DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselőtársaim! A beterjesztett igazságügyi reformcsomagra a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint feltétlenül szükség van. A reform elkerülhetetlen, hiszen egy szinten túl, amikor az igazságszolgáltatás különböző fogaskerekei már oly mértékben akadoznak, ami az egész működést veszélyezteti, akkor nyilvánvaló, hogy reformot kell végrehajtani.
Tehát a reform gondolatával a Független Kisgazdapárt egyetért. A kérdés szerintünk az, hogy mikor és milyen terjedelemben kell a reformot végrehajtani, hogy vajon a reform feltételrendszerét megteremtették-e vagy sem. Úgy gondolom, ebben a körben kell szólni arról is, hogy a reformot illetően csak egyfajta reform képzelhető el: a pártsemleges reform. Tehát ennek az igazságszolgáltatási reformnak időtállónak kellene lennie.
Egyetértünk a négyszintű bíráskodás bevezetésének gondolatával is, de hangsúlyozom, az időszerűségre és az előkészítettségre is hangsúlyt helyezünk, és ezeket összességükben kell vizsgálni.
Az a tény, hogy évente több mint 1 millió ügy terheli a hatóságokat, ez önmagáért beszélő tény, hiszen ez 2,5-3 millió állampolgárt érintő volumen. Ez olyan szám, amely érzékelteti, hogy a reformnak is milyen terjedelműnek kell lennie, hiszen a Legfelsőbb Bíróság elnökétől is hallhattuk, hogy tulajdonképpen megoldhatatlan feladat előtt áll a Legfelsőbb Bíróság, amikor évente több mint 12 ezer konkrét ügyben kell döntést hoznia.
A reformmal kapcsolatban rögtön jeleznem kell, miszerint mindenki egyetért annak a meghatározásával, hogy a reform lendítőkereke az eljárásjogok reformja lehetne, és éppen itt, már az indulásnál óriási zökkenők tapasztalhatók, hiszen a Pp.-novella beterjesztésére irányuló elképzelések zsákutcába torkollottak.
(8.40)
A polgári perrendtartás módosítása mindösszesen 39 paragrafust érint. Ha ezt összevetjük azzal a büntetőeljárás-jogi módosítással, amelyről még a Legfelsőbb Bíróság elnöke is úgy vélekedett, hogy az előkészítését nem tartja megfelelőnek, annak az 555 tervezett paragrafusa, egybevetve a polgári perrendtartás 39 paragrafusával, már érzékelteti, hogy milyen aránytalanságokról van itt szó. A reform tehát nem eléggé átgondolt, ez már kitűnik ezekből az adatokból is.
A magyar jogrendszer egészét érintő vállalkozásról van szó az igazságügyi reform esetében, hiszen megváltozik a bíróságok szervezeti felépítése, a fellebbezési rendszer, az ügyészi szervezet felépítése, a bírák kinevezésének hatásköre, mint az előbb mondtam, a polgári eljárásjog bizonyos intézményei, a tervek szerint az egész büntetőeljárás-jogunk; tehát az Országgyűlésnek megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkoznia ezekkel a kérdésekkel. Vizsgálni kell az előterjesztést abból a szempontból is, hogy az miként illeszkedik a magyar jogrendszer egészébe, és természetesen vizsgálni kell abból a szempontból is, hogy vajon az európai jogharmonizációs kötelezettségeinknek mennyiben felel meg.
Természetesen nem lehet arról sem megfeledkezni, hogy az alkotmánnyal való összhangját is nézni kell ezeknek a beterjesztéseknek; és az alkotmánnyal való összhangot illetően óriási gond, hogy az alkotmányozási moratórium egyoldalú felrúgása már eleve ellehetetleníti annak a széles körű konszenzusnak a kialakulását, ami nélkül egy ilyen nagy terjedelmű reform nem valósítható meg. Külön kell arról is szólni, hogy az egész előterjesztésnek tulajdonképpen előfeltétele kellett volna hogy legyen az alkotmány módosítása, enélkül az egész reform megkérdőjelezhető.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint nem helyeselhető, hogy a beterjesztett javaslatok nem foglalkoznak a polgári anyagi jog revíziójával, hiszen az Országgyűlés az elmúlt időszakban több alkalommal foglalkozott a büntető anyagi jog módosításával, de a polgári anyagi jog kérdései közül alig-alig kerültek egyesek a Ház elé. Így felhívnám arra a figyelmét a tisztelt Háznak, hogy tulajdonképpen a zálogjog intézményén kívül lényeges polgári jogi intézményre vonatkozó előterjesztés nem következett be, annak ellenére, a szakmai körökben az az általános vélemény, hogy a polgári anyagi jogi szabályok legalább felerészben elavultaknak tekinthetők, tehát itt is egy nagyarányú revízióra lenne szükség. Így például felülvizsgálatra szorulnának azok a szerződések, amelyek a piacgazdasággal, az áruforgalommal vannak összefüggésben; hiányos a barterszerződésekkel kapcsolatos rendelkezéssor; a követelések behajtására irányuló úgynevezett faktoring- és lízingszerződések szabályozása sem megfelelő. Ennek következtében a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy nemcsak a szervezeti és eljárási kérdéseket, hanem az anyagi jogi kérdéseket is újra kellene kodifikálni.
