DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Átolvasva a parlamenti előterjesztést és a vezérszónokok hozzászólásait a társadalombiztosítási önkormányzatok választásával kapcsolatban benyújtott törvényjavaslatról: nagyon sok mindenről volt szó, de úgy látom, hogy egy nagyon lényeges kérdésben nem tesznek különbséget képviselőtársaim, és nagyon gyakran a kormány megnyilvánuló képviselői sem. Nagyon sok szó esik arról, hogy milyen gondok vannak a társadalombiztosítás gazdálkodásával. Nagyon sok példát sorolnak föl a gazdálkodás hiányosságairól, és ezek között szinte mindig ott lehet találni azt a kitételt, hogy a társadalombiztosítási alapokban mekkora hiány képződik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a típusú megnyilvánulás óriási tévedést tükröz. Hiszen a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai - a több mint 1000 milliárdos pénzügyi alapjai - gazdálkodását költségvetési törvény szabja meg, és ezt a törvényt a parlament szavazza meg. A költségvetés elkészítése úgy történik, hogy a kormány megadja azokat a főbb gazdasági mutatókat, amelyekre majd meg lehet tervezni a társadalombiztosítási alapok költségvetését. Megadja az általa számított és várható bérkiáramlást, megadja az általa várt és számított inflációs adatokat, és amikor a társadalombiztosítási önkormányzatok a költségvetést tervezik, csak ebből indulhatnak ki. Ha a kiindulási számok hibásak, ha a kiindulási számok már eleve teljesíthetetlenek, akkor könnyen belátható, hogy a társadalombiztosítási alapok költségvetése már a kiindulásnál nem lehet jól tervezett, de ez nem az önkormányzatok tervezőképességén és készségén múlik.
Az alapadatok megadása után mindig egy hosszas egyeztetési folyamat következik, amikor a társadalombiztosítási önkormányzatok elmondják azt, hogy véleményük szerint mennyi bevételre számíthatnak, és milyen kiadási előirányzatokat milyen körülmények között lehet teljesíteni; majd a kormánnyal való egyeztetésben kiderül, hogy bizonyos kiadási előirányzatokat csökkenteni kell, és esetleg a kormány más nézetet képvisel - hogy bizonyos bevételi előirányzatok magasabbak lesznek. Idén tipikus eset volt ez az egészségbiztosítási önkormányzattal, amikor a kormány váltig azt állította, hogy az ágyszám-leépítési törvény következtében legalább 8 milliárd forintos megtakarítása lesz az egészségbiztosításnak - idézőjelbe téve a megtakarítást -, és ez az összeg elegendő lesz arra, hogy majd a béremelések fedezetét is biztosítsa.
Természetes, hogy egy ilyen tervezés folytán, és annak következtében, hogy... - ezeket a számokat, költségvetési tételeket a parlament - bár a vita során számtalanszor elmondtuk, hogy ezek az előirányzatok nem teljesülhetnek, hogy a számítások teljesen megalapozatlanok és irreálisak - elfogadta. Az, hogy az egészségbiztosításban az év első negyedévében akkora hiány keletkezett, amekkora, az, hogy az egészségbiztosításnak az év második felében minden bizonnyal pótköltségvetésre lesz szüksége - mert a megtervezett költségvetés már a kiindulás pillanatában sem biztosította az egészségügy finanszírozásának kereteit -, ez nem az Egészségbiztosítási Önkormányzat tervezési hibáiból adódik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szét kell választani a költségvetési tervezés hibáit, és szét kell választani a valóban az Egészségbiztosítási Önkormányzaton múló gazdálkodási hibákat. Azért kell szétválasztani, mert ha ezt a két dolgot összemossuk, akkor könnyen adódhat az a következtetés, hogy ha még a költségvetését sem tudja megtervezni egy Egészségbiztosítási Önkormányzat, akkor aztán, igazán, itt már az önkormányzatiságra sincs szükség, mint ahogy ezt hallhattuk '95-ben; különösen gyakran Bokros Lajos idején, akit rendkívüli módon idegesített ez az egyeztetési kötelezettség a biztosítási önkormányzatokkal, és a legegyszerűbb megoldást választotta volna: meg kell szüntetni azokat - abban a pillanatban nem kell egyeztetni, és lám, milyen gyorssá válnak ezek a folyamatok!
