DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Annyiból egy kicsit nehéz helyzetben vagyok, hogy én eredetileg tulajdonképpen az alkotmánymódosítási csomagnak csak azon részeiről akartam beszélni, amelyeket Áder János az eddig rendelkezésünkre álló egy bevezető felszólalási körben nem tudott érinteni. Itt most azonban Bauer Tamás képviselőtársam felszólalása kapcsán felmerültek olyan kérdések, illetve maga a felszólalás is olyan témákat érintett, hogy meg kell osztanom a figyelmemet, és ezekkel a problémákkal is foglalkoznom kell.
Talán azzal kezdeném, hogy valóban hosszú időt kíván az, amikor egy párt képviselője azt akarja megindokolni, miért nem tart meg egy politikai megállapodást. Nem csodálkozom azon, hogy ez ilyen energiakifejtést, ilyen hosszadalmas felszólalást és érvelést igényelt. Meg kell hogy hagyjam, nagyon furcsa volt számomra az, hogy az egész felszólalás vége arra a Fidesz-Magyar Polgári Pártra hegyeződött ki, amely ugyebár - ez eddig nem hangzott el, de azért említsük már meg a történelmi hűség kedvéért - mind a két koncepciót megszavazta, igennel szavazott valahány és szép számban jelen lévő tagjával 1996 nyarán, igennel szavazott 1996 decemberében; és most íme, majdhogynem úgy kell most már értenünk a felszólalást és az érvelést: a Fidesz a bűnös abban, hogy az új alkotmány megalkotása egy kicsit nehezen megy. Rögtön hozzáteszem, hogy megy, félreértés ne essék, az új alkotmány megalkotása, a szövegezési munka az alkotmány-előkészítő bizottságban halad! Tehát némiképpen meglepődve kellett ezt hallanom, amikor itt valóban olyan előzmények voltak, hogy a Szocialista Párt minisztereinek, kormánytagjainak a negatív hozzáállása folytán a koncepció, a koncepció elfogadásához benyújtott és hatpárti támogatásban részesülő módosítójavaslat-csomag nem kapta meg a kétharmados többséget, el kellett halasztani akkor a koncepció fölötti szavazást, és fél évet vesztegelt az alkotmánykoncepció elfogadása; vagy következett a december, amikor a Fidesz ismét igennel szavazott, a Házban valóban nem mindenki, de azoknak az ellenzéki pártoknak a szavazatai nem gátolták meg a koncepció elfogadását.
Nagyon furcsának tartom, hogy mindezek után a Fidesz lesz itt - hogy így mondjam - pellengérre állítva, és nem tudom eltitkolni azon benyomásomat, hogy itt ez a kérdés máris egyfajta politikai célzatú és nagyon is tendenciózus megközelítésű, amikor ezt Bauer Tamás így magyarázza.
És még egyet hadd mondjak el - bár az igazságszolgáltatási tanácsot annyian érintettük a viszontválaszban, nem akarok elveszni a kérdésben -: kérem szépen, rosszul emlékeznek az igen tisztelt hozzászólók, az alkotmány-előkészítő bizottságban az igazságügyi csomag sorsa kétféle módon alakult. A négyfokú bírói fórumrendszer nyitva maradt, az országos igazságszolgáltatási tanács pedig nem kapta meg a hatpárti támogatást, mert a Magyar Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Független Kisgazdapárt nem támogatta - a Fidesz viszont támogatta ezt, kérem szépen, az alkotmány-előkészítő bizottságban!
Azt kell mondjam: arról miért nem beszélünk, hogy az az alkotmánymódosító csomag, ami ide be van terjesztve, az szembemenetel az új alkotmány megalkotása kapcsán kialakított és a parlament által kétharmados többséggel elfogadott alkotmánykoncepcióval? Erről miért nem beszélünk? Hanem a Fidesznek rójuk fel azt, hogy felelősséggel azért, hogy egy rendszer nincs végiggondolva, nincsenek a jogorvoslati, perorvoslati kérdések tisztázva, nincs előttünk a Be. - és hadd ne ismételjem meg a vitát -, akkor különböző csúsztatásokkal azt a Fideszt akarjuk bűnbakként beállítani, amely a hatpárti egyeztetésben az igazságszolgáltatási csomag, a reform és az országos igazságszolgáltatási tanács támogatói közé tartozik.
