GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Amikor a kormány által beterjesztett T/4756. számú törvényjavaslatról beszélünk, vissza kell gondolnunk a kora tavaszi időszakra, amikor az egész magyar agrártársadalom szinte epekedve várta azt a lehetőséget, hogy olyan társadalmi közmegegyezés alakul ki Magyarországon, amely hosszú távra, hosszú évekre biztosítani tudja az agrárgazdaság fejlődését.
A kormány ígéretet tett, és tartotta is az ígéretét abból a szempontból, hogy beterjesztette ezt az agrárgazdaságról szóló törvényjavaslatot, amely a német agrártörvény mintájára egy kerettörvény, de azt a feladatot, azt a célt, amelyet kitűzött maga elé, a Független Kisgazdapárt szerint ez a törvényjavaslat nem tudja betölteni - erről majd később.
Az agrárágazat, a mezőgazdaság, a mezőgazdaságban dolgozók... - ez nem egy egyszerű ágazat, már több előadó elmondta: a biológiai törvényszerűségek sokkal nagyobb kockázati veszélyt rejtenek az agrárágazatra, mint bármely más ágazatra, a társadalomra nézve, és épp ezért sokkal érzékenyebb is a problémákra. Gróf Teleki Pál mondta, hogy aki a földet műveli, az az országnak tesz szolgálatot. Úgy érezzük, hogy ez a mondás, amely több mint fél évszázada hangzott el, még inkább igaz a mai időszakra, hisz ma, amikor az árbevétel után csak egypár százalékos a jövedelemtermelő képesség - sokkal kevesebb a jövedelemtermelő képesség az agrárágazatban, mint bármely más ágazatban -, fokozottan kell ügyelni azokra az emberekre, akik ilyen alacsony jövedelemtermelés mellett is vállalják a földművelést, az állattenyésztést, az agrárgazdaságban való részvételt. Meg kell becsülni ezeket az embereket!
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Első kérdésként azt tesszük fel, hogy ez a viszonylag nyúlfarknyi, 9 paragrafusból álló törvényjavaslat képes-e megfelelni annak az elvárásnak, ami a nemzeti agrárprogram vitája során megfogalmazódott itt, a felsőházi teremben és az ország több pontján is, ahol az agrárium résztvevői, az agrárképviselők tanácskoztak. Higgyük el, hogy 1997 talán valóban az agrártanácskozások éve abból a szempontból, hogy véleményem szerint valóban minden érdekképviselet, párt - akár kormánypártiak, akár ellenzékiek - kifejthették a véleményüket, és ki is fejtette azt természetesen az agrárium minden résztvevője. A kérdés az, hogy az itt megfogalmazott vélemények hogy jelennek meg majd az agrárgazdaságról szóló törvényben, és hosszú távon hogy hatnak majd az agrárgazdaság szereplőire.
Sajnos, azt kell mondani, hogy a Független Kisgazdapárt az ott elért eredményekhez képest visszafejlődésnek tartja az itt 9 paragrafusban elmondottakat, hisz ott világosan megfogalmazódott - egyedül a termőföld tulajdonlásának kérdésében nem tudott kialakulni konszenzus, az összes többi kérdésben végső soron kialakult a társadalmi közmegegyezés -, hogy az agrárágazat nem egy ágazat a nemzetgazdaság ágazatai közül; például a mezőgazdaságban élők nem egy egyszerű szakma képviselői, egy hivatás gyakorlói, hanem egy életforma megtestesítői. Mi - egy kicsit patetikusan - talán azt mondhatnánk, hogy a nemzet megtartói voltak, és talán hosszú ideig - bízunk benne - lesznek is a mezőgazdaságban élők, a gazdák, mert valóban igaza van gróf Teleki Pálnak ma is: aki a földet műveli, az az országnak tesz szolgálatot - a legnagyobb szolgálatot talán ők teszik.
(12.30)
Nézzük tételesen végig! Itt hallottunk már a preambulumról, a bevezető kicsit dagályosságáról, hosszúságáról. S valóban, az 1. §-ból - amikor a bruttó hazai össztermék, a GDP évenkénti növekedési ütemével arányosan növelt összegű támogatásról ír a törvényjavaslat előterjesztője - hiányzik a 2,5 százalék, amely a nemzeti agrárprogram vitája során társadalmi közmegegyezésként megszületett. Ez a 2,5 százalék nincs benne!
További problémának tartom: mivel az 1998. évi bázishoz viszonyítaná, ezt úgy veszi, mintha kiindulási startállapot lenne. Tehát gyakorlatilag akkortól, 1998. január 1-jétől kezdődne - ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül - a kiindulási alap. Kérem, az agrárolló az utolsó nyolc-tíz évben úgy szétnyílt, hogy nem vehetjük ezt kiindulási alapnak, stagnálásnak, hanem az agrárágazatnak sokkal nagyobb, tehát pozitív megkülönböztetést kell kapnia évekig, s ezt meg kell értenie a társadalom többi szereplőjének is.
Mivel lemaradott, mesterségesen kevesebb támogatást kapott az agrárágazat, ezért most - éppen az Európa Unióhoz való csatlakozás miatt - sok ágazatban a kvóták igenis nagyon fontosak lesznek, hogy most, a hátralevő években ez az ágazat fejlődni tudjon. De sajnos a szarvasmarha-tenyésztéstől kezdve más szakágazatokig nem azt tapasztaljuk, hogy a tisztelt kormányzat és a társadalomnak azok az erői, amelyek beleszólhatnak gyakorlatilag az ágazatok fejlesztésébe, megkülönböztetett figyelmet fordítanának rájuk! Most a magyar társadalomnak az lenne az érdeke, hogy a magyar mezőgazdaság, a magyar élelmiszeripar a többi ágazathoz képest sokkal jobban tudjon fejlődni, több támogatást kapjon, hiszen az Európai Unióba bekerülve már nagyon sok helyen a kvóták behatárolják a további fejlődést.
