VANKÓ MAGDOLNA
VANKÓ MAGDOLNA
VANKÓ MAGDOLNA (MSZP): Köszönöm szépen. Tulajdonképpen amennyire már mindenki elmondta előttem - a képviselőtársak -, amiről szerettem volna beszélni, végül is ebbe a két percbe belefér. Nagyon sokan beszéltek a prevencióról, és kevesebben említették meg az utógondozást ebben a törvényben. Azért üdvözlöm a 13. fejezet 91. §-át, mert ez az utógondozás intézményéről szól. Az én körzetemben - Aszódon - olyan nevelőintézet van, amely tulajdonképpen bv, hiszen a Népjóléti Minisztérium 2. számú fiúnevelő intézete.
Nagyon fontos az, hogy amikor ezeknek a fiatalkorúaknak lejár a büntetésük, lejár az az idejük, amit ott kell tölteniük, akkor nem lehet elengedni a kezüket, és egyszerűen kidobni őket az utcára - hogy majd csak lesz velük valami -, hanem olyan utógondozási alapítványokra van szükség, amelyek már részben megtörténtek. Két évvel ezelőtt már tárgyaltuk a javító-nevelő intézetekről szóló törvényt. Meg kell engedni, biztosítani kell azt, hogy visszatérjenek a családba, illetve önálló családot alapítsanak.
Ebben a helyzetben inkább az önálló családalapításról van szó, hiszen ezek a fiatalkorúak, akik többek között Aszódon vannak, csak nevükben fiatalkorúak. Nagyon sokan úgy jönnek oda, hogy már egy-két gyerekük is van. Ezért nagyon fontos, hogy az önálló családalapításban segítse őket a kormány, többek között ez a törvény is. Az is üdvözlendő dolog, hogy ebben szerepet vállalhatnak az egyházak, illetve különböző civil szervezetek.
Egy dologra szeretném még felhívni a figyelmet. Ezekben a javító-nevelő intézetekben dolgozó pedagógusok régebben kiemelt fizetést kaptak. Ma már túlnyomórészt szakmaszeretetből vannak ott. Úgy gondolom, hogy egy ilyen nagyon lényeges és fontos munkára továbbra is szükség van, úgy, hogy ez a fizetésükben is meglátszódjék. Köszönöm szépen. (Taps.)