Mert, kérem szépen, miről van szó? Arról van szó, hogy amikor decemberben bekövetkezett az a szavazás, amikor az MDF tartózkodott, a KDNP pedig nemmel szavazott - a kisgazdákhoz csatlakozva, akik szintén nemmel szavaztak -, megvolt a kétharmad, megszületett az alkotmánykoncepció, de akkor a kormányoldalon megszólaltak bizonyos hangok, hogy új helyzet keletkezett az alkotmányozás kérdésében. Új helyzet keletkezett az alkotmányozás kérdésében, és a koalíció, ha kell, most már kisebb többséggel, akár egy vagy két ellenzéki párttal, vagy éppenséggel kétpárti többséggel fogja végrehajtani az ország megmentését - ezt tessék ironikusan érteni, bár gondolom, nem kellett ezt hozzátennem - szolgáló alkotmánykoncepciót.
És akkor, kérem szépen, elővettük azt a beporosodott megállapodást, és kibányásztuk a 2. pontot, amelyben benne van: az új alkotmány megalkotásának a folyamata nem áll útjában az alkotmánymódosításnak, ha az szükséges, de ahhoz is a hat pártból öt párt egyetértése szükséges. És amikor az Igazságügyi Minisztériumban a csomag kapcsán megvolt az egyeztetés - csak zárójelben hadd jegyezzem meg: Avarkeszi államtitkár úr nagyon rosszul emlékszik, az én jelenlétemben, amikor én képviseltem a Fideszt, nekünk senki nem ajánlotta fel, hogy ez kikerül a csomagból, ez nem merült fel... (Dr. Avarkeszi Dezső: Én felajánlottam!), rosszul emlékszik az államtitkár úr, de ez most teljesen mellékes ebből a szempontból, csak a teljesség kedvéért jegyeztem meg -, ott, az Igazságügyi Minisztériumban, amikor megjelent mind a hét párt, mert akkor már a Magyar Demokrata Néppártot is meghívták, felmerült, mindegyik párt kijelentette: az alkotmányozásról és az alkotmánymódosításról megkötött megállapodást a továbbiakban is irányadónak tekintik; vagyis irányadónak tekintik azt a megállapodást, amely az alkotmánymódosítást hat pártból öt párt egyetértéséhez köti.
És mi történik? Utána sor kerül még egy egyeztetésre, s amikor egy fél óra alatt kiderül, hogy bizony jó néhány kérdésben jó néhány pártnak van fenntartása, és bizony nincs meg az az elképzelt ötpárti egyetértés, akkor, kérem szépen: több egyeztetés nincs, hanem kapunk egy alkotmánymódosítási csomagot.
Ez, tisztelt képviselőtársaim, a valódi történet! Arról van tehát szó, hogy mindaddig tartjuk a megállapodást, amíg a mi elképzeléseink átmennek, és abban a pillanatban, ha az elképzeléseink nem úgy alakulnak, akkor keressük az ürügyeket ennek a megállapodásnak a felrúgására, amire igen tisztelt Bauer Tamás képviselőtársam fél óra alatt próbálta szánalmasan összeszedni az ürügyeit.
Nem hiszem, hogy ez a késői óra alkalmas arra, hogy én a régi történeti elemzésekbe visszamenjek.
(21.10)
Szabad legyen rámutatni arra, hogy azt a helyzetet, hogy egy új alkotmány megalkotását és e folyamat alatt egy esetleges alkotmánymódosítás végrehajtását politikai megállapodással rögzítjük, ezt a helyzetet hogyan lehet összevetni a rendszerváltozás folyamatában nélkülözhetetlenné vált és az ország működőképességét szolgáló alkotmánymódosítással? Ma már senki nem vitatja ebben a Házban, hogy ha a kétharmados törvényeket nem csökkentjük radikálisan, akkor itt a kormány egy hónapon túl nem tud kormányozni, nemcsak a Magyar Demokrata Fórum - senki! Mit jelentett volna az ország presztízsének, mit jelentett volna az ország megítélésének az, ha kormányozhatatlanná válik az ország? Nem a politikai felelősség ültette tárgyalóasztalhoz akkor a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőit?
