FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL (MSZP): Igen Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az én választókörzetem a fővárosban Erzsébetváros, azt lehet mondani, hogy talán Budapest egyik legrégebben épült, legsűrűbben beépült területe. Miután gyakorlatilag a tanácsi bérlakások privatizációja kapcsán ezekből a közel 100 éve épült épületekből tömegesen lettek társasházak, úgy gondolom, nem véletlen, hogy a társasházi törvény tervezetét mint Erzsébetváros országgyűlési képviselője, fokozottan vettem figyelembe. És engedjék meg, képviselőtársaim, hogy elmondjam a véleményemet, amit alátámaszt majd az a közel 40 módosító indítvány is, amelyet a törvénytervezethez benyújtottam.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Kedves Képviselőtársaim! Úgy hiszem, hogy a társasházi törvénnyel kapcsolatos vitánkat bár megelőzték a szükséges egyeztetések, és jómagam is több nagyobb fórumon vettem részt, ahol megkérdeztem a társasházkezelésnek, illetve a társasház lakóinak, tulajdonostársainak a véleményét a törvénytervezetről - tehát egy nagyon jó előkészítő munka előzte meg a törvény benyújtását -, ugyanakkor úgy gondolom, azoknak a túlzott várakozásoknak, amelyek ezeken a lakossági fórumokon is megjelentek, nincs olyan törvény, amely eleget tudna tenni. Tehát a társasházi törvény nem fogja megoldani a társasházban élő lakosság, tulajdonostársak valamennyi problémáját.
Úgy gondolom, bármilyen jó törvényt fogunk itt megalkotni az Országgyűlésben, azokra a napi problémákra, amelyek nap mint nap előjönnek egy társasház működésével, azon belül is elsősorban az elszámolással kapcsolatosan, ezeket törvényileg rövid úton vagy rövid idő alatt rendezni nem lehet. Éppen ezért benyújtottam egy olyan módosító csomagot, amelynek elsősorban az a célja, hogy tisztábbá és átláthatóbbá tegye a társasházaknak a pénzügyi elszámolási rendszerét. Én ezt egy alapvető kérdésnek tartom, hiszen úgy szokták mondani, hogy a jó üzleti kapcsolat záloga a pontos elszámolás. Én úgy gondolom, egy társasházban a tulajdonostársak ilyen vonatkozásban üzleti kapcsolatban vannak.
Annak, hogy a társasház békéjét meg tudjuk őrizni, és jól működő társasházak legyenek az országban, alapvető feltétele, hogy tisztességes és korrekt legyen az elszámolás. Mire gondolok? Gondolják meg, képviselőtársaim: a törvénytervezet azt tartalmazza, hogy tulajdonosváltás esetén el kell számolni az egyéni terhekkel, tehát tulajdonképpen azzal, hogy az adott lakásra eső közös költséget tisztességesen befizette-e a tulajdonos. De ezzel, én úgy gondolom, nem oldottuk meg a kérdést. Mondok egy konkrét példát: egy olyan házban, ahol esetleg egy különleges, és a közösköltség összegébe nem beleférő felújítási munka elengedhetetlenül szükségessé vált, mondjuk, egy központi fűtéses ház esetében a kazánnak a cseréje, a legtöbb esetben úgy próbálják a társasházkezelők megoldani a kérdést, hogy egy külön összeget kérnek a tulajdoni hányad alapján a tulajdonostársaktól. Ez az összeg befizetésre kerül vagy nem kerül befizetésre. És itt van az én problémám, hiszen ha nem korrekt és pontos az egyéni elszámolás, akkor gyakorlatilag előfordulhat az, hogy bár az igazolás ki lesz adva, hogy a közösköltségben nincs hátralék, de lehet, hogy egy százezres nagyságrendű lift- vagy kazánház-felújítás esetében nem tett eleget az előző tulajdonos a befizetésnek, és ez rögtön az új tulajdonossal kapcsolatos pereket és mindenféle problémát vonhat magával. Ezért megpróbáltam olyan módosító indítványokat benyújtani, amelyek ezeket a kérdéseket meglehetősen tisztességesen rendezni tudják.
Képviselőtársaim már szóltak arról, milyen gondokat okoz az a rendezetlen helyzet, ami nemcsak a társasházaknál, hanem tulajdonképpen a bérházaknál is igaz, hogy nem igazán tudjuk, kik laknak a lakásokban, kik használják a lakásokat, kik a jogos tulajdonosai a lakásoknak, illetve a tulajdonnak. Ezt valóban rendezni kellene, annál is inkább, mert ez rögtön felvet egy másik kérdést, amellyel a törvény nem foglalkozik, és ez az, hogy milyen tevékenység - milyen gazdasági tevékenység - folytatható egy társasházi tulajdonú lakásban; és ennek a gazdasági tevékenységnek milyen olyan vonzatai vannak, amelyek egy társasház életét meg tudják keseríteni, amelyek állandó konfliktus- és problémaforrások lehetnek.