A jogi szabályozást illetően a belső szabályok egymás közti diszharmóniája sok esetben alkotmányossági problémával is párosult, hiszen rohamosan növekedett azoknak a jogszabályoknak a száma, amelyek az alaptörvénnyel is ellentétesek voltak. Itt elég, ha csak az alkotmánybírósági döntésekre utalunk, amelyek számos ilyen kérdést érintettek.
A jogszabályok külső harmonizációja tekintetében kétségtelen, hogy a jelenlegi kormányzat számos előterjesztéssel élt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggő jogharmonizáció helytelen, ha olyan módon kerül be a magyar jogba, hogy a külföldi jogi megoldások, jogintézmények szolgai átmásolásában valósulnak meg. A magyar jogfejlődés, jogi sajátosságok Európa és az egész világ jogrendjében egy óriási értékrendet képviselnek, amelyek már eleve nem engedik meg, hogy mi a más megoldásokat a magyar követelményekhez igazítás igénye nélkül vegyük át.
A Független Kisgazdapárt álláspontja tehát az, hogy tiszteletben kell tartani a magyar jogrendszer hagyományos és megfelelően szabályozott jogintézményeit is. Úgy gondolja a Független Kisgazdapárt, annak ellenére, hogy a kormányzat számos előterjesztéssel élt az európai uniós jogharmonizációt illetően, óriási a lemaradásunk e tekintetben: egyes vonatkozásokban túlzottan előreszaladtunk, hiszen nincs még olyan európai integrációs stratégiánk és taktikánk, amelybe beigazítható lenne a jogrendszer átalakítására vonatkozó elképzelésünk is.
Ami most már az egyes konkrét törekvéseket illeti: itt, úgy gondolom, az idő és az alkalmasság kérdéseit mindenképpen összhangba kellene hozni a reformcsomag elképzeléseivel, hiszen például a táblabíróságok tekintetében jól érzékelhető, hogy úgy akarja megvalósítani a négyszintű ítélkezést és úgy akarja az ítélőtáblák rendszerét beépíteni a magyar jogrendbe, hogy annak sem a személyi, sem a tárgyi feltételei nincsenek meg. Én azt hiszem, ennek az indokai elfogadhatatlanok, hiszen a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló T/4216. számú törvényjavaslat általános indoklásában olvasható, hogy azért kerülne sor a táblabíróságok rendszerének a beépítésére, mert jelenleg az ügyek többségét az általános hatáskörű helyi bíróságok intézik, melyeknek bírái többségükben fiatalok, kevés bírói gyakorlattal rendelkeznek, emiatt a bonyolultabb ténybeli és nehezebb jogi megítélésű ügyeket kevésbé tudják időszerűen intézni; a Legfelsőbb Bíróság jelenlegi hatásköre és az ebből következő munkaterhe pedig nem teszi lehetővé, hogy maradéktalanul ellássa a bírósági jogalkalmazás egységének biztosításával kapcsolatos alkotmányos feladatát.
(8.50)
Egyszerűen elfogadhatatlan a Független Kisgazdapárt számára ez a megközelítés, tehát hogy az ország lakosságának döntő többségét kitevőknél elfogadható legyen, hogy a bíróságok bírái többségükben fiatalok, akik nem rendelkeznek kellő bírói gyakorlattal, tehát hogy szakmailag nem elfogadható szintű bíráskodás legyen; és ugyanakkor egy szűk, privilegizált réteg ügyei - különösen a nagy perértékű ügyekre gondolok - pedig kikerülnének ebből a csomagból, és kerülnének egy magasabb szintű bíráskodás elé. Gondolatnak is elfogadhatatlan!