Persze, én teljes mértékben megértem, hogy a történelem és az a különleges szituáció bármennyire is egy gyors tárgyalási kényszert erőltetett a felekre, nyilván nem esett jól a további parlamenti pártoknak, sem a mi... - mondom most, egykori magyar demokrata fórumosként a "mi"-t, hiszen benne voltam magam is abban a megállapodásban, személy szerint részt vettem annak a tárgyalásában -, sem a Magyar Demokrata Fórum akkori szövetségesei, sem pedig a Szabad Demokraták Szövetségének akkori szövetségesei - vagy nem szövetségesei, de ellenzéki oldalon lévő partnerei - nem örültek annak, hogy őket nem tudták ebbe bevonni, de aki végiggondolja azt a helyzetet, az nagyon jól tudja, hogy nem lehetett ebben a helyzetben hatpárti egyetértésre törekedni.
Mint ahogy a címer ügyét, a kommunista rendszer nemzettől idegen címerének a falról való leakasztásának az ügyét sem lehetett attól függővé tenni, hogy vajon a koronás vagy a korona nélküli Kossuth-címerben létrejön-e a megállapodás - egy hatpárti, egy teljes konszenzusra törő megállapodás.
Hogy lehet ezeket a helyzeteket összehasonlítani egy olyan alkotmánycsomaggal, amiből kiderül, hogy egy pontját leszámítva valamennyi teljesen fölösleges! - amit részben már elmondtunk, részben pedig a hozzászólásom további részében, tisztelt Ház, el fogom mondani és érinteni fogom.
Tisztelt Országgyűlés! Nem akarom az időt tölteni a vitának ezzel a részével, csak még egy mondat, még egy gondolat, amire már utaltam. Az új alkotmány megalkotása, dacára ennek a torpedónak, ami most ezen alkotmánymódosítási csomag képében az alkotmány megalkotásával szemben repül, ennek a torpedónak az ellenében és ellenére dolgozik a szövegező albizottság, ezen a héten szerdán és csütörtökön folyamatosan ülést tart, ahol az Országgyűlés által kétharmados többséggel elfogadott, ezért a Ház minden tagjára kötelező országgyűlési határozattal elfogadott koncepció szövegének a kidolgozása folyik. Ne tessék tehát azt mondani, hogy oda érkeztünk, azt kellett konstatálnunk - ahogy Bauer képviselő úr mondta -, hogy itt nincs akarat, hogy itt nincs együttműködés, hogy az ellenzék mindenre dafke azt mondja, hogy nem támogatja! Ez egyszerűen nem igaz! Tessék az alkotmány-előkészítő bizottság munkáját szemmel kísérni, és megnézni azt, amikor különböző szövegekben hatpárti - a kisgazdáktól a Szocialista Pártig -, átfogó megállapodások születnek formulákról, és hidalunk át több hónapos vitákat!
Ne tessék akkor azt mondani, hogy arra van bizonyíték vagy adat, arra utalnak a jelek, hogy valamelyik párt ezt az alkotmánymódosítást akadályozza, legalábbis az ellenzéki oldalra ezek a vádak abszolút megalapozatlanok, és a leghatározottabban visszautasítom ezeket a vádakat!
Tisztelt Országgyűlés! Most pedig, miután a magam 13 perc 40 másodpercesre szélesült kétpercesét elmondtam - ezt menti az, hogy a felszólalási jog megilletett, és erre módom volt, megköszönve a türelmüket és a megértésüket -, áttérek - és talán rövidítem is, ha lehet - a felszólalásomnak arra a részére, amire eredetileg készültem. Tudniillik Áder János képviselőtársam - mint erre már utaltam - sok mindent elmondott az alkotmánymódosítási csomaggal kapcsolatosan, néhány kérdést azonban nem érintett, mert nem fért bele a húszperces, első körbeli felszólalási időbe. Ezekről kívánok beszélni, nevezetesen három kérdésről: a kormány tagjaival kapcsolatos alkotmánymódosítási problémákról, a jogorvoslat szűkítésének kérdéséről és a menedékjog problémájáról.
