CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban nem ismételt hozzászóló vagyok - amint az elnök asszony az imént mondta -, ebben a témában először szólok hozzá, és engedjék meg, hogy a gondolataimat itt, az általános vita keretében kifejtsem.
Először is szeretném hangsúlyozni ennek a törvényjavaslatnak és egyáltalán ennek a területnek, a társasházakról szóló szabályozásnak rendkívüli társadalmi fontosságát. Egy társasházban tulajdonképpen az egész társadalom problémaköre megjelenik valamilyen mikro-módon; úgy fogalmaznék, hogy az egész társadalomban mindig feszítő probléma az egyéni érdek és a közjó bizonyos szembenállása. Itt, kis szinten ugyanez a helyzet. És valóban, amint az előttem hozzászóló is mondta: szemléletfejlődésnek, szemléletváltozásnak is be kell következni, hogy az itt jelentkező gondok megoldódjanak. Amint tehát a társadalomban is értékesebbé válik a közjó fogalma az egyének szemében, véleményem szerint itt is úgy fognak a problémák kisebbedni.
Eme elöljáró megjegyzés mellett mindjárt jelezni szeretném, hogy véleményem szerint ez a törvényjavaslat mindenképpen jó szándékú, és már az előttem hozzászólók elég részletesen felsorolták azokat a jogi jellegű könnyítéseket, amelyeket ez a törvényjavaslat szándékozik bevezetni ezen az igen fontos területen. Ez mindenképpen dicsérendő, és ezeket mindenképpen támogatjuk. Ugyanakkor emellett itt a törvényjavaslat kapcsán egy súlyos társadalompolitikai kritikát is el kell mondanunk, éspedig a következők miatt: amikor egy ilyen fontos területhez nyúl hozzá a törvényhozás, akkor nyilván fölmerül az, hogy mit is kellene megoldani és a vita folyamán lassan ráébredünk arra, hogy nem lehet mindent megoldani - az természetes -, de sajnos, nagyon sok minden marad itt megoldatlanul.
Úgy gondolom, hogy a kritikánkban el kell mondani azt is, ami esetleg nem ebben a törvényben várhat megoldásra, de konkrétan a társasházakhoz kapcsolódik. Ezért el kell mondanom, hogy ez a törvényjavaslat sajnálatos módon nem nyújt megoldást a legfeszítőbb problémára: a lepusztult épületek felújítására. Nem nyújt megoldást a korszerűtlen fűtési rendszerek cseréjére, valamint a hátrányos helyzetű rétegek segítésére, akik ezzel kapcsolatban itt, a szabályozást illetően, nagyon is megjelennek. És itt, ebben a mikrovilágban is tükröződik az egész társadalom problémája, hiszen a tömeges privatizációval olyan sok új tulajdonos keletkezett, akiket, sajnos, tömegesen érint a mind általánosabbá váló elszegényedés és az a szomorú tény, hogy nem tudják a számláikat fizetni, nem tudják a közös költséget fizetni, ezzel terhelik a közösséget, és hiába szeretnék ők a közjót szolgálni, jó fizetők lenni, de egyszerűen nem tudják megtenni. Ez egy olyan szorító probléma, amit valóban nem lehet e törvényjavaslat keretében megoldani, de mindent el kell követni, ami az itt jelentkező problémák megoldásában előbbre visz.
Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a tulajdonosi szemlélet javítása szükséges, és ez a polgári középosztály kialakulásának egy nagyon fontos része a társasházaknál is. Megfelelő tulajdonosi szemlélettel rendelkező emberek, akik ugyanakkor a közjót is figyelembe veszik - ha ilyen lesz a társadalom, akkor az elkövetkezendő parlamenteknek nem kell majd ennyi problémával foglalkozniuk.
(19.40)
Sajnos szomorú tényként kell rögzíteni azt, hogy a mintegy 500 ezer lakásban - ez a privatizált lakások száma nagyjából-körülbelül - igen sok közüzemi tartozás halmozódott fel. Tájékozódásom szerint itt több százmillió forintról van szó, és nagyon sok olyan társasház van, amelyről lassan már elmondható, hogy működésképtelenné válik. Mi lehet a kiút?
Semmiképpen nem a visszalépés, hiszen az önkormányzatokban nincs már fogadókészség, hogy megszabadultak a lakásoktól, nem az ő gondjuk immár a felújítás, ugyanakkor a felújítások elvégzésére nyilvánvalóan nem alkalmas az a réteg, amelyik nem tudja a közös költséget sem fizetni. Tulajdonképpen a megoldást valahol ott kellene keresni, hogy megfelelő hosszú távú lakáshitelezési konstrukciót kellene kialakítani, amelyben 15 vagy akár 20-30-40 éves távlatban is elnyerhetné valaki a visszafizetés határidejét, de meg kell állapítanunk, hogy az ilyenfajta hitelhez tulajdonképpen csak a középosztálynak egy felsőbb rétege tud igazán hozzájutni a hitelezési konstrukciók miatt.
A megoldás keresésében nyilvánvalóan sok jogi könnyítést tartalmaz ez a törvényjavaslat, azonban nem néz szembe azzal a ténnyel és azzal a lehetőséggel, hogy az előbb említett elszegényedett rétegek tulajdonképpen a küszöbén állnak annak, hogy a lakásukat esetleg elárverezik, esetleg hajlék nélkül maradnak - és akkor ez egy önkormányzati probléma lesz. Itt például megoldást jelentene az, ha ezzel is foglalkozna a törvényjavaslat, hogy elő kell segíteni a nagyobb rezsijű lakásoknak a kisebb rezsijű lakásokra való cserélését; ez elsősorban a nyugdíjasokat érinti, akik esetleg már egyedül vannak és magányosan élnek nagyobb rezsijű lakásokban. Tehát nem látunk ebben a javaslatban ilyen jellegű megoldást.
