DR. ROZGONYI JÓZSEF
DR. ROZGONYI JÓZSEF
DR. ROZGONYI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előttem a múlt héten és a mai napon felszólaló képviselőtársaim kivétel nélkül - tekintet nélkül arra, hogy ellenzéki vagy kormánypárti padsorokból szóltak - már sok jó szóval illették ezt a törvényjavaslatot, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslatot. Ez optimizmussal tölthet el abban a tekintetben, hogy remélhetőleg fő vonásaiban, alapvonalaiban ezt a törvényt el fogjuk majd fogadni. Ahogy az előttem szóló dr. Torgyánné Cseh Mária képviselő asszony is erre biztatott, illetve ezt jelezte előre, legalábbis jó szándékúnak, jóindulatúnak és jól szerkesztettnek minősítik ellenzéki padsorokból is a javaslatot.
Igen fontos, jövőbe mutató jogszabály ez, amely most készül, és amellyel megítélésem szerint nem is annyira a nemzetközi szerződéseknek és nem is annyira a jogalkotási tervnek, sokkal inkább a saját lelkiismeretünknek tartozunk.
Magam nem vagyok gyermekvédelmi szakember, de már két évtizede az oktatásban dolgozom, és azt hiszem, ez feljogosít engem a véleménynyilvánításra, amelyet elsősorban az intézményi nevelés oldaláról, illetve az önkormányzatok oldaláról próbálok majd megvilágítani. Tekintettel arra, hogy az önkormányzati bizottságban dolgozom - és egyúttal engedjék meg, hogy kifejezzem sajnálkozásomat a miatt, hogy a Ház vezetése megfeledkezett arról, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgyalásra az önkormányzati bizottság számára kiadja, holott azt hiszem, valamennyiünk számára vitán felül áll, hogy az egyik leginkább érintett és érdekelt szakbizottság az önkormányzati bizottság lett volna. Talán még valamit pótolni lehet ebből a hiányosságból.
(18.20)
A törvénytervezet összehangolt rendszerben törekszik az átfogó szabályozásra, mindenekelőtt a megelőzésre. Egyszerre érzi meg a gyermekvédelem kétségtelenül meglévő szakmai és anyagi értékeit, de egyben nyitottnak mutatkozik az új, korszerűbb formák bevezetésére, befogadására.
Hazánk a gyermekvédelemben megnyilvánuló nehézségek és ismert problémák ellenére - amit itt sokan taglaltak - ezen a téren is egy komoly lépést tesz Európa felé. Az intézményrendszer átalakítása terén kifejtett új kezdeményezések az elmúlt években többek között Fejér megyében, vagy ahonnan én jöttem, Nógrád megyében mind bizonyítják ezt.
A jelenlegi elmaradottságot a magam részéről három tényezőre vezetem vissza. Először is a pénzügyi források szűkösségére és ezek nem hatékony felhasználására. Mind a kettőnek nagyon fontos szerepe van. Másodszor a rosszul, nem hatékonyan működő intézményrendszerre. Harmadrészt pedig a jogi szabályozás eddigi hiányaira, illetve hiányosságaira.
Tisztelt Ház! A törvény célja elsősorban a gyermeki jogok és érdekek érvényesítése, mindenekelőtt a saját családjukon belül, de ha szükséges, azon kívül és túl is. A jelenlegi rendszer számos feszültséggel terhes, ezért átalakítása jövőt teremtő erővel bír. Mindez érinti a már említett gyermeki jogokat, de érinti az állam, az önkormányzatok és egyéb közreműködők közötti együttműködést is.
A törvényjavaslatban megfogalmazódó alapelveket az eddigi vita során valamennyi frakció elfogadta. Így elfogadták azt, hogy a gyermekek nevelésére, gondozására elsősorban a saját családjuk köteles és jogosult. Ehhez kell elsősorban az államnak, az önkormányzatnak segítséget nyújtania, és a hatóság beavatkozása a családi életbe kizárólag csak a gyermek érdekében engedhető meg. Ugyanakkor a rászoruló gyermekek neveléséhez, a szocializáció elősegítésére egyénre szabott, differenciált gondoskodást kell választani.