A kormány jogállásával kapcsolatosan az alkotmánymódosítás egy olyan passzust tartalmaz, melynek értelmében kiegészítésre kerül a miniszterelnök megbízatásának megszűnése két külön okkal: az alkotmányban eddig rögzítetteken kívül még megszűnik - az alkotmánymódosító csomag értelmében - a miniszterelnök megbízatása akkor, ha elveszti a választójogát, vagy ha megállapítják a miniszterelnök összeférhetetlenségét.
Én ezt a kérdéskört - mivel elszakíthatatlan - a kormány tagjainak jogállásával kapcsolatos törvényjavaslat vitájában már érintettem, itt is érintenem kell, hiszen az alkotmány módosítása kapcsán sem mellőzhető, sőt elsősorban ide tartozó kérdés. Ennek a két oknak a külön feltüntetése vagy önálló megjelölése az alkotmányban - mint ahogy azt már a múltkor is megfogalmaztam - az alkotmány paródiája. Ugyanis ha a választójogot elveszti valaki, ehhez olyan abszurd okok szükségesek, amelyek mellett elképzelhetetlen, hogy politikailag az érintett fél megtartsa a megbízatását. A választójogát akkor veszti el valaki, ha elmebeli állapota, gyengeelméjűség vagy más szellemi ártalom miatt képtelen lesz arra, hogy cselekvőképességét megtartsa, és a bíróság cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezi, vagy abban az esetben, hogyha elítéltetésére azért nem kerül sor, mert kényszergyógykezelését rendelik el - tehát szintén elmebetegség miatt nem büntethető -; illetve választójogát akkor veszti el valaki, ha végrehajtható szabadságvesztésre ítélik vagy a közügyektől tiltják el mellékbüntetésként, amihez hozzáteszem: a büntetőjogban járatosak tudják, hogy a közügyektől való eltiltás megint csak a végrehajtható szabadságvesztéshez kapcsolódó mellékbüntetés.
Olyan okok ezek, tisztelt képviselőtársaim, amelyek mellett szerintem nincs a világon - meg merném kockáztatni, hogy nemcsak demokratikus jogállamban, hanem azon kívüli körben sem - olyan kormányfő, aki a megbízatását megtartsa. Nyilván egyet tudunk érteni abban, hogy elképzelhetetlen, hogy folyik a miniszterelnök ellen a cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság iránti polgári peres eljárás, és még mindig miniszterelnöki funkciót tölt be.
Ilyen okot az alkotmányban feltüntetni abszurdum, hiszen a politikának, a politikai kultúrának megvan a maga működése, megvan a maga mozgása, és annak ezt a kérdést rendeznie kell. Nyilvánvaló, amikor csak egyáltalán felmerül annak a gondolata, hogy a kormányfő a cselekvőképességét elvesztette, vagy olyan diffamáló helyzetbe keveredett, olyan magatartást valósított meg, hogy végrehajtható szabadságvesztés fenyegeti a személyét, akkor nyilvánvalóan nincs az a párt, amelyik ne mentené fel. Ezért aki alkotmányos megoldásban gondolkodik, ezt önálló esetként nem tüntetheti fel, hiszen ezzel azt sugallja, hogy egy országban annyira alacsony a politikai kultúra, annyira nem működnek ezek a dolgok, hogy egy ilyen alkotmányos szabályra van ahhoz szükség, hogy egy ilyen helyzetbe került kormányfő megbízatása valóban megszüntetésre kerüljön.
Hasonlóképpen, a miniszterelnök összeférhetetlenségét illetően kell utalnom arra, hogy az összeférhetetlenségi szabályok megsértése törvénysértés.
