BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Abban bízom, hogy felszólalásom terjedelme fordítottan lesz arányos a törvényjavaslat jelentőségével, ugyanis röviden szeretnék beszélni, holott a törvényjavaslat és különösen a törvény által szabályozott tárgy a gazdaság működésében rendkívül nagy jelentőséggel bír.
A törvényjavaslat tárgya ugyanis a fizetésképtelenség révén kialakuló helyzetek szabályozása, márpedig egy működő piacgazdaságban ez egy rendkívül jelentős kérdés. Egy működő piacgazdaságban - hogy úgy mondjam - lépten-nyomon előfordul, hogy gazdasági vállalkozások átmenetileg vagy tartósan fizetésképtelenné válnak, és a gazdaság egészének nagyon fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy ezeket a gazdasági zavarokat lehetőség szerint lokalizálják, hogy a zavarok ne terjedjenek tovább, egy-egy gazdasági társaság fizetésképtelensége ne vonja maga után társaságok egész sorának fizetésképtelenségét. Ebből fakad ennek a törvényi szabályozásnak a jelentősége.
A hatályos törvény címében is három különböző dolog szerepel: a csődeljárás, a felszámolási eljárás és a végelszámolás szabályozása. Az előttünk fekvő módosító törvényjavaslat a háromból csak eggyel, a felszámolás újraszabályozásával foglalkozik; és azt hiszem - és erre már többen rámutattak, a vitában korábban hozzászóló képviselőtársaink közül hadd utaljak külön Ivanics István, Kertész István vagy Brúszel László felszólalásaira -, hogy ez ennek a törvényjavaslatnak a legnagyobb fogyatékossága is. Ugyanis a fizetésképtelenség szabályozásának a legfontosabb eleme mégsem a felszámolás, hanem a csődeljárás szabályozása, és ezen a benyújtott javaslat nem változtat.
Miért baj ez? Emlékezzünk arra, hogy a csődtörvény eredetileg '91-ben született - erre többen emlékeztettek már a vitában -, és akkor egy nagyon markáns, radikális megoldást vezetett be az akkori törvény: a kötelező öncsőd intézményét, aminek '91-ben egy sajátos sokkhatása volt a gazdaságra. Ettől a sokkhatástól a törvényes szabályozás - hogy úgy mondjam - megijedt, '93-ban az újraszabályozás kiiktatta a szabályozásból a kötelező öncsőd intézményét, és ennek nyomán egy új helyzet állt elő. Ha áttekintjük a '93 óta eltelt időszakot, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy nagyon megritkultak a csődök, általánossá vált az, hogy a fizetésképtelenné válás felszámoláshoz vezet, és a felszámolási eljárások nagy többségében vagy növekvő részében olyan kiürült cégek felszámolására kerül sor, ahol már nincs miből kielégíteni a hitelezőket. Vagyis a fizetésképtelenségi szabályozás legfontosabb célja, a hitelezők védelme nem érvényesül kellőképpen, ennek megfelelően a csőd- és felszámolási eljárásnak az a legfontosabb funkciója, hogy lokalizálja a zavart, nem tud érvényesülni. Ezért lenne a legfontosabb teendő a kialakult helyzetben az, hogy újraszabályozzák a csődeljárást - és ez az, ami nem történik meg.
Más közelítésben: mi a különbség a csőd- és a felszámolási eljárás között? A felszámolási eljárás tulajdonképpen nem más, mint egy már végigment folyamat legvégén egyfajta kármentés, nem az adott vállalatnál, hanem a hitelezőknél, a partnereknél, amiből már sokat visszahozni, a károkból sokat kiküszöbölni nem lehet. Ezt megelőzné egy jó szabályozás esetén az a csődeljárás, amely kiszűri a bajba került társaságok közül a még menthető társaságokat, hiszen a csődeljárásnak éppen az a célja, hogy a még menthető társaságnál valamilyen, a hitelezők és az adós közötti megállapodással életben tartsa a társaságot. Ha ez a mechanizmus, ez a szűrőmechanizmus nem tud működni, akkor következik be az, hogy minden, fizetési zavarba került társaság előbb-utóbb eljut a felszámolásig, és a hitelezők, akik a dolog igazi károsultjai, nem kapnak időben jelzést - ezt a jelzést jelentené a csődeljárás -, hanem a folyamat elmegy egészen a végső pontig, a felszámolásig, és a hitelezőket - hogy úgy mondjam - csak veszteség éri.
A csődeljárásnak ez a szűrőfunkciója nagyon ritkán működik nálunk, és megítélésem szerint ez egy elég súlyos fogyatékossága a jelenlegi helyzetnek; és ami a fő probléma: ezt a súlyos problémát a benyújtott törvényjavaslat nem kezeli.
Én tehát úgy gondolom - bármilyen meglepő lehet is -, hogy a szabályozás során újra végig kellene gondolni, hogy nincs-e mód valamilyen formában visszahozni az öncsőd intézményét, nincs-e mód valami olyan megoldásra, amikor a hitelezők védelmének ezt a legalapvetőbb feladatát, amit a csődeljárás jelent - hogy úgy mondjam - újraélesztenénk, vitalizálnánk a magyar gazdaság működésében, ehhez pedig valóban arra van szükség, amit az elmúlt hetek vitájában többek is felvetettek: hogy új, átfogó csőd- és felszámolási szabályozás szülessék egy új törvényben. Én azokhoz csatlakozom, akik kifejezték azt az igényüket, hogy ebben a ciklusban ez még szülessék meg; és akkor mondhatnánk azt, hogy ezt a gazdaságpolitikai, jogpolitikai feladatot ténylegesen megoldottuk.
(19.10)
Mellesleg teszem hozzá azt, hogy valószínűleg a végelszámolás szabályozása alól mentesíteni kell ezt a törvényt, hiszen a végelszámolás valami egészen más dolog. A végelszámolásban nem bajba került vállalatok, társaságok kényszerű megszüntetéséről van szó, mint a felszámolási eljárás esetén, hanem egyébként normálisan működő társaságnak az alapítók, a tulajdonosok akaratából történő megszüntetéséről, aminek nincs igazán helye ebben a törvényben.
Ez után a kitérő megjegyzés után visszatérek tehát arra, hogy az általános vitában az az alapvető mondandónk: egy új, átfogó és mindenekelőtt a csődeljárást újraszabályozó törvényre lenne szükség, a csőd- és felszámolási eljárás szabályozására. Még egyszer megismétlem: megfontolandónak tartom a kötelező öncsőd valamilyen formában való megfontolt visszahozatalát.
Ha mindezektől az általános problémáktól eltekintünk, és a konkrét módosításokat, módosító indítványokat vesszük szemügyre, akkor is számos olyan észrevételt tehetünk, ahol a módosító javaslat nem eléggé szolgálja a csőd- és felszámolási eljárás alapvető célját, hogy a hitelezőt kell védeni. De hogy pontosan melyek ezek az észrevételeink, azokat módosító indítványaimmal kapcsolatban a részletes vitában fogom elmondani, és ígéretemhez híven - hangsúlyozva, hogy beszédem terjedelme fordítottan arányos a kérdés jelentőségével - az általános vitára szánt hozzászólásomat befejezem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