Elfogadták azt az alapelvet is - ha jól figyeltem -, hogy a gyermekek ügyeinek intézése mind közelebb kerüljön ahhoz a helyhez, ahol a gyermek él. Ez újfajta feladatmegosztást is jelent, feltételez az állam és az önkormányzatok között, mindenekelőtt az önkormányzatok felelősségét és lehetőségeit bővítve ki a helyi ellátórendszerek és új ellátási formák tekintetében. Ehhez természetesen feltételek megteremtése is szükséges. Ez csak fokozatosan megy, és bizony ebben a tekintetben a kétségeket nagyon sokan megfogalmazták, elsősorban a pénzügyi lehetőségeket illetően, amit én is osztok.
Egyetértés mutatkozik abban, hogy fontos intézményes garanciaként tartalmazza a törvénytervezet, hogy a különböző közreműködő szervek támogatására, a nyújtott szolgáltatások ellenőrzésére új hivatal, gyámhivatal jöjjön létre.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A jelenlegi gyermekvédelmi ellátórendszerben talán a szükségesnél is jelentősebb szerepet játszanak a különböző gyermekotthonok, nevelőotthonok. Egy kicsit talán részletesebben szólnék ezek problémaköréről.
Ezeket az intézményeket meg-megújuló törekvéseik ellenére is nagyon sok és jogos kritika éri manapság; nemcsak a kaszárnya-jelleg, a gyakran sivár környezet, de mindenekelőtt a gyenge nevelési hatásfok és a gazdaságtalan működés miatt. Kis túlzással ezek nevelési hatásfokát sokszor az utcáéval vetik össze.
A gyermekvédelmi normatíva, a mai önkormányzati rendszerben az évi közel 300 ezer forint/fő és a ténylegesen felhasznált mintegy 600-700 ezer forint/fő nemcsak önmagában nem kis pénz, de igen nagy az alternatív költsége is. Közgazdasági értelemben ez azt jelenti, hogy más rendszerben, más módon felhasználva sokkal jobban a gyermekek javára lehetne ezt hasznosítani. Csak zárójelben mondom: a családban élő gyerekekre nagyon ritka esetben jut évente ennyi összeg. Ezt persze, félreértés ne essék, nem azért mondtam, mert sokallom ezt a pénzt, hanem azért, mert a hatékony felhasználással sokkal nagyobb nevelési hatásfokot lehetne elérni.
A nevelőintézetek kapcsán fel-felizzó viták nem mentesek a szélsőséges megállapításoktól sem. Így például, hogy egyáltalán nincs szükség nevelőotthonokra, kizárólag csak a nevelőszülői hálózat fejlesztésére, stb. Félő azonban, hogy a szélsőséges vélemények itt is, ahogyan más tekintetben, akadályozzák, akadályozhatják, hogy a gyermekek elhelyezésénél kizárólag csak az ő érdekeikből és családjuk helyzetéből induljanak ki a döntésre jogosultak.
Természetesen az előttem szólók többségével magam is egyetértek abban, hogy a gyermek elsődleges joga a saját családban nevelkedés. Vannak azonban olyan okok, amelyek az intézményes nevelést elkerülhetetlenné teszik. E tekintetben valóban a nevelőszülői hálózat tűnik a leghatékonyabbnak. Ezt kiegészítheti a családias, kis létszámú gyermekotthonok rendszere.
Nógrád megyében most ér befejezéséhez a gyermekvédelmi intézményrendszer 1992-ben, a megyei közgyűlés által elhatározott átalakítása. A program központi eleme a családiházas-jellegű gondozás bevezetése volt, amely felváltotta a bátonyterenyei, korábban több mint száz férőhelyes nevelőotthont. Az új módszer hároméves tapasztalatai egyértelműen sikeresek. A családi szerepminták kialakításában, a differenciált nevelési lehetőségek alkalmazásában a praktikus ismeretek elsajátítása, a családi költségvetés megtervezése nagy önállóságot kíván a gyerekektől, és egymás iránt érzett felelősséget, s javítja ezzel az életesélyeiket.
