról a jogtalanságokról, amelyek az egyszerű emberek számára elfogadhatatlanok.
A magas tarifák akadályozzák az olyan szolgáltatások igénybevételét, mint az Internet. Kiszolgáltatottak az ügyfelek, rossz minőségű a szolgáltatások zöme, lassú a hibaelhárítás, vitatható számlák tömege jelenik meg - amint az előbb már mondtam -, a vonallopások is rendkívül gyakoriak, téves fizetési felszólítások tömeges megjelenése színesíti a rendkívül szomorú palettát. (Dr. Szabó Imre: Valami mást mondjál, mert ezt már unjuk!)
A távközlési infrastruktúra fejlődése már a privatizáció előtt felgyorsult, de a privatizációval együtt járó tarifapolitika szűkíti a piacképes keresletet, és így erről az oldalról akadályozza az infrastruktúra gyors kiépítését. A kormánynak lehetősége lett volna a tarifapolitika felülvizsgálatára, de sajnálatos módon elmulasztotta, hogy ezzel a jogával éljen, és ezzel óriási kárt okozott a magyar gazdaságnak és a magyar társadalomnak egyaránt.
Erre mutat rá tulajdonképpen - ha némileg visszafogottabb szövegezésben is - a versenyhivatal jelentése is. Szeretném megnyugtatni a Szabad Demokraták Szövetsége vezette MSZP-s képviselő urakat és hölgyeket, én nagyon jól tudom, hogy most önök nem ezeket a lényeges kérdéseket kívánják tárgyalni, noha ezek törvényi rendezése lenne az indokolt. Ehelyett a túlterhelt Országgyűlést törvényimitációval terhelik tovább.
Terminológiai csiszolgatásokkal a kormány gyenge teljesítményét akarják elfedni, olyan benyomást keltve, mintha már minden meg lenne oldva, csak a csiszolgatás lenne hátra. Ráadásul ezt a sárdagasztást az Európai Unióhoz történő csatlakozási szándékunkkal próbálják indokolni, mintha a színvonaltalanság az Európai Unióra és nem a Horn-kormányra és annak a távközlésről szóló törvénymódosítást előterjesztő szakgárdájára lenne a jellemző.
Ugyanakkor az Európai Unióhoz történő csatlakozás alapkövetelményéről, az infláció leszorításáról, a jelenlegi mérték egynyolcadára való csökkentéséről hallgatnak, sőt, a távközlésben is a rossz szabályozással tovább gerjesztik az inflációt.
A Független Kisgazdapárt álláspontja tehát - amint az eddigi kritikai észrevételekből is kiszűrhető volt - az, hogy a módosítás nem időszerű, a módosítás koncepciótlan, a törvénysértések sorozatát indítja el, a távközlési piacot elmerevíti, monopolizálja.
(20.20)
A távközlési törvény módosítására a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a hírközlés-politikai koncepció és a nemzeti informatikai stratégia parlamenti elfogadását követően kellett volna sort keríteni.
Ezek a szakmai anyagok egyébként a mi ismereteink szerint elkészültek, de a kormány nem nyújtotta be azokat, szerintünk azért, mert így az alapvető távlati távközlés-politikai prioritásokat és elveket meghatározó hírközlés-politikai koncepció hiányában kerülhetne sor a törvénymódosításra. Ez egy fordított sorrendiséget jelent, egy olyan koncepcionális, téves megközelítést, amely számunkra elfogadhatatlan.
A törvényjavaslat másik koncepcionális hibája a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az, hogy a minisztérium nem készítette el a műsorleosztásról szóló törvényt, illetőleg annak koncepcióját. Az 1056/1996. (V. 30.) kormányhatározat 6/a pontja szerint ugyanis a közlekedési, valamint az igazságügy-miniszter feladata lett volna, hogy 1996. november 30-ig készítse el a műsor elosztásáról szóló koncepcióját. Az idézett kormányhatározat kimondja, hogy e koncepció alapján lehet majd a távközlésről szóló törvényt módosítani.
A Független Kisgazdapárt megítélése szerint a tárca mostani beterjesztése vissza nem fordítható folyamatokat indíthat el, olyanokat, mint például a műsorleosztásról szóló törvény megalkotásának elhúzódását, esetleg annak elmaradását. E feltevésünket támasztja alá a 2015/1997. (I. 22.) kormányhatározat, amely a határidőt most már 1997. november 30-ra tolja ki.
A kormányjavaslatot sajátos kettősség jellemzi. Egyrészt koncepciótlan, azaz a korábbiakban említett, átfogó jogi szabályozást megalapozó és áttekinthetővé tévő hírközlés-politikai koncepció, valamint a műsorelosztásról szóló törvény koncepciójának megalkotása és parlamenti jóváhagyása nélkül készült el, másrészt pedig olyan tipikusan koncepcionális kérdéssel foglalkozik - mint például a távközlési szolgáltatások díja vonatkozásában a tárca hatósági ármegállapító jogköre -, amelyet először éppen a hírközlés-politikai koncepcióval kellett volna az Országgyűléssel elfogadtatni.
