DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva a nyugdíjról szóló vitát, észrevételeket, megértem Bleyer képviselő úr aggodalmát mint nyugdíjas, hiszen én is nyugdíjas vagyok, azonban Kis Gyula képviselőtársam valahogy most tisztázta ezt a két fogalmat. Tudniillik valóban van egy olyan nyugdíjas-szövetség, ami nem jut el minden nyugdíjashoz igazán. A nyugdíjasok panasza érthető. Érthető, hisz oly alacsony nyugdíjak vannak, amelyek a minimálbért nem érik el. Én nem vagyok erre hivatott, és nem is tudom százalékarányban kifejezni, de egy vidéken egyedül élő özvegyasszony vagy özvegyember - teljesen mindegy, hogy mit mondok - alig tudja magát tengetni, nincs semmiféle szociális juttatásra lehetősége, még az ebédet sem tudja igazán rendezni különböző hozzájárulások, ikszek kapcsolatteremtése folytán ott sem, ahol ez lehetséges.
Tehát a társadalmat széles körben kellene bevonni még most, mikor még nem késő, hiszen jobb későn, mint soha. Mindenképpen javaslom Aszódi Ilona Katalin javaslatát, hogy igenis széles rétegben hozzuk nyilvánosságra, ameddig erre ki nem mondjuk az áment, mert ha kimondtuk, utána nem lehet hivatkozni rá. Majd megint toljuk magunk előtt ezt a rendkívül feszült problémát, és a források egyre szűkülnek területenként, városonként, vidékenként. Hisz most már az a kis jövedelempótlás sem megy egyszerűen, hogy kiveszi a kertjéből azt a kis gyümölcsöt vagy a paprikát, azt a vágott virágot, hogy abból próbálja növelni azt a kis bevételét! Megszűnt ez a lehetőség is, mert az ellenőrök szigorú hada körülveszi rögtön, és mivel tisztessége van mindig az embernek, ijedtében hazamegy. Ezeket is hozzá kell tenni ehhez a nemzeti nagy átlaghoz!
Rendkívüli figyelemmel kísérik a nyugdíjasok ennek a törvénynek a megvalósítását. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Azért mondom, jobb későn, mint soha. Köszönöm szépen.
