DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt időben ellenzéki képviselőtársaim többször említették, hogy a benyújtott törvényjavaslatok sokszor hasonlítanak ahhoz az eljáráshoz, amikor fából vaskarikát készítenek. A társadalombiztosítás önkormányzatainak igazgatásáról szóló jelen törvényjavaslat ennek tökéletes példája, hogyan lehet olyan demokratikus szervezetet létrehozni, amely a demokrácia érvényesülését alapvetően csökkenti.
Az eredeti, a társadalombiztosítási önkormányzat igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény a társadalombiztosítás igazgatásának új rendszerét építette fel. Ennek a rendszernek a működéséről nyilvánvalóan nem lehetett korábbi tapasztalat, mivel működésük akkor kezdődött, vagyis 1993 májusát követően, és gyakorlati működésük mutatta meg, hogy hol vannak hiányosságok.
Az önkormányzatok működésében kétségtelenül jelentkeztek belső ellentmondások, amit maga a törvényjavaslat általános indoklása fogalmaz meg. A felmerült, az alapok pénzügyi egyensúlyát súlyosan érintő problémák oka jórészt a makrogazdasági folyamatokból, a jogi szabályozások elégtelenségéből és nem utolsósorban abból eredtek, hogy az Állami Számvevőszék rendszeres jelzései, a társadalombiztosítási költségvetések során elhangzott ellenzéki felszólalások sem működtek igazán jól a kormányzati ellenőrzéssel együtt, pedig a törvény pontosan meghatározta a kormány mindenkori feladatait.
Ha a társadalombiztosítási önkormányzatok négyéves tapasztalatait akarjuk összegezni, valóban a probléma szélesebb köréből kell kiindulnunk. A társadalombiztosítási önkormányzatokkal szemben a kormány elégedetlensége alapvetően az alapok halmozódó hiányából eredt. Ez viszont jórészt a kormány restriktív gazdaságpolitikájának eredménye; a bérek, a jövedelmek visszafogásával a jutalékbevétel (Sic!) növekedése egyértelműen nem érheti el az infláció mértékét, a költségeket viszont nem lehet adott határon túl csökkenteni, legfeljebb csak elméletben. De ide tartozik az is, hogy az önkormányzatok valójában nem kapták meg a korábban már megígért vagyont.
A kormányzat gyakran nem eléggé átgondolt intézkedései érthetően ellenkezést váltottak ki a társadalombiztosítási önkormányzatokból. Az első lényeges válaszlépés az volt, hogy a kormány saját hatáskörébe vonta a társadalombiztosítás költségvetésének tervezését, készítését és benyújtását az Országgyűléshez. Ezt követték azután a feltevések, amelyek megkérdőjelezték az önkormányzatok szükségességét, felvetették annak lehetőségét, hogy a társadalmi alapokat a kormányzat saját hatáskörébe vonja. A benyújtott törvényjavaslat végül is más utat választ a demokrácia nagyobb dicsőségére, létrehozva egy olyan társadalombiztosítási önkormányzati rendszert, amely hatásköreit vizsgálva bizony inkább látszatjellegű. Az egyetlen cél, hogy a háttérből a kormány erőteljesebben tudjon beavatkozni a társadalombiztosítás ügyeibe.
Az első alapvető változás, hogy az 1991. évi LXXXIV. törvény - amelyet az 1993. évi XII. törvény módosított - 8. §-ával ellentétben, amely kimondja, hogy az önkormányzatba a biztosítottak képviselőit a választójoggal rendelkező magyar állampolgárok választják, a törvényjavaslat elveti és szimpla delegációvá degradálja az új testületet. Az általános indoklás arra hivatkozik, hogy az 1993. évi választásokra vonatkozó jogszabály csak egyszeri alkalomra volt érvényes.
(18.00)
A választás szabályai a törvényből eredően valóban változhatnak, de a törvény szövege egyértelműen az, aminek készült. Az, hogy a választás eredményeképp hogyan választják ki a biztosítási tisztviselőket, világos volt. Ez a törvényjavaslat viszont a folyamatot elködösíti, amikor kimondja, hogy a biztosításra jogosultak az Érdekegyeztető Tanácsban képviselettel rendelkező munkavállalói szövetségek által jönnek létre. Arról szó sincs, hogy ez milyen módon történik, milyen arányok alapján, esetleg a jelenlegi összetételt kívánják konzerválni, vagy a kérdést az Érdekegyeztető Tanács hatáskörébe utalják - csak találgatni lehet.
A javaslat természetesen akkor sincs megfelelően megoldva, ha netán az érdekeltek nem tudnának megegyezni, mert az 5. § kimondja, hogy addig a biztosítási szervek irányítását a kormány látja el. Minden valószínűség szerint a megegyezést az sem segíti, hogy a javaslat az önkormányzati képviselők számát is drasztikusan csökkenti, 60 főről 36-ra, tehát a korábbinak alig több mint a felére.
Annak biztosítását, hogy az így létrejövő társadalombiztosítási önkormányzatok valóban látszatszervezetek legyenek, a törvényjavaslat még két úton kívánja elérni. Egyrészt az önkormányzatok közgyűlési hatáskörének és jogkörének csökkentésével, másrészt a felügyelőbizottság, a tényleges ellenőrzés leválasztásával.