(21.20)
Most arról nem akarok külön beszélni, hogy nyilvánvaló: egy miniszterelnöknek nincs másik kereső foglalkozása. Azt hiszem, hogy ha Batthyány Lajostól kezdve az összes miniszterelnököt számba vesszük, soha fel sem merülhetett problémaként, és a jövőben sem merül fel. Nyilvánvalóan nincs összeférhetetlenségi esete, tehát ez sem kívánkozhat be az alkotmányba. Ha törvényileg előírjuk, rendezzük, az még odáig rendben való, hogy a törvény kimondja, hogy a miniszterelnöknek nem lehet más foglalkozása, munkaviszonya, mint a miniszterelnöki tisztség, nem lehet gazdasági társaság vezetője ebben az időszakban, nem tanúsíthat hivatalához méltatlan magatartást; ha mindezeket törvényben is rögzítjük - amit én el tudok fogadni -, külön azt alkotmányba venni, hogy egy összeférhetetlenséget kelljen kimondani, indokolatlan. Egész egyszerűen ha e szabályokat megszegi, törvényt szeg; és ha törvényt szeg, akkor, gondolom, ugyanúgy a politikai racionalizmusnak kell működnie, ugyanúgy el kell jutnia az Országgyűlés bizalommegvonásához, a személycseréhez, a hagyományosan ismert alkotmányjogi kategóriák alkalmazásával, mint ahogy ha netán ilyesféle helyzet előállott volna - mert a magyar történelemben nem tudok ilyen helyzetről -, akkor ez működött volna.
Tisztelt Országgyűlés! A másik, ide vonatkozó kérdéskör a miniszteri megbízatás megszűnésének alkotmányban történő megjelenése. Ez eddig sem szerepelt az alkotmányban, semmiféle gondot nem jelent. Jogi álláspontunk az, hogy emiatt teljesen felesleges az alkotmányt módosítani. Megjegyezzük: itt is megjelenik az a két elem, amelyet a miniszterelnöknél - még egyszer mondom - alkotmányjogilag abszurdnak és sokkal inkább komolytalannak és paródiának, az alkotmányjog paródiájának, a jogrend paródiájának érzünk és tartunk.
Megjelenik még a kormány tagjaival kapcsolatosan két szabály. A 39/C § (1) és (2) bekezdésében két olyan rendelkezés jelenne meg az új alkotmányban, amely rendelkezés tartalmilag nem kifogásolható; de megintcsak azt kell mondanunk, hogy olyan rendelkezések miatt, amelyek az alkotmány egyéb rendelkezéseiből is levezethetők, tehát ezek miatt az alkotmány módosítása felesleges. Arról van szó, hogy kimondja az alkotmány 39/C §-a: a kormány megbízatásának megszűnése esetén a kormány ügyvezető kormányként működik tovább, és abban az esetben a miniszterelnök mint ügyvezető miniszterelnök gyakorolja a hatáskörét, de új miniszter kinevezésére, illetőleg felmentésére javaslatot nem tehet, rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján halaszthatatlan esetben alkothat. Véleményünk szerint ez a rendelkezés az alkotmány 39/B §-ából minden további nélkül, egyenesen következik, emiatt felesleges az alkotmányt módosítani. Ugyanis nyilvánvaló az, hogy ha egy kormány ügyvezető kormányként működik tovább, akkor értelemszerű, hogy a miniszterelnök egy ügyvezető kormányt nem alakíthat át, nem jelölhet új miniszterelnököt, ugyanis ilyen esetben az alkotmány 33. § (3) bekezdése az irányadó, amikor miniszterelnököt kell választani, és a kormány további tagjainak előterjesztésére csak a megválasztott és az Országgyűlés többségének bizalmát élvező miniszterelnök jogosult. Kérem szépen, ezek a kérdések az alkotmányban egyébként is szabályozva vannak, ezért ezek feleslegesek.
Még egy gondolat: a 39/C § (2) bekezdése, amely arról beszél, hogy a miniszterelnök halála, illetőleg összeférhetetlenségének kimondása miatt a megbízatása megszűnésének esetében milyen szabályok az irányadók, és hogy ebben az esetben az új miniszterelnök megválasztásáig az általa eredetileg kijelölt miniszter gyakorolja a hatáskörét, szintén levezethető a miniszterelnök helyettesítésére vonatkozó szabályokból.