(19.30)
Hadd mondjak erre is két konkrét erzsébetvárosi példát. Az egyik arról szól, hogy megalakult a társasház, a lakók összeszedték a pénzt arra, hogy a kaputelefon felszerelésre kerüljön, és az épület állandóan, éjjel-nappal zárható legyen, pontosan a vagyonvédelem és a betörések elkerülése végett. De az egyik tulajdonostárs kiadta a tulajdonát egy cégnek, és ez a cég ott egy fogászati rendelőt nyitott, és ettől kezdve a társasház gyakorlatilag átjáróházzá vált, és senki nem tudja kontrollálni azt, hogy egy betörő vagy éppen egy kliens vonul-e a fogászatra a ház folyosóján. Úgy gondolom, hogy ezek is olyan kérdések, amelyekkel foglalkoznunk kell.
Képviselőtársaim már említették azt, hogy valamifajta törvényességi felügyeletre lenne szükség a társasházak kapcsán. Úgy gondolom, hogy nem kellene valamifajta új megoldásokban gondolkodnunk. Én olyan javaslatot nyújtottam be, amelyben a törvényességi felügyeletet az ügyészségre bíznám. Úgy gondolom, hogy ehhez nem kell újabb szervezetet felállítani. A törvényességi felügyeletet tudná gyakorolni az ügyészség, mint ahogy ezentúl a peres ügyekben természetesen a bíróság lenne az illetékes, és talán megoldást nyújthatna a tekintetben, hogy a társasházak törvényességi felügyelete megoldódjon, mert nehezen tudom elképzelni, hogy ezt egyesületi formában valamifajta egyesület fogja ezeket a törvényességi gondokat megoldani.
Kedves Képviselőtársaim! Nagyon örülök annak, hogy több képviselőtársam felvetette azokat a lehetséges kedvezményeket, amelyeket véleményem szerint a társasházi törvény megalkotásakor végig kellene gondolnunk. Én is azokkal értek egyet - és nagyon örülök, hogy itt az SZDSZ részéről megfogalmazásra került ez a felvetés -, akik igencsak meggondolandónak tartják azt, hogy a társasházak esetében - főleg, ha olyan társasházakról van szó, mint amilyenek itt a fővárosban tömegével találhatók - a felújítással kapcsolatban bizony meg kellene gondolnunk az áfa-visszaigénylést. Úgy hiszem, hogy az államnak lehetne ennyi hozzájárulást adni a társasházak részére, annál is inkább, hiszen ezek az újdonsült tulajdonosok legtöbbször a lakbéremeléstől és a bérlői jogok csorbításától félve vették meg a lakásaikat. És azokkal a képviselőtársaimmal is teljes mértékben egyetértek, akik azt fogalmazták meg, hogy bizony a tulajdonosok egy jó része nincs olyan anyagi helyzetben, hogy hosszú távon olyan tulajdonosa legyen a saját tulajdonának, amelybe be lehet kalkulálni a felújítást, illetve a házak teljes körű karbantartását. Ezek bizony hosszú távon komoly gondokat fognak jelenteni, hiszen a jelzálog bevezetésével ezek a szociálisan nehéz helyzetben lévő tulajdonosok bizony előbb vagy utóbb el fogják veszíteni a lakásaikat.
Végezetül még egy kérdéskörrel szeretnék foglalkozni, amit Zwack képviselő úr már említett. Itt van például a vízdíjak ügye, amely szintén rendezetlen kérdés, és amelyet, úgy gondolom, nem a társasházi törvényben kell nekünk rendezni, de nagyon súlyos problémának tartom. Nagyon súlyos problémának tartom eleve azt az elvet, ahogy ezt a kérdéskört kezdettől fogva kezeljük. Ezt jó néhány interpellációban, kérdésben itt, a parlamentben is elmondtam. Persze, tudom, hogy most az önkormányzatok hivatottak arra, hogy a vízdíjjal kapcsolatos rendelkezéseket meghozzák, ugyanakkor úgy gondolom, hogy borzasztó méltánytalan a lakás nagyságához kötni a víz- és csatornadíj fizetését. Különösen ott nagyon méltánytalan - amire nálunk, Erzsébetvárosban nagyon sok példa van -, ahol nem is lehet megoldani a vízórával való mérést, hiszen ezeknek a régi házaknak az építésekor nem gondoltak arra, hogy valamikor sor kerülhet vízóra felszerelésére. Van olyan lakás, ahol három-négy strangon jön föl a víz, és egyszerűen megoldhatatlan feladatot jelent a korrekt mérés.
Igen tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az eddigi vitában megerősödött bennem az a vélemény, hogy amennyiben a módosító indítványok kapcsán sok kérdésben egyezségre tudunk jutni, akkor hosszú távon megalapozhatjuk a társasházak új, korszerűbb működését. Véleményem szerint erre nagyon nagy szükség van, ugyanakkor még egyszer szeretném leszögezni: úgy ítélem meg, hogy a törvényhozáson keresztül nem nagyon lehet megoldást találni a napi problémákra, erre valóban csak az a szemléletváltás hozhat megoldást, amelynek a fejekben kell lejátszódnia hiszen nagyon nehéz egy hetven-nyolcvan éves nénitől vagy bácsitól elvárni - aki egész életében tanácsi bérlakásban lakott -, hogy egyik napról a másikra igazi tulajdonosként tudja a saját tulajdonát működtetni, és igazi tulajdonosként tudjon gondolkodni. Úgy gondolom, hogy itt igazából majd a nemzedékváltás fog segíteni, hogy ez a tulajdonosi szemlélet a társasházak esetében a tulajdonostársaknál kialakuljon.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