(17.20)
Nagyon veszélyes ez a tendencia, tisztelt képviselőtársaim, rendkívül rossz irányba visz ez a gondolkodásmód, hiszen a nyugdíjbiztosítás és egészségbiztosítás önkormányzataira azért van szükség, mert ezekben az önkormányzatokban kicsiszolódhatnak és kifejeződhetnek azok a sajátos érdekek, amelyek ezekben az önkormányzatokban egyfelől a munkaadók, másfelől pedig az ellátásra jogosultak oldaláról felmerülnek. Mert az Egészségbiztosítási Önkormányzatban kicsiszolódó nézetek arra alkalmasak, hogy lefolytatva a vitákat a kormánnyal és a legkülönfélébb érdek-képviseleti szervezetekkel, a körülmények között a lehető legjobb megoldást találhassák meg. Ha ezek a viták nem zajlanak le, ha ezek az érdekek nem kerülhetnek felszínre és nem fejeződhetnek ki, akkor csak rosszabb megoldások léteznek.
Ezért az önkormányzatokra, az önkormányzatiságra szükség van még akkor is, ha igen, valóban, az ilyen típusú érdekegyeztetés kényelmetlen, néha hosszan tartó, néha pedig - különösen pénzügyminiszterek számára - rendkívül bosszantó tud lenni.
Valóban nagyon komoly probléma van a biztosítási önkormányzatok - különösen az Egészségbiztosítási Önkormányzat - gazdálkodásában: nem a nagy számokban, nem a költségvetési nagy tételekben, hanem az olyan tételekkel való gazdálkodásban, ahol az önkormányzatnak, az önkormányzat elnökségének szabad mozgástere van - aminek legfeljebb a kereteit köti meg a parlament által megszavazott költségvetés, de ezeknek a tartalmát az önkormányzatnak, az önkormányzati elnökségnek kell kidolgoznia. Idetartoznak: a működési költségvetés és az ezzel kapcsolatos tételek; a szabadon felhasználható keretek, mint ami volt kockázatkezelő alap címén 2 milliárd forint; és idetartoznak a vagyongazdálkodási kérdések.
Tény, hogy az elmúlt két évben ezekkel kapcsolatban nagyon sok probléma vetődött fel; probléma, részben azért, mert a szabályozás hiányos; probléma, azért, mert a társadalombiztosítási alapok vagyongazdálkodásáról nem született meg az a törvény, amit pedig mindenki tervezett: '93-ban ez már egy rendkívül fontos kérdésként vetődött fel az akkori költségvetési és vagyonjuttatási tárgyalások során. Sajnos arra nem volt elég ez a három év sem, hogy ebben a vagyongazdálkodási törvényben előrelépés történjen, pedig nagyon fontos kérdés, hiszen jelentősebb vagyont egy erre felkészületlen apparátus még akkor sem tud igazán tökéletesen és megfelelően kezelni, ha semmiféle egyéb lobbyérdek vagy gazdasági háttér-összefonódások nem jelennek meg a vagyonkezelés során - pedig sajnos megjelennek, és ott erre mindig számítani kell, ahol nagy vagyonok sorsáról van szó. Mindig, mindenhol számítani kell, és olyan törvényi körülményeket és ellenőrzést kell teremteni, amelyek a lehető legkisebbre szorítják vissza a visszaélési lehetőségeket. Nos, ez nem történt meg.
De sajnos igazán a kormány javaslatában sem történt meg, mert miközben mindenki arra hivatkozik, hogy igen, az elmúlt négy évben az eredetileg végiggondolt önkormányzati igazgatás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert rengeteg probléma volt az önkormányzatok működésének a kialakítása során, a kormány és az önkormányzatok működésének a folyamatában, rengeteg egyenetlenség, nagyon sok jogszabályi rendezetlenség, hatásköri viták: ez valóban igaz. De az, hogyha valami nem működik jól, és ha valamely testületben akár visszaélések tapasztalhatók, ennek nem biztos hogy az kell a következménye legyen, hogy akkor talán inkább megszüntetjük ezeket a testületeket; hiszen erre tudnék egypár jó példát mondani: egy rosszul működő kormányt sem megszüntetni, hanem kicserélni kell - talán!