A közgyűlés hatáskörének csökkentése - a 9. § módosításait figyelembe véve - első közelítésre fel sem tűnik. Ha viszont a szétszórt módosításokat összefüggéseiben vizsgáljuk, rendkívül ellentmondásos kép alakul ki. A főbb ellentmondások a következőképpen foglalhatók össze:
A törvény 9. § (1) bekezdése változatlan d) pontjának értelmében a közgyűlés bizottságokat hoz létre. Korábban a közgyűlés egyes hatásköreit átruházza az alapszabályban foglaltak szerint. A módosított 4. § ezt már nem teszi lehetővé, amit megerősített a 13. § is. Nyilvánvaló, ha minden kérdésben csak a közgyűlés dönthet, az operatív munka összezsugorodik és lelassul.
Az eredeti törvényszöveg értelmezésében az önkormányzat az elnökség útján irányította a hivatal szervezetét, ellenőrizte a hatósági ügyintézést, bár hatósági ügykörben nem adhatott utasítást. Most az irányítást a központi hivatali szerv vezetője útján végezheti, de nem ellenőriz, csak beszámoltat. Míg korábban a szervezeti egységek létrehozásáról, összevonásáról, megszüntetéséről dönthetett, addig most csak a központi szerv szervezeti és működési szabályát hagyhatja jóvá. Persze kérdés, hogy erre mikor kerül sor, mert ezt a szervezetet értelemszerűen maga kezdeményezi.
A törvény értelmében a közgyűlés egyetértési jogot gyakorol a társadalombiztosítást érintő kormányrendeletek megalkotásában. Ezek után nem egészen érthető: a 9. § (2) bekezdésének módosítása hogyan alakul? Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy a kormányrendelet vonatkozásában egyetértési és nem véleményezési jogról van szó - tehát nem az a kérdés, hogy a kormány egyetért-e a közgyűlés nézeteivel. Ha komolyan vesszük a törvényben foglaltakat, a kormány ilyen esetben csak tárgyalhat és szükségtelen levelezést folytathat. Az önkormányzati jelleg gyakorlati háttérbe szorítását szolgálja az önkormányzattól függetlenné váló felügyelőbizottság létrehozása. Itt már teljesen eltűnik a munkáltatók, munkavállalók közötti feladatmegosztás. Az ÉT-nek megfelelő paritásos alapon a kormány is delegál tagokat. Így alakult ki a tripartit rendszer.
Gyakorlatilag a teljes ellenőrzés, tehát mind a gazdálkodási-pénzügyi, mind az igazgatási-eljárási ellenőrzés a felügyelőbizottság kezében van. A felügyelőbizottságnak - a javaslat szerint - nincs a közgyűlésen beszámolási kötelezettsége, a jogellenesen működő szervezet függetlenül és közvetlenül szólítja fel a jogszerű működés helyreállítására. Furcsa fordulata a tervezetnek, hogy amennyiben a felszólított szerv erre nem reagál, a felügyelőbizottság a közgyűléshez fordul, holott annak semmiféle ráhatása sincs az egyes szervekre, kizárólag a központi szerv vezetőjén keresztül.
Hasonlóan a felelősség elkenését szolgálja a tervezet 11. § (1) bekezdése, amely szerint a kormányszintű ellenőrzés által feltárt jogsértő működés esetén első fokon nem a felügyelőbizottság az illetékes, amelyben ott ülnek a kormány képviselői is, hanem a meglehetősen tehetetlenné változott és változtatott közgyűlés.
A törvényjavaslat számos ellentmondása közül még kettőt szeretnék megemlíteni. Az első a javaslat 3. §-ában foglalt módosítás, ahol a biztosítási önkormányzatok törvényességi felügyeletét gyakorló Országgyűlés szerepel, illetve a kormány mellé most besorolták az Állami Számvevőszéket is. Ennek pedig egyértelműen az ellenőrzés a feladatköre, ami már korábban is konkrét megfogalmazást nyert.
A másik az Országgyűlés felügyeleti jogkörének a javaslat 13. §-ában foglalt megváltoztatása. A törvénynek megfelelően a javaslat tartalmazza az önkormányzatok alapszabályainak országgyűlési jóváhagyását, holott máskor a részszabályzatok - mint például a vagyongazdálkodási szabályzat - az alapszabály mellékletét képezik; a javaslat viszont különös módon szétválasztja ezeket. Az alapszabály csak általános szabályozást tartalmazzon, a részletes szabályzatot majd a kormány hagyja jóvá.
Az elmondottak alapján a Független Kisgazdapárt véleménye szerint a törvénymódosítás nem a társadalombiztosítási önkormányzatok korszerűsítését, fejlődését, illetve a demokrácia teljesebb érvényesülését szolgálja. Ezért jelen formájában számunkra elfogadhatatlan. Több módosító javaslatot tettünk ezzel kapcsolatban. Remélem, hogy ezek meghallgatásra találnak.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiban.)