Mint ahogy elfogadhatatlan az igazságügyi kormányzat alapállása abban a tekintetben is, hogy az egész jogreformnál abból indul ki, hogy az igazságszolgáltatás alapvető feltételrendszeréből fakadó követelményeknek eleget kell tenni, tehát az igazságosságnak és az ehhez kapcsolódó egyéb fogalomrendszernek. Ugyanakkor a polgári eljárásjogot illetően olyan szűkítésbe kezd, amely az egész reformmal ellentétes irányú mozgást jelent. Mert elég, ha arra utalok, hogy az általános indokolásban több helyütt is megmagyarázza, hogy miért van szükség a kétfokú fellebbezési rendszer bevezetésére, ugyanakkor a konkrét joganyagnál, a polgári perrendtartásnál pedig a 200 000 forintot meg nem haladó perérték esetében a fellebbezési jogot is ki akarja zárni, tehát tulajdonképpen alkotmányellenes megoldást javasol.
Ami a Legfelsőbb Bíróság munkaterhének csökkentésére irányuló elképzeléseket illeti, a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy természetesen mindenfajta munkaterhet figyelembe kell venni akkor, amikor egy jogrend általános revíziójára kerül sor, de elfogadhatatlan a negyvenórás munkahét olyan megfogalmazása, mint ami szerepel ebben az anyagban. Ahogy nem lehet a közszereplés kiemelkedő személyeire - mondjuk az országgyűlési képviselőkre, a kormány tagjaira - vonatkozóan olyan szűkítő rendelkezéseket hozni, amelyek következtében közülünk bárki azt mondhatná, hogy kérem, az én munkaidőm letelt; a bíróságokat illetően épp így alapvetően helytelennek tartjuk ezt a negyvenórás megközelítést. Mi azt mondjuk, hogy az adott ügy természetéből fakadó munkakövetelményeknek kell eleget tenni.
Az igazságügyi kormányzat évek óta hangoztatja az igazságügyi reform szükségességét, hiszen utalnak a peres eljárások gyorsítására vonatkozó igényre, úgy ítélik meg, hogy az évek óta húzódó perek befejezését kívánják elősegíteni a reformmal. Ugyanakkor látni kell, hogy a négyszintű bíráskodásra való áttérés nem fogja megoldani ezeket a problémákat, sőt, bátran kijelenthetem, hogy pont ellentétes irányba halad az egész megoldás. Mert ha most felállna az öt ítélőtábla, amely a törvény értelmében tervbe van véve, akkor sem lenne megoldható, de itt nem erről van szó: egyelőre hármat állítanának fel ebből, majd kettőt felállítanának 2003-ban - egyértelmű, hogy ez a jelenlegi bírósági rendszer lassítását fogja jelenteni. Most nem kívánok külön szólni arról, ami egyébként az egész bensőmet bizony feldúlja, és erről szólnom kell: mondjuk egy Nyíregyháza vagy a beregi rész környékén lakó személy hogy tud hozzájutni a táblabíráskodáshoz. A fél világot, fél Európát be kell utaznia ahhoz, hogy táblabíróság elé kerülhessen. Tehát emiatt is képtelenség ezt az egészet ilyen módon kezelni. De tételezzük fel, hogy a Független Kisgazdapárt téved, és mindenben a kormányzatnak van igaza! Akkor kérdezem - ha most feláll a három táblabíróság, és a budapesti táblabíróság tíz megyét ölel fel -, hogy amikor eljön 2003., ki fogja itt hagyni a jól fizető budapesti munkahelyeket, és fog lemenni, teszem azt, Debrecenbe a budapesti táblabíróság igen tisztelt táblabírái közül? Úgy gondolom, hogy ez a egész konstrukció átgondolatlan.
Nagyon jól tudom, hogy kisebbfajta felzúdulást fog kiváltani, amit most mondok, de talán az egész igazságszolgáltatási reformot úgy kellett volna megközelíteni, hogy abból kellett volna kiindulni, hogy ez az iszonyatos mennyiségű ügy - az évente több mint egymillió valamiféle ügy - úgy lenne jobban kezelhető, ha azoknak egy jelentős tömegét kivonnánk az igazságszolgáltatás köréből úgy, hogy a feleknek önmaguknak lehetőséget adnánk választottbíróság vagy magánbíróság közbeiktatására. Bizony, ki kell mondanom: a harmadik évezred felé közeledvén tessék szembenézni a magánbíráskodás intézményrendszerének szükségességével, mert egyáltalán nem tudom, hogy mondjuk két vállalkozó között, akik között olyan vita van egy megkötött szerződés kapcsán, amelyet egy harmadik személy közbejöttével - akit mindketten elfogadnak - meg tudnának oldani, miért ne lehetne a magánbíráskodás hatáskörébe utalni ezen ügyek egy igen jelentős hányadát? Valami előrehaladás történt az utóbbi években a választottbíráskodás területén, de távolról sem elegendő ez, és hangsúlyozom, ez nem pótolja a magánbíráskodás intézményrendszerét. Ezt megfontolásra ajánlom, hiszen a Kisgazdapárt természetesen csak úgy tudja elképzelni az egész igazságszolgáltatást, hogy valóban széles körű konszenzusnak kell kialakulnia.
