DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA
DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA
DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk most, amely a kormány jogharmonizációs koncepciójába beleilleszkedve a gyámügyi igazgatás korszerűsítését és az ezzel foglalkozó területi közigazgatási szervek átfogó reformját kívánja megvalósítani. Régi adóssága ez az Országgyűlésnek, hiszen tíz év óta vajúdik e törvény, amely - remények szerint - átfogóan szabályozza és összhangba foglalja a gyermekvédelem lehetséges és szükséges sokszínűségét, a szektorsemlegességet, valamint a szakmai normatívákat.
A gyermek- és ifjúságvédelem fogalmában a gyermek olyan kategória, amely kijelöli, hogy kikre irányul ennek a társadalmi intézménynek a tevékenysége. Döntő annak ismerete, hogy a gyermekkor egy adott társadalom számára milyen jelentéssel bír, mert csak ennek ismeretében tudjuk értelmezni viszonyunkat a gyermekekhez, és értékelni a védelem önálló vagy társult formáit. A családpolitika, a szociálpolitika célkitűzései sokat változtak az elmúlt évtizedekben világszerte. A fejlődés azonban nem volt mindenütt egyforma. A szociálpolitika, a gyermekvédelem és a családtámogatási rendszer lényegesen pragmatikusabb alapon fejlődött Nyugaton, mint nálunk vagy a környező országokban. A fejlődés folytán a gyermeklélektan alapvető felismerései megváltoztatták a gyermekekről és szükségleteikről alkotott képet, és így alapvetően megváltoztatták a gyermekvédelem kiépülését.
Amikor ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, nem árt, ha figyelmet fordítunk arra, hogy egyszer mi is voltunk gyerekek. Erről gyakran megfeledkezünk. A dolgokat szemlélve nem gondolunk arra, hogy volt idő, amikor ugyanazon dolgot gyermekfejjel mi is másként láttuk, és kialakított értékítéleteinket gondoltuk egyedül helyesnek.
(18.10)
A gyermeki lélek megértéséhez mindig a gyermekek helyzetéből, érdekviszonyaiból kell kiindulni. A mai társadalmi érdekviszonyok alakulásában ez az elv szokott csorbát szenvedni. Bruno Bettelheim, aki közel harminc évig foglalkozott érzelmileg zavart gyermekek nevelésével, ezt az alábbiakban foglalja össze: "A gyermek számára a legfontosabb, hogy tiszteletben tartsák személyiségét, gondját viseljék, és szeretettel üdvözüljenek ebben a mi világunkban."
Amikor érzelmileg zavart gyermeket látunk, feltesszük a kérdést: mi hiányzik neki? S megdöbbentően gyakran tapasztaljuk, hogy a gyermekre nem figyelnek oda. Láttak önök már bíróság által ide vagy oda ítélt gyermeket zavart, értetlen tekintettel? Márpedig ez a legnagyobb bűn, amit velük szemben elkövethetünk. Nem szabad megengedni, hogy a gyermekek érdekét a napi érdekekkel ütköztessék olyan körülmények között, ahol az érdekek súlycsoportjai nem azonosak, és nem a gyermek érdekeit tartják a legfontosabbnak.
Nem véletlen tehát, hogy a gyermekek jóléte egyszerűen az, hogy jó legyen gyermeknek, fiatalnak lenni. Ez csak legritkább esetben szerepel domináló motívumként a gyermekekre, családokra irányuló szociálpolitikai rendszerek kidolgozásakor. Nem lehet hatékony gyermekpolitikáról beszélni, ha a gyermekközpontú szemlélet csak szűk körben, egy-egy kiemelkedő munkásságot folytató intézményvezető egyéniség vagy gyermekvédelmi munkahely tevékenységében érvényesül, általában a környezet ellenérdekeltségeivel, ellenségességével szemben.
Világos tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy a törvényi szabályozás megteremtése a már megszületett törvényeknek megfelelő új gyakorlat, szerkezet és intézményrendszer kialakítása és továbbfejlesztése elodázhatatlan feladat. A törvény mielőbbi elfogadását sürgeti az is, hogy Magyarországnak nemzetközi kötelezettségei vannak a gyermeki jogok biztosítására, melyeket a gyermek jogairól szóló egyezmény aláírásakor vállalt, de a jelenleg hatályos jogszabályok ezeket nem tükrözik kellőképpen. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az ifjúság minden társadalom jövőjének záloga, és csak akkor fejlődik egészségesen egy társadalom, ha gyermekei számára hovatartozásuktól és nemüktől függetlenül kellő fizikai és szellemi jólétet biztosít.
Nádori képviselőtársam a család fontosságáról beszélt. Én is ezt szeretném hangsúlyozni, hogy a családi nevelésnek nagy-nagy értéke van. Fontos, hogy a szülőknek mély, bensőséges érzelmi kapcsolata legyen gyermekükkel, gyermekeikkel. A gyermek létezésének, életének fontossága és az iránta érzett szülői felelősség elengedhetetlenül feltétele a gyermek zavartalan, kiegyensúlyozott érzelmi és értelmi fejlődésének. A családon belüli harmonikus légkör, a szép életvezetés teremti meg a gyermek számára azt a biztonságérzetet, mely a személyiség fejlődésének a bázisa. A teljes családban, ahol apa, anya, több gyermek van, a családban a családtagok szeretik egymást és felelősséget éreznek egymás iránt; ahol a családi élet jól szervezett; az otthoni munkából mindenki kiveszi a részét; a családnak sokrétű kapcsolata van rokonaihoz, ismerőseihez; ahol sok pozitív szokás birtokosa lesz a gyermek, így sehol máshol meg nem szerezhető élettapasztalatot szerez a gyermek.
A család tehát az élet iskolája, az élettapasztalatok sokoldalú és gazdag forrása, melyet együtt él meg a szülő és a gyermek. A hiánytalan családi kötelék nemcsak a kisgyermekkorban, hanem a serdülő- és ifjú korban is biztonságérzetet ad. Az érzelmi kiegyensúlyozottság, a zavartalan beilleszkedés fontos feltétel a gyermek későbbi életében. A kiskorú gyermek fokozott gondoskodást igényel. Fejlődésének előmozdításában, biztosításában rendkívül felelősségteljes feladat hárul a szülőkre, a családra. A jog e feladatok ellátásában a szülők segítségére kell hogy legyen. Megfelelő szabályozással oda kell hatnia, hogy a szülők a feladataiknak minél jobban meg tudjanak felelni. Az államnak kiemelt fontossággal kell kezelnie a házasság, család intézményét, melytől a nemzet jövője függ.
A kommunizmus évtizedeinek egyik legnagyobb bűne az volt, hogy a család intézményét módszeresen szétverte. Erkölcsi kötelességünk lehet, hogy minden erőnkkel azon legyünk, hogy a család intézménye újra visszanyerje régi hatékonyságát, és a gyermekek számára gondos családi vagy ahol ez nem lehetséges, családközeli gondoskodást kell biztosítanunk. E nagy cél érdekében kell összefogni a társadalom minden rétegének: a szülőknek, az iskolának, az önkormányzatoknak, a kormányzati szerveknek, az egyházaknak és mindazoknak, akik helyzetüknél fogva hathatós segítségre képesek, mert csak annak a társadalomnak van jövője, amely felelősen gondoskodik a felnövekvő generációról.
A Független Kisgazdapárt alapprogramjához híven nagy figyelmet szentel a családnak és azon belül a gyermekek fejlődésének, jövőjének biztosítására, és ezt a jó szándékú törvénytervezetet - javító módosításokkal is támogatva - el fogjuk fogadni.
Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
