CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én "Az érdek-képviseleti munka válsága" címmel jelentkeztem napirend előtti hozzászólásra, és ennél a tárgynál maradva szeretném kifejteni álláspontunkat.
Az érdekképviseletek helyzetével, gondjaival, problémáival napirend előtt foglalkozni kell, mert napjainkban egyre inkább előtérbe kerül ez az érdek-képviseleti tevékenység, amiről alapgondolatként le kell szögeznem, hogy ez a demokráciának egyik alappillére és a mindenkori kormánynak demokratikus alapokon álló igen fontos feladata, hogy odahallgasson az érdekképviseletek jelzéseire.
Meg kell állapítanunk azt az igen nagy hiányosságot, amiben ez a parlament még jelenleg is van, hogy a mai napig nem került megalkotásra az érdek-képviseleti törvény, amely szabályozná, törvénybe foglalná az érdek-képviseleti munkát. Ide is visszavezethető az, hogy egyes érdekképviseletek tulajdonképpen nem találják a helyüket, és az érdekérvényesítés eszközeiben sem érzik, hogy mit, hol és hogyan kell tenni.
Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a kormány folytat ugyan egyeztetéseket, és hivatkozik is arra, hogy nagyon sok mindent az érdekképviseletekkel megbeszélt, azonban igen sokszor nem hallgat ezekre a jelzésekre. Erre a legjobb precedens volt a mezőgazdaság terén kialakult válság oka. Véleményünk szerint, ha a múlt évben ezeket a jelzéseket figyelembe vették volna, akkor el lehetett volna kerülni azt a krízist, legalábbis részben, ami a mezőgazdasági területen bekövetkezett.
Egyre inkább felmerül az is, hogy vajon az érdekképviseletnek csak az-e az egyetlen célravezető eszköze, ha valaki úttorlaszokat emel, és ilyen módon valóban a társadalmi béke kerül veszélyeztetésre. Mi úgy véljük, az érdekérvényesítésnek meg kell hogy legyen az az eszköze, amely tárgyalások útján, nem a társadalmi béke veszélyeztetésével folytatja le munkáját.
Az elmúlt hét végén közgyűlését tartotta a Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége. Ezen is fölmerültek ezek a súlyos problémák. Ez a szövetség a közszolgáltatást - tehát energetika, közlekedés, hírközlés, vízgazdálkodás -, igen fontos területeket tömörít, és az a gondja, hogy hogyan juthatna be az ÉT-be, az Érdekegyeztető Tanácsba - ez nincs szabályozva. Az a gondja, hogy hogyan szólhat bele egy hosszú távú gazdaságpolitika kialakításába, ami mindenképpen nemes, tiszteletreméltó törekvés - nem tudja megtalálni ennek a módját.
Ugyancsak a múlt hét végén tartotta küldöttgyűlését a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. Az anyagukban elhangzott az, hogy a tervezetek államigazgatási egyeztetése igencsak hiányos; ők meg sem kapták azokat a tervezeteket, amelyek az idei adótörvények kialakításánál már államigazgatási egyeztetésre kerültek.
Nincs egyértelmű kormányzati szándék a kamarai közjogi feladatok kialakításával kapcsolatban. A kötelező tagság egyre inkább szorítja ezt a kamarát és a többit is, és egyre türelmetlenebbül kérik számon a közjogi feladatok átadását. Ebben a napirend előtti hozzászólásban ezt is sürgetjük.
Az Ipartestületek Országos Szövetsége, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdek-képviseleti Szövetsége szinte nap mint nap adja ki felhívását, amelyben jelzi a kis- és középvállalkozásokat egyre szorító törvényi rendelkezéseket, sürgeti azt, hogy valóban vállalkozásbarát gazdaságpolitika legyen ebben az országban. Sajnos ezek a jelzések sem találnak meghallgatásra. Drámai felhívásokkal vagyunk körülvéve.
Megdöbbenve értesültünk arról is, hogy a nyugdíjreformmal kapcsolatban most már a gazdasági kabinet egy végleges tervezetet fogadott el, ami rövidesen ide, a parlament elé kerül. Ugyanakkor érdek-képviseleti oldalról az hangzott el, hogy ezzel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) annyira nem értenek egyet, hogy nem is tartják parlamenti vitára alkalmasnak.
Tehát olyan ellentmondások feszülnek az érdek-képviseleti munkában - csak egy fél pillanat, egy fél perc (Moraj.) -, amelyek miatt föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy minél hamarabb meg kell alkotni az érdek-képviseleti törvényt.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)