Ahogy a nagy létszámú intézeteket kis túlzással azzal szokták jellemezni, hogy a gyerekek jószerivel nem ismerik az egész kenyeret, hiszen egész életükben szeletelt kenyeret tálaltak fel számukra, ezzel szemben a családiházas ellátás és gondozás feltételezi, hogy a gyerekek közreműködjenek a családi gazdálkodásban, közösen végzett munkában, maguk szerezzék be a család számára szükséges javakat, tanulják meg a pénzt beosztani, szóval: tanulják meg a családra jellemző mintákat és élethelyzeteket.
Természetesen - ahogy miniszter úr is utalt erre az expozéjában - egyedül üdvözítő intézményi forma nincsen. Fontos azonban ez a törvény azért is, hogy azokon a helyeken, azokban a megyékben, azokban a városokban és falvakban, ahol megindultak az intézményi átalakítások, a reformfolyamat újabb ösztönzést, biztatást kapjon.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény nyomán szükség lesz az anyagi érdekeltség és a finanszírozási rendszer átalakítására is. Ma ugyanis nem ritka az ellenérdekeltség a gyermekek elhelyezését illetően. A települési önkormányzatoknak gyakran nem érdekük, hogy a veszélyeztetett gyermeket helyben lássák el vagy visszafogadják, hiszen gyakran, illetve nemcsak gyakran, tipikusan a gyermekotthonok kiadásai nem őket terhelik. De tapasztalható másik véglet is, hogy tudniillik a szükséges esetekben nem, vagy csak későn kezdeményezik a gyermekek nevelőotthoni beutalását. Indokolt tehát, hogy a finanszírozás a települési önkormányzatok preventív, gyermekeket családokban tartó tevékenységét preferálja és támogassa.
Több más képviselőtársammal egyetemben - Győriványi Sándor képviselő úr, Lukovics Éva és Farkas Gabriella képviselő asszonyok - én is azt tartom a törvényjavaslat egyik gyenge pontjának, hogy tudniillik a kellő állami pénzügyi garanciák nélkül az önkormányzatok vajon képesek lesznek-e eljuttatni a megfelelő támogatást az érintettekhez. Márpedig a szakemberek egybehangzó véleménye az, hogy a gyermeket elsősorban a saját megszokott környezetében, helyben kell gondozni, helyben kell a jelzőrendszert kiépíteni, gondoskodni a helyettesítő családról, átmeneti otthonról, napköziellátásról, stb.
Tisztelt Ház! Végezetül hadd említsem én is meg, hogy az intézményrendszer átalakítása egzisztenciális kérdéseket is felvet az e területen dolgozó szakemberek körében. Erről többen szóltak, többek között Nádori képviselő úr. A törvényből fakadó feladatok igénylik a felkészült szakembereket, az átalakított struktúrában is. Figyelmeztető jel, hogy az elmúlt években a törvényi bizonytalanság, a rossz anyagi megbecsülés miatt nagyon sok jó szakember hagyta el a pályát. A törvényjavaslat - ahogy miniszter úr mondta, és erre mások is utaltak - egyik feladata, hogy felépítse a gyerekek ügyében eljárók társadalmi presztízsét, úgy mondom, újraépítse, ha tetszik.
(18.30)
Feltétlenül szükséges lesz tehát a törvényhez kapcsolódóan a szakemberszükséglet újbóli felmérése, a képzési, továbbképzési rendszer kialakítása és az ebben való érdekeltségnek a megteremtése. Mivel a gyermekek védelmét és a gyámügyet a törvény teljesen új alapokra helyezi, különösen fontosnak tartom, hogy a végrehajtással kapcsolatos rendeletek időben elkészüljenek, egyértelműek, normatívak legyenek, és tartalmazzák a feladatok ütemezését, felelőseit és pénzügyi biztosítékait.
Az előkészítés ugyan kissé hosszúra sikerült, de ezúttal azt hiszem, a törvényjavaslat javára vált. Azt gondolom - és ami még ennél is fontosabb -, a törvényjavaslat jól, megnyugtatóan foglalja össze a gyermekek jogait, érvényesíti érdekeiket, tartalmazza a szükséges garanciákat, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi gondoskodás és igazgatás feltételrendszerét. Mindezek alapján jó szívvel ajánlom a tisztelt Ház támogatására, és kérem, fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps.)
