DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS
DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS
DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Figyelve ezt a vitát, határoztam el, hogy részt veszek benne. Azért teszem, mert legalábbis két olyan vonulata van a vitának, amelyet meg kell emelni. Az egyik, amellyel nagyon egyetértek, s amely arról szól, hogy valóban egy komoly erkölcsi kötelesség lengi be ezt a termet is akkor, amikor régmúlt, rosszul megtörtént események áldozatainak örököseit próbáljuk meg valamilyen módon kárpótolni.
Ez a törvényjavaslat módosító javaslat, amely véleményem szerint legalábbis két nagyon pozitív példával tűnik ki sok-sok törvényjavaslat közül is. Az egyik az, hogy rámutat arra, hogy az ilyen típusú problémákat - nagyon helyesen - ciklusokon átnyúló módon próbálja meg gondjába venni. Hiszen van abban valami példaértékű, hogy az elmúlt ciklusban hozott törvényt ez a koalíció a tapasztalatok birtokában, azon képviselőktől származó tapasztalatok összegzésével is, akiknél szintén mint egyéni képviselőknél fogadóóráinkon - a sajátomon is - vagy fórumainkon ez a probléma igenis visszaköszönt. Tehát azt mondom, hogy ez az egyik nagyon jó példaelem.
A másik az, hogy igenis mer hozzányúlni, és korrigálni az előbb említett tapasztalatok felgyülemlése hatására. Azt hiszem, hogy az 1994 áprilisától 1997 tavaszáig vagy teléig eltelő idő egy ilyen típusú korrekcióra nem hosszú idő. Ugyanakkor arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a korrekció messze nemcsak arról szól, hogy annak túlnyomó része technikai módosítás vagy valamiféle szóhasználati, nyelvtani módosítás lenne. Hiszen az életben magában vetődtek fel komoly problémák; ezt - mint említettem - saját tapasztalatból is tudom. S például az, hogy fogalmat pontosít és meghatároz, nagyon hatásosan követhető gyakorlati javítást is eredményezhet a törvény végrehajtásának menetében.
A másik ilyen nagyon fontos elem - amelyről több szó esett az előző felszólalásokban -, az nem más, mint ez a bizonyos időpont-módosítás, ami aztán végképp tartalmi, méghozzá anyagi, költségvetési vonzattal is rendelkező tartalmi módosítás.
Ugyanakkor szeretném tisztelettel azt kérni majd a bizottság szakmailag ennél mélyebb vitáján, hogy nagyon pontosan próbálják meg behatárolni azt az időpontot, amit a valamikori kormánypárti, most ellenzéki képviselőtársaim is módosítandónak ítéltek meg, nevezetesen az 1949. I. hó 1-jei, valamint az 1945. XII. hó 1-jei dátumot. Mert ez csak egy apró kérdés, és nem akarok ma a kérdésfelvetésre válaszolni, mert úgy érzem, hogy ez még szakmailag pontosítandó. De kérem tisztelettel, megnézte valaki, hogy a nyilas hatalomátvétel után hatalomra került kormány ilyen típusú lépéseket tett-e? Csak kérdezem, nem tudom rá a választ, de azt hiszem, a bizottsági vitán például ilyen értelemben is érdemes ezen a dátumon elgondolkodni.
Továbbmegyek. Azt hiszem, az egyik legkellemetlenebb dolog, amelyről többen is szóltunk, ezek a bizonyos igazolások és azok beszerzése. Azt szeretném kérni a szakmailag illetékes bizottságtól, hogy erre nagyon figyeljen oda, mert például nálam pontosan ezekkel az igazolásbeszerzésekkel jelentkeztek. Megmondom nagyon őszintén, hogy nem tudtam rá megoldást. Mert mi van olyankor, amikor nincs, amikor otthon elveszett; az idő iszonyúan hosszú már. Nagy tisztelettel kérem, hogy államtitkár úr erre figyeljen oda. Itt valami olyasmi szakmai elgondolkodás szükségeltetik, amely az ilyen - végül is azt kell mondjam - érthető, de elnézést, kicsinyes hiányosság esetén iszonyú sorstragédiát jelent.
(19.00)
Itt valamilyen nagyon pontos igazoláskiadási vagy -beszerzési eljárást kellene felállítani. Nem vagyok rá javaslattevő, sajnos, de a figyelmet fölhívó igen.
Azt hiszem, hogy a figyelemfelhívás kapcsán tenném meg a hozzászólás végére a leghangsúlyosabb javaslatot. Ugyanis tapasztalatból azt is lehet tudni, hogy miután bővülni fog - mert az látnivaló, hogy az időpont-módosítással mindenképpen bővülni fog - az érintettek köre, valahogy azt is jól elő kellene készíteni, hogy erről a módosításról az érintettek vagy hozzátartozók, önkormányzatok hangsúlyosan legyenek - hogy úgy mondjam - helyzetbe hozva, tudjanak róla. Tehát a közvélemény, az érintett közvélemény figyelmének hangsúlyos felhívását nagyon fontos cselekvésnek tartom.
Végezetül pedig arra szeretném tisztelt Csépe és Sepsey kollegáim figyelmét fölhívni, hogy természetesen tökéletesen értem ezen helyzet erkölcsi súlyát, de tisztelettel kérem őket arra, hogy az élni-visszaélni ellentétpárban nehogy abba a hibába essenek, hogy ebben az inkább konszenzus felé hajló vitában esetleg a vita hangneme és stílusa eltérítsen bennünket olyan nemes szándéktól, amely mindnyájunkban megvan, és erre tisztelettel szeretném fölhívni a figyelmet. Hiszen - csak emlékeztetek - a törvény, amelynek tisztességes korrekciós javaslata és nyitottsága módosító indítványokra egyaránt jelen van, az elmúlt ciklus mégiscsak utolsó törvénye volt. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