Éppen ezért én rendkívül furcsának tartom azt, hogy miközben a kormány pontosan tudta, hogy meddig tart az önkormányzatok mandátuma, pontosan tudta, hogy júniusban lejár, aközben három év óta ebben az ügyben semmi előrelépés nem történt; és a kormány olyan rövid idővel a mandátum lejárta előtt nyújtotta be a javaslatát, hogy már megint arra hivatkozik: nincs idő más megoldásra. Nos, ha valaki nem akarja, akkor nem is talál időt más megoldásra.
Van egy még szomorúbb dolog, amit én itt a háttérben látok: tekintettel arra, hogy a biztosítási önkormányzatokban igen jelentős számot képviselnek azok a szakszervezeti vezetők, akik egyébként a Szocialista Párttal választási szövetségben indultak, és akik ott ülnek a Szocialista Párt soraiban, az tapasztalható az utóbbi időben, hogy háttéralkuk és háttérhuzakodások történnek - nem a nyilvánosság előtt. És az az érzésem, hogy valami ilyesmi történt most az elmúlt fél év során is, amikor a kormány a nyugdíjreformra vonatkozó javaslatát letette az asztalra; amikor ezt a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és a szakszervezeti vezetők nagyon keményen vitatták és számos pontja ellen tiltakoztak, akkor érdekes módon valahogy a biztosítási önkormányzatokra vonatkozó törvény nem volt sietős.
(17.30)
Vajon nem azért volt ez, hogy alkupozícióban maradjon a kormány, mondjuk, egy nyugdíjreform néhány kérdését illetően? S vajon nem ez az alkupozíció vezetett-e oda, hogy az egyik oldalról a kormány belement a delegálásba, a másik oldalról a szakszervezetek belementek a nyugdíjreformon belüli kompromisszumba?
Én ezt rettenetesen szomorúnak tartom, mi több, felháborítónak, tisztelt képviselőtársaim, mert az ilyen típusú alkudozás nem az ország polgárainak, nem az ellátásra jogosultaknak az érdekeiről szól, mert az ilyen típusú alkudozás nem az ilyen nagy rendszerek és nagyon fontos rendszerek - mint a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszer - hosszú távú és lehető legjobb megoldásairól szól, hanem pillanatnyi hatalmi pozíciókon való marakodásról; és ilyen körülmények között csak nagyon rossz megoldások születhetnek.
Ilyen nagyon rossz megoldás az a javaslat, amelyet a kormány letett elénk az önkormányzati törvényben. Nagyon rossz megoldás, mert a delegálás elfogadhatatlan. Először is azért nagyon rossz megoldás, mert olyan későn tette le elénk, hogy a parlament már megint csak kapkodni tud. Nagyon rossz megoldás azért, mert a delegálás elfogadhatatlan, mert konzerválja a jelenlegi rendszert, és ha a kormány azt mondja, hogy a jelenlegivel elégedetlen, akkor miért akarja ugyanezt konzerválni, csak kisebb létszámokkal. Elfogadhatatlan és nagyon rossz megoldás azért, mert olyan vezetési konstrukciót javasol mindkét alapra, amely gyakorlatilag működésképtelenséget fog jelenteni.
Lehet, hogy látszat szerint ezek az önkormányzatok majd csinálnak valamit, de hogy azzal a működési renddel, amelyet a kormány letett elénk, az "egy elnök - 36 fős közgyűlés" konstrukciójával nem tudnak érdemi munkát végezni, tehát nem tudják betölteni azt az önkormányzati funkciót, amire pedig rendkívüli módon szükség lenne. Szükség lenne különösen akkor, amikor mind a nyugdíjbiztosítási rendszer, mind az egészségbiztosítási rendszer nagyléptékű átalakulások előtt áll.