Mindenképpen szembe kell nézni azzal, hogy akármennyire is könnyítünk majd a behajtáson ezzel az új jogi konstrukcióval, a hátralékosok jelzáloggal való terhelésével, ez nem oldja meg a problémát. Ezért mi azt szeretnénk, hogyha ez a törvényjavaslat valamiképpen utalna legalább arra, hogy az önkormányzatoknál ez a kérdés jelentkezni fog, és mint önkormányzati feladatkört jelölné meg, hogy azért ne következzen be az, hogy itt hajléktalanul maradó emberek terhelik majd a társadalmat, és végső soron visszaütnek az egész társadalom állapotára.
Egy-két konkrétabb kérdésről szeretnék még beszélni. Itt több hozzászólásban elhangzott az a lehetőség - ezt általában értékelték -, hogy a közös tulajdon értékesítéséről immáron majd kétharmados többséggel lehet dönteni. Ezt mi is üdvözöljük, mert nyilván könnyítési szándék, de aggódunk amiatt, hogy esetleg ennek még egy alkotmányossági próbát is ki kell állnia, és ehhez is a tudat fejlődése szükséges, hogy majd az egyes személyek is elfogadják ezt, akik esetleg nem akarják, hogy ez megvalósuljon.
A hátralékosok jelzáloggal való terhelésével kapcsolatban én is el szeretném mondani - többen jelezték -, hogy bizony itt az ingatlan-nyilvántartás jelenlegi helyzetével ez nem nagyon van szinkronban, tehát ettől olyan nagyon sok megoldást a közeljövőben nem lehet várni. De valóban ez is egy olyan szándékot tükröz, hogy segítsen a jelenlegi problémák megoldásában.
Mi is felvetjük, illetőleg én is felvetem a társasházak érdekképviseletének kérdését és ennek a törvényességi felügyeletének a kérdését. Mi azt szeretnénk, hogyha lenne azért valamiféle fórum az ezen a területen jelentkező vitás kérdések gyors rendezésére, mert a bírósági útra terelés - ez akármilyen gyorsított eljárást élvezne - hosszadalmas, évekig tartó vitákat eredményez. Tehát üdvözölnénk egy olyan megoldást, hogy ha már az előbb említett gondok miatt súlyos problémák keletkeznek a felek között, akkor valamiféle valóban gyorsított eljárással, egy ennek megfelelő fórumon ezt rendezhessék.
Mi is üdvözöljük azt a gondolatot, hogy az új alapító okiratnak illetékmentesnek kellene lenni, és általában felvetjük azt, hogy a társasházakkal kapcsolatos jogszabályokban az ő részükre egy pozitív diszkriminációt kellene bevezetni, gondolok itt a számvitel, az adózás, a társadalombiztosítás területére. Ez már valóban túlmutat ennek a jogszabálynak a keretein, azonban itt mégiscsak el kell mondanunk és fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy amikor a vonatkozó jogszabályok módosítása bekövetkezik - valóban sorjában, hiszen az adótörvények tárgyalásai következnek -, akkor ott meg kellene találni azokat a helyeket, ahol ide visszautalva, mégiscsak létrejöhetne egy pozitív diszkrimináció, éppen azért, mert nagyon tragikus helyzet alakult ki ezen a területen sok lakó szempontjából, sok társasháznál.
Nekem is meg kell említenem azt, hogy tulajdonképpen nincsen meg a kellő szinkronitás, késik a lakásszövetkezeti törvény, amely szintén egy nagyon fontos, ehhez hasonló, társadalmilag fontos területet szabályozna. Mint hiányosságot, már említettem, hogy nem nyújt megoldást a korszerűtlen fűtési rendszerek cseréjére, hiányzik az a már sokszor igényelt és ígért távfűtési törvény is, amely valami megoldást találna erre az égető problémára.
Végezetül azt szeretném mondani, hogy üdvözöljük a törvényjavaslat nemes szándékát, hogy erre az igen jelentős társadalmi problémára megoldásokat keres. Már jelezzük azt, hogy igazi megoldást szélesebb körben lehet elképzelni, tehát több törvényjavaslat benyújtásával, illetőleg a meglévők módosításával; végső soron pedig ennek az egész problémakörnek az ügye összekapcsolódik az egész társadalom állapotával és helyzetével. Ha sikerülne valamiképpen most már előbbre lépni és az elszegényedés - ami jelenleg még eléggé tömeges - irányát, tendenciáját megfordítani, akkor nyilván itt is könnyebbülés lenne.
Ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán is azt szeretném és azt kívánom az egész társadalomnak, az itt érintett embereknek, akik a társasházakban élik le mindennapi életüket, hogy valóban bekövetkezzen a gazdasági kibontakozással kapcsolatban egy olyan új helyzet, amikor azért csökkenni fog azoknak a száma, akik nem tudják a közös költségeket fizetni. Ugyanakkor ez kétoldalú: egyrészt a törvényi szabályozással is elő kell segíteni, amit lehet, de természetesen a társadalomnak is előbbre kell lépni ennek az igen fontos területnek a javításában, ha nem is a teljes megoldásában.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