Közelmúltunk történelméből egy szomorú példa is van, amikor megint csak nem volt úgymond alkotmányos nehézség. Néhai Antall miniszterelnök halála után mindaddig, amíg az Országgyűlés új miniszterelnököt nem választott, ügyvezető miniszterelnökként Boross Péter vezette a kormány ügyeit.
Tisztelt Országgyűlés! Még két kérdést vetnék fel még rövidebben. Az egyik az alkotmánymódosítás 12. §-a, amelyről szólni kívánok. Itt a jogorvoslat szűkítéséről van szó, melyet az alkotmánymódosítás az alábbi szöveggel kíván a most hatályos alkotmányban meghonosítani: "A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, mely jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
Tisztelt Képviselőtársaim! Példátlan és egyedülálló dolog véleményünk szerint a jogorvoslati jog tervbe vett korlátozása. A jogorvoslati jog a jogállam nélkülözhetetlen kelléke, olyan eleme, amely nélkül nem lehet jogállamról beszélni. Ez egy alapvető állampolgári és emberi jogi biztosíték az igazságtalansággal, törvénytelenséggel, a bírói tévedéssel vagy netán - mert ez sem zárható ki - az esetleges bírói önkénnyel szemben. Ez a javaslat, tisztelt képviselőtársaim, a jogállamiság alapját kezdi ki, a jogállamiság építményében okoz súlyos kárt. Ráadásul azt mondani, hogy a jogviták ésszerű időn belüli elbírálását azzal segítjük elő, hogy a jogorvoslati jogot korlátozzuk, nemcsak a jogállamiság sérelme, nemcsak a jogállamiság arcul csapása, hanem egyszerre mérhetetlen cinizmus is.
Ma tudjuk, tisztelt Ház, hogy a kormányzat mire gondol. Utalok a tárgyalás alatt lévő Pp.-novellára. Kétségtelen, hogy a sommás eljárás egyik lehetséges eszközének tartjuk, annak, hogy az igazságszolgáltatás hatékonyságát elősegítsük. Nem vitatjuk, hogy a sommás eljárás lehet egyfajta alkalmas eszköz az igazságszolgáltatás problémáinak kezelésében. Ugyanakkor azt már kérdésesnek tartjuk, hogy a kormánykoalíció által javasolt törvényben megjelölt formája vajon a legmegfelelőbb megoldást tartalmazza-e. Mindenesetre az az alkotmánymódosítás, amely előttünk van, a jogorvoslati jog valójában körülhatárolatlan szűkítésének lehetővé tételével messzemenően meghaladja mindazt, amit a Pp.-novellában előttünk szerepel, és a Pp.-novellában felvetett jogorvoslatot érintő korlátozást messze meghaladó korlátozást tesz lehetővé, parttalan módot, és így utat nyit a jogorvoslati jog alkotmányjogilag és a jogállamiság ízlésével elfogadhatatlan módon történő beszűkítése előtt.
Tisztelt Országgyűlés! Számba kell venni, hogy ez az alkotmánymódosítás és a jogorvoslati jognak ez a beszűkítése nem tartalmaz elfogadható alkotmányjogi feltételeket. Ez a célszerűségi indok - ne haragudjanak - az ilyen igényeket semmilyen formában nem elégíthet ki.
(21.30)
Nem tartalmazza a jogorvoslati jog szűkítésének, a szűkítés megengedésének körülményeit, irányát, mértékét, feltételeit. Megítélésünk szerint a koalíció súlyos felelősséget vesz magára, ha ezt a javaslatot elfogadja. Magára veszi - még egyszer mondom - a demokratikus jogállam kikezdésének történelmi súlyú felelősségét. Nem szoktam és nem szeretek nagy szavakat használni, de itt most nem tudom megállni, hogy erre ne figyelmeztessek. Mert megtehetjük azt, hogy az alkotmánymódosító javaslat vitáját a nyilvánosság elől immáron nem kis mértékben eldugják, megtehetik azt is, hogy ezt megszavazzák; de számoljanak vele, hogy ezzel a történelem előtt súlyos felelősséget vesznek a vállukra.