Sokat vitáztak az országos igazságügyi tanács szükségességén és összetételén is. Én azt mondanám, hogy elviekben nem vitatható az országos igazságügyi tanács felállításának szükségessége. Más kérdés az, hogy a jelenlegi bíráskodás színvonala mellett szabad-e nekünk most felállítani az országos igazságszolgáltatási tanácsot. Rögtön ki kell hogy mondjam: nem szabad! De ha már az országos igazságszolgáltatási tanácsról beszélünk: én nem helytelenítem azt az összetételt, hogy nem csak bírákból áll ez a szervezet, sőt, hadd mondjam meg: kifejezett előnyeként értékelem azt, hogy nem csak bírákból áll az országos igazságszolgáltatási tanács. Mert ha abból indulnánk ki, hogy a harmadik hatalmi ág az igazságszolgáltatási tanáccsal a csúcson csak bírákból álljon, az államhatalmi ágak egymáshoz való egyensúlyát veszélyeztetnénk.
(9.00)
Ezért tartom én helyesnek, hogy foglaljon abban helyet az igazságügy-miniszter, az Országos Ügyvédi Tanács elnöke, foglaljon abban helyet két parlamenti bizottság elnöke is, tehát mindenképpen szükség lenne a bírói karon túlmenően az igazságszolgáltatás egyéb területein működők közül is jelen lenni.
Ami a pályaalkalmassági vizsgálatot illeti - tehát hogy a négy év fogalmazói, illetőleg titkári idő elteltét követően, de a kinevezést megelőzően a jelöltnek még különböző vizsgálatokon kell átesnie -, úgy ítélem meg, hogy a joggyakorlati idő és az azt követő titkári gyakorlat ideje alatt minden kinevezendő személyről kellően feltérképezhetik, milyen adottságokkal rendelkezik az érintett. Tehát az alkalmassági vizsgálatok előírását ebben a körben nem tartom helyesnek.
Legyen szabad - mert még körülbelül két percem van - rámutatnom arra, hogy az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyát illető rendelkezésnél felmerült a kérdés, hogy indokolt-e az igazságügyi szervezet keretében működő intézmények dolgozóit e törvény hatálya alá vonni. A kérdések sorában felmerül a Kisgazdapártban az is, hogy a bírósági fogalmazó és a bírósági titkár jogállása e törvény keretében kerüljön szabályozásra vagy a bírák jogállásáról szóló törvényben. A mi véleményünk az, hogy az utóbbi megoldás lenne az indokolt, mert a fogalmazói, illetőleg a titkári státus a bíróvá válás két legfontosabb előstádiumát jelenti, tehát indokolt lenne egységesen a bírósági bírák jogállásáról szóló törvény keretein belül rendezni.
Az ítélőtáblákról jeleztem már, hogy mindenképpen helyeselhető az ítélőtáblák rendszerére való visszaállás, de ugyanakkor legyen szabad arra is rámutatnom, hogy ez az egész táblabíráskodás nem eléggé előkészített. Az egész igazságszolgáltatás helyzetének további olyan súlyosbodását jelentheti az előkészítetlenül beépítendő táblarendszernek a behozatala a magyar igazságszolgáltatás rendszerébe, amely nemcsak az állampolgárok igen jelentős hányadának okozna óriási pluszköltséget, elérhetetlen távolságokat, hanem az igazságszolgáltatást úgy lelassítaná, ami az egész reform megvalósítását veszélyeztetné.
Igen tisztelt Ház! A Független Kisgazdapártnak számos más észrevétele is lesz még a konkrét előterjesztéseket illetően, úgy az általános vitában, mint a különös részt illetően is. Most annyit szeretnék jelezni, hogy a reform gondolatát, hogy egyáltalán itt van ismét a Ház előtt, és a reformmal elkezdünk foglalkozni, ezt mi egy óriási előrelépésnek tekintjük. Ez egy bátor tett volt az igazságügyi kormányzat részéről, de egy kicsit meggondolatlan lépés is, és a meggondolatlan részt kívánjuk hangsúlyozni, hiszen mi az ellenzéki oldalon állunk, és úgy gondoljuk, óvnunk kell a társadalmat olyan változtatásoktól, amelyek óriási traumákat idézhetnek elő.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
