DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA
DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA
DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Mondandóm egészét egyetlen és számomra nagyon fontos gondolatkörre szeretném felépíteni, teszem ezt azért, mert úgy látom és azt tapasztaltam az eddigi vita során, hogy az ellenzéki képviselőtársak és a kormánypárti képviselőtársak közötti vita alapvetően ebben kulminál. Fő kérdésem tehát, hogy lehet-e szociálpolitikai kérdéssé tenni a nyugdíjrendszer egészét. Számomra a válasz egyértelmű nem, hiszen az bebizonyosodott az elmúlt évek során, hogy egy olyan nyugdíjrendszer, amely nem a kőkemény érdekeltségen alapul, megbukik. Megbukik, s ez nem fikció, ez az elmúlt 10-20-30 év gyakorlata. Hiszen senki sem igazán érdekelt abban, hogy befizesse a járulékokat. Egész egyszerűen abban lesz érdekelt - és itt már érdekeltség lesz állampolgári oldalról -, hogy a törvényt szabotálja és a jövőt eltitkolja. Nagy kérdés itt az is, hogy megfelel-e a törvényjavaslat, amelyet elénk tárt a kormány. Erre egyértelmű válasz ma természetesen nem adható, de egy biztos: mindenképpen lépés afelé. Néhány kivételtől eltekintve ezt a kijelentést és ezt a véleményt az alapozza meg, hogy ez a javaslat, illetve ez a javaslatcsomag a szolgálati idő szentségét akképpen fogalmazza meg, hogy az csak - néhány kivételtől eltekintve - járulékfizetéssel szerezhető meg.
Nagyon sokan megkérdezték tőlünk, képviselőktől, az elmúlt időszakban, amióta a nyugdíjvita napirenden van, hogy mit jelent ez az egyén számára, mit jelent ez az egész reform az adott egyén számára. Természetesen az a kérdés, hogy jó vagy rossz ilyen egyszerűen nem dönthető el. Megmondja ugyan a törvény azt, hogy a nyugdíj összege milyen módon alakul az elismert szolgálati idő és a figyelembe vehető havi átlagkereset függvényében, és úgy érzem, és fontosnak tartom, hogy idézzük a beterjesztett javaslat egészen konkrét számszerűsített javaslatát, csak a társadalombiztosítási nyugdíjra vonatkoznak ezek.
2009 előtt is egészen mások a szabályok, és 2009 után is, hiszen ekkor a bruttó keresetek alapján fogjuk kiszámítani a nyugdíjat. A törvény egy skálát tartalmaz, amely skála 10 évtől 40 évig mondja meg az utolsó kereset és az induló nyugdíj közötti százalékos arányt. Eszerint 2009 előtt 20 év szolgálati idő 53 százalékot jelent, 30 év szolgálati idő 68 százalékot, 40 év szolgálati idő 80 százalékot, és a 2009 utáni - hangsúlyozom: bruttó keresetekből számított - százalékos arány pedig 20 év esetén 33 százalékot, 30 év esetén 49,5 százalékot és 40 év után 66 százalékot fog jelenteni akkor, hogyha csakis és kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj az egyetlen forrás.
(11.30)
Ha viszont magánnyugdíjpénztárba is fizet az illető, akkor ezek a százalékos arányok természetesen másként mutatkoznak: 20 év után 24,4 százalék, 30 év után 36,6 százalék, 40 év után 48,8 százalék. Érdemes összevetni, hogy a jelenlegi induló nyugdíj az utolsó kereset 55-60 százalékát jelenti, és ezt a színvonalat ígéri reálértékben a javaslat is. Tehát maga ez az egyetlen kiragadott számsor is jelzi: egyszerűen nem tehető fel úgy a kérdés, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer vagy az új nyugdíjrendszer lesz-e jobb az egyén számára, hiszen számtalan mindentől függ.
De itt szeretném hangsúlyozni - pontosan az előző kétperces vitára is figyelemmel -, hogy nem lehet eleget elmondani: a szerzett jogok nem sérülnek. Teljesen nyugodtak lehetnek tehát például azok az özvegyek, akik özvegyi nyugdíjban vannak: az ő szempontjukból csak akkor lehet változás, ha az az ő számukra kedvezőbb. Nem véletlen az, hogy pontosan ezekre tervezett a költségvetés körülbelül 17 milliárd forintot. Tehát szükséges erről újra és újra - lehet, hogy a mi számunkra unalmasan - beszélni, hogy senkinek nem kell attól tartania a jövőben, hogy bármilyen jogát, ami már megvan, elveszíti, ehhez csak kaphat valamit.
Itt szeretnék az úgynevezett polgári pártok kifogásaira kitérni, amik nagyon érdekesek, hiszen egy teljes szellemi zűrzavart jelentenek. Mert ha valami polgárinak tekinthető, kedves képviselőtársaim, akkor ez a nyugdíjrendszer az, mert valóban érdekeltségi alapon működik, és a szociális szempontokat olyan kicsire igyekszik visszaszorítani, amilyenre a mai társadalomban még tekintettel kell lenni, de a lehető legkisebbre.