Külön kell szólnunk arról, hogy a kormány ezúton is ragaszkodott saját korábbi gyakorlatához, tehát figyelmen kívül hagyta a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben foglaltakat. E törvény 18. § (1) bekezdése szerint - amelyet sajnálatos módon e Házban már többször voltam kénytelen ismertetni és a kormányzat figyelmét erre sajnos mind ez idáig eredménytelenül felhívni - a jogszabály megalkotása előtt elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. A jogalkotási törvény 40. § (1) bekezdése pedig egyértelműsíti, hogy a törvényjavaslathoz az előterjesztőnek indokolást kell beterjesztenie, amelyben be kellene mutatni azokat a társadalmi, gazdasági és szakmai körülményeket, amelyek a javasolt szabályozást szükségessé teszik, továbbá ismertetni kellene a jogi megoldás szempontjait. Kénytelen megállapítani a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, hogy a kormány, illetőleg az előterjesztő miniszter úr a most idézett jogalkotási követelményeknek a távközlési törvény módosításakor nemcsak hogy nem tett eleget, hanem szerintünk a jogalkotási törvény előírásait durván megsértette, azt felrúgta.
Szakmailag és jogilag is elfogadhatatlan, hogy például olyan módosítás, mint a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény módosítása vagy az árak megállapításáról szóló törvény módosítása az előterjesztő szóhasználatában miként minősülhet pontosító megoldásoknak, és miként hagyhatták figyelmen kívül a jogalkotási törvény általam előbb idézett rendelkezéseit.
Ami most már a további konkrét kifogásokat illeti, hogy valóban érzékeltessem, milyen színvonaltalan a kormány előterjesztése, legyen szabad arra utalnom, hogy az 1. § esetében például kihagyják a korábbi szövegből a zárt lánc fogalmát, de meghagyják a zárt kör előírásait; a 2. §-ban néhány szó sorrendjét cserélik fel; a 3. §-sal kibővíti a kormány, a miniszter egyoldalú szerződésmódosítási jogkörét, ami a Független Kisgazdapárt megállapítása szerint a Ptk. 240. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel nem egy jó jogi megoldás, tehát nem lehet e jogkör kibővítését megengedni. Ez súlyos, jogelveket sértő megoldást jelent, ezért a Független Kisgazdapárt azt mindenképpen ellenzi.
A 10. §-nak új címet adnak: "Hatósági engedélyek" helyett "Hatósági eljárás"-ra változtatják a címet. Úgy gondolom, hogy az ilyen színvonaltalan előterjesztés előterjesztések, mint például a "Hatósági engedélyek" kifejezés helyett a "Hatósági eljárás"-ra való változtatás, bizony rombolják az Országgyűlés tekintélyét - a kormány tekintélyét már nem rombolják, mert azon már nincs mit tovább rombolni, de úgy gondolom, hogy ezek azért ingerelhetik a társadalmat.
A módosítás 13. §-a pedig a megállapításunk szerint súlyosan sérti a versenysemlegesség elvét, mert a javaslat a meglévő koncessziós társaságok számára egyoldalú előnyt biztosít a nem koncessziós távközlési szolgáltatókkal szemben.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Míg az előbbieknek a közcélú távközlési szolgáltatás nyújtása esetén nem kell szolgáltatási engedélyt beszerezniük, addig az utóbbiaknak - ez a negatív diszkrimináció tipikus megoldása - hatósági engedélyt kell beszerezniük; illetőleg most már nem tudom, hogy engedélyt vagy eljárást, mert közben megváltoztatják a "Hatósági engedélyt" is. Úgy gondolom, hogy abban a privatizációs, koncessziós megoldássorozatban, amelyet sokan a tocsikolás fogalomkörébe vontak, ez egy rendkívül szerencsétlen megoldás.
(20.30)
Összefoglalva: a Független Kisgazdapárt álláspontja és javaslata az, hogy a távközlésről szóló törvény módosítása csak törvénycsomagként terjeszthető elő. A törvénycsomag része a mi megítélésünk szerint a műsorelosztásról szóló törvényjavaslat, a koncesszióról szóló törvényjavaslat, az árak megállapításáról és a frekvenciagazdálkodásról szóló törvények módosítása lenne. Ezeket a törvénymódosításokat az előterjesztő is szükségesnek tartja, csak éppen a tárca azokat nem nyújtotta be az Országgyűlésnek.
A Független Kisgazdapárt tehát javasolja a hírközlési ágazatot és a médiapiacot érintő törvénymódosítási csomag mielőbbi elkészítését, majd a csomag együttes tárgyalását, ami természetesen csak úgy lehetséges, hogy addig a jelen lévő igen tisztelt miniszter úr szíveskedjék visszavonni a beterjesztett, rengeteg hibában szenvedő törvényjavaslatot, illetőleg módosítást, mert ez a Független Kisgazdapárt számára elfogadhatatlan, és sajnálatos módon oly mértékben szenved az általam konkretizált hibákban, hogy ezt a beterjesztést javíthatónak nem lehet minősíteni, ezért az egyetlen megoldás a visszavonás és az átdolgozás.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)