Ha ebben a helyzetben nem tudnak kifejeződni a jogosultak és járulékfizetők érdekei, ha nincs egy működőképes önkormányzat, amelyik minden alkalommal le tudja tenni a maga sajátos érveit, akkor csak rossz megoldások születhetnek. Mert nincs az a kormány, amelyik ilyen típusú érdekegyeztetés nélkül mindenben megtalálhatja a jó megoldást! Mert a jó megoldások bizony hosszú vitákon, időnként véres verítékkel születnek meg, és nem könnyedén. Könnyedén csak a szocializmust lehetett építeni; meg is láthatjuk az eredményét. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)
Tehát nagyon rossz az a megoldás, amit a kormány javasol az önkormányzatokra, s nagyon rossz az a megoldás is, amit azt hiszem, nem én mondok először, de hát hogyan lehet egy önkormányzatot és annak a felügyelőbizottságát egy olyan testülettel és testületen keresztül delegáltatni, amelyik nem jelenik meg a magyar jogrendben?! Az Érdekegyeztető Tanács nincs rögzítve tökéletesen. Itt-ott megjelenik jogszabályokban, de hogy az az Érdekegyeztető Tanács, amelyik létrejött az előző kormányzati ciklus alatt, és annak szereplői vajon ma még mindig ugyanolyan szerepet töltenek-e be a gazdaságban, mint töltöttek négy-öt évvel ezelőtt - ezt senki nem vizsgálja meg. Át kellene nézni talán, hogy a munkaadói szervezetek változtak-e azóta, hiszen a gazdaság nagyon nagyot változott '91 óta. Azt hiszem, ezt senki nem vitathatja. A munkavállalói szervezetek vajon milyen mértékben fejezik ki ma a biztosítási ellátásra jogosultak érdekeit, vajon mekkora százalékát képviselik a biztosítási ellátásra jogosultaknak? Ezt sem vizsgálta meg senki. Pedig nagyon nagyot változott a világ az elmúlt négy év alatt, és ezt nem voltak hajlandóak figyelembe venni, és nem voltak hajlandóak végiggondolni.
Nem lehet ilyen egyszerűen elintézni egy ilyen hosszú távra szóló kérdést! Lehetni lehet - csak nem szabad, mert annak nagyon súlyos következményei vannak a további működési zavarokban.
Ezért mi azt mondjuk - egyetértve a többi ellenzéki párttal -, hogy a felügyeletet nagyon meg kell erősíteni. De nem úgy, ahogy a kormány javasolja, hogy az Érdekegyeztető Tanács és a kormány delegálhat a felügyelőbizottságba! Mi egyetértünk azzal, hogy a felügyelőbizottság egy parlament által választott felügyelőbizottság legyen, olyan jogosítványokkal, hogy az ne csak utólagos ellenőrzést tegyen lehetővé, hanem az ügyek folyamatában adott esetekben egyetértési, illetve vétójoggal rendelkezhessen ez a felügyelőbizottság, mondjuk, például a vagyongazdálkodási kérdésekben és bizonyos keretek felhasználásának kérdésében, bizonyos szerződések megkötésének kérdésében. Csak ebben az esetben képzelhető el, hogy a gazdálkodás - nemcsak az önkormányzat, hanem a társadalombiztosítás apparátusának gazdálkodása is - kellő ellenőrzés alá kerül.
Megfelelő lehet átmenetileg önmagában egy ilyen felügyelőbizottság felállítása. De mi azt mondjuk, hogy kompromisszumként az is elfogadható, hogy a jelenlegi önkormányzatok mandátumát hosszabbítsuk meg addig, amíg végleges törvényt tudunk alkotni az önkormányzati képviselők újfajta megválasztásáról. Ezt a mandátummeghosszabbítást csak úgy tartjuk elképzelhetőnek, ha létrejön a parlament által választott felügyelőbizottság, ezekkel a nagyon szigorú jogosítványokkal.
Ha ezt a két dolgot megtesszük, akkor egy átalakulóban levő társadalombiztosításra nem hozunk létre látszatönkormányzatot; nem sértjük meg az önkormányzatiság elvét a delegálással; működőképes maradhat az önkormányzatiság az átmeneti idő alatt, amikor ezek az alapok átalakulnak; lesz időnk arra, hogy végiggondoljunk egy újfajta választási rendszert - és mindeközben a parlament által választott felügyelőbizottsággal biztosítani tudjuk azt a nagyon szigorú és folyamatos ellenőrzést, amire szükség van minden olyan helyen, ahol ilyen nagy összegekkel gazdálkodnak. Mert soha nem lehet emberek személyes tartására hagyatkozni akkor, amikor egy ilyen nagy pénzalap és ilyen nagy vagyon kezeléséről van szó.
Kérem tisztelt képviselőtársaim, fontolják meg ezt a javaslatot. Én nagyon örülök annak, hogy nem zárjuk le a törvényjavaslat általános vitáját. Nagyon remélem, hogy ez azt jelenti, hogy van mód másfajta megegyezésre a biztosítási alapok önkormányzatát illetően.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz, az MDF, a KDNP és az MDNP padsoraiban.)