Valóban arról is érdemes még beszélni, hogy kik a nyertesek és kik a vesztesek. Mert ha nincsenek nyertesek, és nincsenek vesztesek, akkor nincs változás. A fő kérdés az, hogy a vesztesek számára nyújt-e valamilyen garanciát vagy segítséget a javaslat. Erre is az az egyértelmű válasz, hogy nyújt, hiszen a költségvetés vállalja országgyűlési határozati formában. A kormány vállalja, hogy plusz-adókedvezményeket biztosít mindazok számára, akik a vesztesei lesznek. Mert való igaz, hogy ha a törvény alapvető tételeiből indulunk ki, hogy hosszú szolgálati idő, hosszú járulékfizetés - magas nyugdíj; alacsony szolgálati idő, kevés járulék - alacsony nyugdíj, akkor itt valóban lesznek vesztesek is. De azért, kedves képviselőtársaim, abban az ügyben mégiscsak kell tegyünk valamit, hogy ma húsz év szolgálati idő után körülbelül annyi nyugdíj szerezhető, mint negyven év szolgálati idő után. Ez egy égbekiáltó igazságtalanság.
Azt is meg szokták tőlünk kérdezni, hogy mibe kerül ez nekünk. Ez is egy fontos kérdés. Természetesen az alap a járulék lesz, de minden változás először pénzbe kerül. Ezt már az elmúlt néhány éves időszakban megtanultuk: először mindig pluszkiadás lesz. De ha mindezt számunkra a pénzügyminiszter ígéri meg, és a kormány vállalja, hogy az átalakulás mindenkori terheit fedezi a költségvetés, akkor azt szeretném kérni kedves ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy most van itt az idő, amikor örülni lehet, mert napról napra az állam szerepvállalásának növelését követelik rajtunk az egyik fordulatban. Most itt van. Hiszen ha a GDP 1 százalékos költségébe kerül ez az átalakulás, akkor, úgy érzem, ez még vállalható, mert valóban pontosan azok féltik a költségvetési egyensúlyt, akik nagyobb állami szerepvállalást követelnek a másik oldalon.
Aztán arról is érdemes még beszélni, ha van egy kis időm, hogy mitől függ a nyugdíjreform sikere. Meggyőződésem szerint két dologtól függ. Az egyik az, hogy legyen végre normális egyéni nyilvántartás, a másik oldalon pedig legyen megfelelő állampolgári tájékoztatás. (Közbeszólás: Így van, ez kellene!) Mert ez a két dolog a legfontosabb. És ez itt most egy kiváló alkalom számunkra, képviselők számára, hogy ne a csatározgatunk, csatározgatunk, kormány-ellenzék vita legyen, amiből senki nem tud meg semmit, csak azt, hogy a mindenkori ellenzéki képviselők azt mondják, hogy rossz - leegyszerűsítve -, kormánypárti képviselők pedig azt, hogy jó. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ennél valamivel többet szoktunk mondani.) Ez nem megfelelő vitamódszer szerintem, mert azt a kötelességünket szorítja háttérbe, hogy itt, ezekben a padsorokban kutyakötelességünk, hogy mindazt, amit mi tudunk, megosszuk a bennünket figyelőkkel is. Tehát egészen egyszerűen elmulasztjuk ebben a negyven órában azt a lehetőséget, hogy érdemi dolgokról vitatkozzunk, a tartalomról vitatkozzunk, hogy a nyolc nyolc-e, a hat hat-e és egyebek.
Aztán az átlépésről: ez az egyik legnagyobb kérdés az egész rendszerben. Honnan fogja tudni egy állampolgár, hogy az ő számára érdemes-e átlépni avagy sem? Mert a többi kérdés megfelelően a törvényben rögzítve lett, kimondja, hogy 47 év alatt lehet csak, 47 év fölött nem. Az a tájékoztató, amelyet mi, képviselők megkaptunk, az átlépés lehetőségeit is fölvázolja, ezt szeretném röviden ismertetni. Tehát az új vegyes rendszerbe történő átlépés az átlagkereset felével, átlagos szolgálati idővel rendelkezők számára 22-29 év alatt javasolt; az átlagkeresettel, átlagos szolgálati idővel rendelkezők számára 28-35 éves kor alatt javasolt; és az átlagkereset kétszeresével, átlagos szolgálati idővel rendelkezők számára 31-37 éves kor alatt javasolt. Az átlépés körül rettenetesen sok kérdés fog adódni, amely már természetszerűleg nem ránk, képviselőkre hárul, de nagyon-nagyon bízom abban - és ezúton is kérek mindenkit, aki ez ügyben a későbbiekben a jövőben tehet, tegyen meg mindent annak érdekében -, hogy minden állampolgár a számára megfelelő megoldást választhatja.
Végezetül tényleg egyetlen dolog: nem irigylem önöket, akik bennünket figyelnek, mert ilyen kérdésben, hogy miből fog valaki idős korában megélni, ilyen merev és kemény szembenállás kormánypárt és ellenzék között nagyon rossz tanácsadó. Mert ma, itt, ebben a pillanatban egyszerűen nem lehet megmondani, hogy az adott egyén számára jó vagy rossz az a változás, amit az egész reform tartalmaz, mert ez nagyon sok mindentől függ, de ezt a sok mindent viszont a törvény megmondja.
Arra kérem befejezésül képviselőtársaimat, hogy gondolkodjunk felelősen erről a kérdésről, mert nem a mostani kormánypárt és ellenzék vitája ez, hanem a jövő vitája. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
