DR. TOKAJI FERENC
DR. TOKAJI FERENC
DR. TOKAJI FERENC (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés, eleget téve a honvédelemről szóló 1993. évi idevonatkozó törvény rendelkezésének, a társadalom erkölcsi elvárásainak, tisztelettel emlékezzen meg a hadiesemények ideje alatt tanúsított példás helytállás során hősi halált halt vagy megrokkant katonákról, valamint polgári lakosokról és ezek hozzátartozóiról meghozta az 1994. évi idevonatkozó törvényt a hadigondozásról.
Közismert, hogy ezen törvény meghozatalát történelmünk e kegyetlen korszakának túlélői évek óta várták. A törvény mintegy 26 ezer hadigondozott számára tette lehetővé a rendszeres havi pénzellátás folyósítását, a hazájukért hozott áldozatok társadalmi elismerését. A törvény vitája során számos ellentmondás került ugyan feloldásra, de a hatálybalépést követően sajnos előre nem látott újabb gondok adódtak. Ezért ezek feloldására szükségessé vált a törvény módosítása.
Az eddig elhangzott felszólalásokból, amelyeket figyelemmel kísértem, világosan kiderül, hogy a hozzászólók túlléptek a szűk pártérdekeken. Lehetőség van olyan törvénymódosításra, amelyet a parlament döntő többsége támogat. Úgy vélem, ez lehet az egyetlen és követhető magatartási forma jelen esetben.
A második világháborúban a magyar hadseregben több százezren vesztették életüket, illetőleg szenvedtek egy életre szóló sérülést. Ezek a katonák az akkori törvények szerint kötelességeiknek tettek eleget, ezért vonultak harcba, estek el a frontokon, illetve harcoltak. Közismert, hogy milyen sors várt azokra, akik nem tettek eleget e katonai behívóknak, illetve ellenállni próbáltak. A háború végén ezeknek az embereknek, illetve hozzátartozóinak az akkori politika következményeként - diplomatikusan fogalmazva is - nehéz sors jutott osztályrészül. Megrokkant emberek szenvedéseitől, hadiözvegyek és hadiárvák jajkiáltásaitól volt teli az ország. S mindezt átszőtte egy félelem.
Ma már ez történelem. Nekünk, utódoknak azonban kötelességeink vannak, ezért is szükséges a korábbi törvény módosítása. Helyes és támogatandó az a módosító javaslat, amely szerint a korábban meghatározott 1949. január 1-jei jogosultságot előrébb hoznánk. Való igaz, hogy 1949 előtt már megkezdődtek a különböző okok miatt a járulékok megvonásai. Így a jelenlegi törvény akaratlanul is kizár olyanokat, akiket egyébként jogosan megilletett volna ezen juttatás.
Ezek a problémák a gyakorlati végrehajtás során folyamatosan jelentkeztek. Ezért az 1945. december 31-ére előrehozott időpontot életszerűbbnek, igazságosabbnak tartom. Azonban megfontolás tárgyát képezi, és javaslom, hogy ezen időpont jöjjön előre 1944. december 23-ára. Úgy hiszem, ezt a történelmi dátumot nem kell külön indokolni e tisztelt Ház falai között. Egyébként az időpont-változtatással a hadirokkantak, a hadiözvegyek és a hadiárvák országos és nemzeti szövetsége és helyi szervezeteik is egyetértenek, sőt támogatják. Külön kikértem ez ügyben a véleményüket.
Kétségtelen, hogy ezzel a változtatással növekszik az egyösszegű térítésben részesülők száma. Elvitathatatlan a többletkiadás ténye, de helyesen ezt nem lehet pénzpolitikai szempontból kezelni. Szerintem ez jelen esetben csak másodlagos, vagy ha úgy tetszik, huszadrangú kérdés lehet.
Külön foglalkoznék a 17. § (1) bekezdésével, amely a térítésmentes gyógyászati ellátás címszót viseli. Itt ajánlom a HM figyelmébe, hogy e téren egyeztessen a Népjóléti Minisztériummal, az egészségbiztosító pénztárral, mivel a végrehajtás során sajnos nagyon sok a panasz. Külön felhívom a szaktárca figyelmét a közgyógyellátásra, a szanatóriumi ellátásra és a gyógyfürdő-terápiáknál levő problémákra, amikor is e rendeletet sajnos nem egy esetben figyelmen kívül hagyják.
Visszatérő gond a temetési hozzájárulás összegének kérdése. A 16. § (2) bekezdésében sorolt hadirokkantat megillető kéthavi járadék három, illetve négy hónapra történő emelését javasolom azért, mert megnövekedett az infláció, sajnos a költségek a temetés során nagyságrenddel nőttek, és a jogalkotó eredeti szándékát már túlhaladta az élet.
Sajátos és számos esetben visszatérő probléma az okirati bizonyíték hiánya. Ezért célszerű lenne az úgynevezett - és itt azért szabadon kell értelmezni - szabad bizonyítás elvét, rendszerét alkalmazni. Félszáz év távlatában sok esetben tapasztaltuk, hogy elvesztek az iratok. Kétségtelen az elbírálói jószándék - azonban ez nem egy esetben kevésnek tűnik. A törvény 26. § (4) bekezdése többek között kimondja, hogy a jogosultságot más, hitelt érdemlő módon kell igazolni. A kérdés: mi érthető valójában ez alatt? Én jogász vagyok, tudom, hogy nagyjából mi értendő. Viszont nem egyszer találkoztam olyan esettel, amikor ez nem volt megnyugtató. Talán egy irányelv, egy állásfoglalás a szaktárca részéről ez ügyben érdemes lenne.
(19.30)
Sajátos helyzet lép fel azoknál - és ilyenekkel is lehet találkozni -, akik annak idején nem kértek semmilyen árvaellátást, részben a jog nem ismerete, részben akkori félelmük miatt. Ezen emberek ügyének, sorsának intézése sem lehet közömbös. Igaz, a hadigondozás iránti igény határidő-korlátozás nélkül bármikor előterjeszthető.
Összegezve: a törvényrendelet módosítását támogatom, elfogadásra javasolom. Mivel azonban az idő múlik, a végrehajtásnak gyorsnak kell lenni, nehogy a jogalkotó törekvése okafogyottá váljon.
Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