Tisztelt Országgyűlés! Az utolsó kérdés, amit érinteni kívánunk, a módosító csomag 13. §-ával kapcsolatos, a menedékjog megadásával összefüggő kérdéseket érinti. Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatosan is joggal vethetjük fel, hogy semmiféle olyan alkotmányos vagy más politikai szükséghelyzet, kényszerítő körülmény nincs, mely miatt az alkotmánymódosítás halaszthatatlan lenne. Nem ilyen ok az sem, ha alkotmányunk a genfi konvenció szövegével netán nem lenne kellően összhangba hozva. Ugyanakkor vitába kell szállnunk azzal, hogy a hatályos alkotmány az 1951. évi genfi menekültügyi konvencióval nem állna kellő harmóniában. Az alkotmánymódosító javaslat indokolása arról beszél, hogy ezzel az alkotmánymódosítással átvennénk a genfi egyezményben található megfogalmazásokat, továbbá törölnénk az üldözés egyik esetleges okát, nevezetesen a nyelvi okból történő üldözés esetét, mely az alkotmánymódosító csomag indoklása szerint világviszonylatban is egyedülállónak tekinthető.
Nos, ami az első indokot, a nemzetközi egyezményben található megfogalmazások átvételét illeti, nézetünk szerint aligha tekinthető a nemzetközi egyezménnyel való összhang kritériumának a teljes megfogalmazásbeli azonosság, az idegen szöveg tükörkép szerinti fordítása akkor, ha az idegen és a magyar szöveg között nincs tartalmi eltérés. Egyébként is - csak zárójelben teszem hozzá - egy szöveget a tartalom sérelme nélkül idegen nyelvből többféleképpen is le lehet fordítani. Az a követelmény, ami a nemzetközi egyezményeknek, melyekhez csatlakoztunk, való megfelelőség szempontjából joggal támasztható jogalkotásunkkal szemben, nem több, mint a tartalmi azonosság. Márpedig ha megnézzük a hatályos alkotmány és az alkotmánymódosítás szövegét, beláthatjuk, hogy tartalmi eltérés a két szöveg között annyiban van, hogy valóban a nyelvi okból történő üldözés oka kikerül a menedékjog biztosításának esetei közül; valamint hogy a menedékjog további feltételeként alkotmányos szinten megfogalmazódna, miszerint az akkor nyújtható, ha a menedéket kérő védelmét sem származási országuk, sem más ország nem biztosítja. Mi úgy véljük, hogy a menedékjog biztosításának okai között a nemzetközi standardhoz képest többlet, vagyis a nyelvi okokból való üldözés miatti védelem biztosítása nem sérti a genfi konvenciót, hiszen az természeténél fogva a minimumot kívánta meghatározni, a mi alkotmányunk pedig túlteljesített ehhez képest. Ezért a nyelvi okból történő üldözés esetének kivétele az alkotmányból indokolatlan, s a magyar menedékjog szabályaihoz visszalépést is jelentene.
Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom végére jutottam. Végigment részben Áder János, részben én az alkotmánymódosítási csomag összes elemén, és egy kivételével - az összeférhetetlenség kimondásáról szóló rész kivételével - mindegyikről kimutattuk, hogy alkotmánymódosítás szükségtelen, mert az Alkotmánybíróság döntései sem alkotmánymódosítást, hanem a hatályos alkotmánnyal konform törvény meghozatalát írták elő; illetőleg kimutattuk azt, hogy ezek a javaslatok elfogadhatatlanok, abszurdak és nem támogathatók. Azt az egy elemet pedig összecsomagolták azzal a másik öt-hattal, amivel sem a hatpárti egyetértés nem találkozik, sem pedig azt követni, magunkévá tenni, támogatni nem tudjuk, így egyszerűen abban a helyzetben vagyunk, hogy ezt az alkotmánymódosító csomagot s természetesen - nem akarom ismételni - a beterjesztésében megnyilvánuló eljárást nem tudjuk megérteni, nem tudjuk követni, nem tudjuk elfogadni, nem tudjuk tudomásul venni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
