DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ötven évvel ezelőtt kellett elhagynia kényszerűségből hazáját egy magyar középparasztnak, aki akkor már életének mintegy tizenöt esztendejét, ma úgy mondanánk: értelmiségiként, újságíróként, őstehetségként... - az a korszak még ismerte az őstehetségeket, ismerte Veres Pétert, ismerte a hat elemit végzett parasztfiúból lett politikust, Nagy Ferencet.
És ez a Bisséről elindult fiú, aki életének tragédiáját azzal élte át, hogy a szovjet tankok az édesanyját és a szekerüket, amivel Pécsre hajtottak, taposta el, mégis meg tudta tenni azt, hogy sokoldalúan mérlegelve Magyarország helyzetét, át tudta venni - tudjuk, hogy nem kevés vita után - ennek az országnak a vezetését, és azt hiszem, egyik legnagyszerűbb vezetője lett. Hisz az ő két esztendeje alatt, amíg kormányon volt, talán a legtöbbet fejlődött, és talán a polgári irányban legjobban alakult Magyarország sorsa.
Ma, amikor emlékezünk az ő emigrációba üldözéséről, kisfiának, Lacikának az elrablásáról, akkor mindenképpen meg kell hajtanunk fejünket eme nagyszerű kisgazda parasztpolitikus előtt. Köszönöm szépen. (Taps.)
