DR. MÉSZÁROS GYULA
DR. MÉSZÁROS GYULA
DR. MÉSZÁROS GYULA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppártból Csépe Béla képviselőtársam már ismertette álláspontunkat a hadigondozásról szóló törvény módosításával kapcsolatosan, ezért igyekezni fogok, hogy ne ismételjem meg azt.
Az előző parlament a ciklus legvégén alkotta meg ezt a törvényt, kevés volt az idő, és már akkor látszott, hogy nem fogja át a hadigondozásra szorulók teljes körét. Már az első mondat zavar bennünket, mely szerint: "hadigondozásra jogosult az a Magyarországon élő magyar állampolgár, aki" - és itt következik a fölsorolás, hogy kiket érint. Minden képviselőtársam tudja, hogy a második világháborúban a Magyar Királyi Hadseregben igen sokan szolgáltak a bécsi döntések eredményeként visszacsatolt területekről bevonult magyar állampolgárok. Így tehát ezekben az országokban is vannak hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák, akik éppúgy megérdemelnék a gondoskodást, legalább az egyszeri térítést, mint az itthoniak. Ők - vagy férjük, vagy apjuk - ugyanúgy a magyar hazáért harcoltak és haltak hősi halált, mint a mi apáink, akik a másodszor is megrajzolt trianoni határokon belül maradtunk. Tehát ha - mondjuk - a Székelyföldről jelentkezik egy hadiözvegy az egyszeri térítésért, az én igazságérzetem azt súgja, hogy ő is jogosult.
A második kérdés az időpont kérdése. A hatályos törvényben az 1949. január 1-je után megvont pénzellátásra vonatkozik az egyösszegű térítés, a módosításban már 1945. december 31-e szerepel. Nincs okom kétségbe vonni a törvényalkotó azon szándékát, hogy teljessé akarja tenni ezt az ellátási kört, hogy senki se maradjon ki belőle. De akkor tegyük az időpontot 1944. december 23-ára, az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának idejére! Ugyanis bizonyítékok vannak arra, hogy már 1945-ben vontak meg hadigondozotti ellátásokat főként a német nemzetiségű magyar állampolgároktól.
A harmadik kérdés az egyösszegű térítés összegszerűségére vonatkozik. Kereszténydemokrata körökben úgy értesültünk, hogy a hadigondozottak közalapítványa rendelkezik azzal az összeggel, amelyből a Csépe-Sepsey-féle javaslat szerinti összegek kifizethetők. A honvédelmi bizottság legutóbbi ülésén úgy határoztunk, hogy megvizsgáljuk ennek lehetőségét, és ha csak lehetséges, támogatólag terjesztjük a tisztelt Országgyűlés elé. Reményeink szerint, ha olyan konszenzus lesz ebben a kérdésben itt a Házban is, mint a honvédelmi bizottságban, akkor ha késve is, de végre rendeződik ez a kérdés, és minden hadigondozott hamarosan hozzájut ehhez a régóta jogos, szerény összeghez. Talán lassan a mi képviselői lelkiismeretünk is megnyugodhat, hogy nem hagytunk ki senkit, akinek segíteni szerettük volna.
Befejezésül csak annyit a mi munkánkról, hogy a módosított hadigondozotti törvény, ha nem is lesz olyan tökéletes, mint az 1933. évi VII. törvénycikk, de legalább néhány könnyebb évet szerez sokat szenvedett honfitársainknak. Köszönöm képviselőtársaim megtisztelő figyelmét. (Taps.)