Sajnos éppen ezt hiányolom e törvényjavaslatból, nincs kimondva, hogy az agrárolló szétnyílása tönkretette az agrárágazatot, és most ezt helyre akarja hozni. Ezt stagnálásként veszi, egy helyzetnek veszi az 1998. január 1-jei állapotot, és ehhez próbálja igazítani. Tehát az egyik legnagyobb koncepcionális problémának azt tartom, hogy ez elmúlt évek lemaradását, amelyet az agrárágazat elszenvedett, nem próbálja helyrehozni.
A másik: A német agrártörvény - mint hallottuk - hat évi egyeztetés után alakult ki. Megkockáztatom azt a véleményt, hogy elsősorban nem az agráriumban, az agrártársadalom egyes képviselőinek, azoknak a szekértáboroknak kellene elsősorban megegyezniük, hanem az agrártársadalomnak el kellene fogadtatni a társadalom többi szereplőjével: ez nemzetgazdasági érdek, ez nemzeti érdek, hogy most az agrárium fokozott támogatást kapjon. Sajnos, úgy látszik, ezt nem sikerült elfogadtatni, s akkor azt kell feltételezni, hogy az áprilisi nemzeti agrárprogram vitái során kicsontosodott, közmegegyezésre jutott dolgokból is engedett a tisztelt földművelésügyi kormányzat. S akkor azt kell mondani, hogy a Pénzügyminisztérium és a többi társminisztérium, a kormány egésze - mert hiszen a kormány terjesztette be gyakorlatilag ezt a törvényjavaslatot - nem tudta elfogadni azokat az agrártársadalom által megfogalmazott értékeket.
A második, a legnagyobb hibának azt tartom a törvényjavaslatban, hogy amikor a magyar mezőgazdaság a világ, Európa élvonalában szerepelt a hatvanas-hetvenes években, talán a hetvenes évek végéig, mondhatnám ezt, akkor egy erős, csúcsminisztériumnak is mondhatnánk, de egy erős földművelésügyi, élelmiszeripari minisztérium volt. Sajnos ebben még csak a csíráit sem lehet látni, hogy a tisztelt Földművelésügyi Minisztérium által beterjesztett törvényjavaslatban törekvés lenne arra, hogy újra egy erős minisztérium legyen a Földművelésügyi Minisztérium. Kérem, az agrár-felsőoktatás átkerült a Művelődésügyi Minisztériumba, az engedélyezések, az exportengedélyezések gyakorlatilag az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban történnek, a pénzügyi támogatása a mezőgazdaságnak, az agrárágazatnak a Pénzügyminisztériumban történik. A teljesen leépített magyar mezőgépipar tönkrement; gyakorlatilag az is az Ipari Minisztériumhoz tartozik - és még sorolhatnám tovább. Ha egy erős agrárágazatot akarunk, akkor természetesen ezeket a feladatokat mind vissza kellene vinni a Földművelésügyi Minisztériumba, és ott egy erős minisztériumot kellene létrehozni.
Ma a Földművelésügyi Minisztérium véleményem szerint a kormányban az egyik legkiszolgáltatottabb minisztérium. Végrehajtó szerepet tölt be. Ebben a törvényben pontosan ez nincs leírva, hogy a Földművelésügyi Minisztérium újra visszakapná azokat a jogosítványokat - az agrár-felsőoktatástól kezdve a mezőgépipar fejlesztéséig -, azokat a koncepcionális lehetőségeket, amelyek alapján az agrárágazatra háruló - a nemzetgazdaságnak is érdekében álló - feladatokat meg tudná oldani. Sajnos azt kell látni, hogy ezek nincsenek benne.
Nézzük a részleteket!
Szintén még az 1. §-ban olvashatjuk, hogy a támogatási kérelmek elbírálásáról majd a kormány gondoskodik. Sajnos az egyik nagyon neuralgikus pont a támogatások elosztása. Mi azt tapasztaltuk és nyilván a kormánypárti képviselőknek más a véleményük, mi is, az ellenzéki képviselők, a vidékjárásunk során azt tapasztaljuk, állandóan elégedetlenek a gazdák. Most is csak körülbelül 3-4 százalék jutott közvetlenül a családi magángazdaságokba ebből az új 50 milliárd forintos tőkepótló hitelből, a többi az integrátoroknak és a jogi személyeknek jutott. Tehát az a konszenzus, ami például pozitív megkülönböztetést alkalmazott volna, ez a nemzeti agrárprogram vitája során élesen kijött.
Ha az Európai Unióba ácsingózunk, oda akarunk kerülni, az Európai Unió mezőgazdasági támogatási rendszere a magánszemélyek, a családi magángazdaságok támogatását tudja elfogadni. Kérem, sajnos nálunk most pont ellenkező a dolog! A jogi személyek, az integrátorok vannak támogatva túlzottan, és sokkal kevésbé a családi gazdaságok. Ezt a folyamatot meg kellene fordítani. A termelőszövetkezeteknek át kell alakulniuk értékesítő, beszerző, szolgáltató szövetkezetekké. Ennek a csírái sincsenek leírva ebben a globál agrárgazdaságról szóló törvényjavaslatban. Tehát sorolhatnám azokat a problémákat, amelyek nincsenek megemlítve.
Teljesen egyetértünk és helyeseljük azt, hogy a földművelésügyi miniszternek jelentésben évente be kell számolnia az Országgyűlés előtt az agrárgazdaság helyzetéről. Ide viszont már rögtön tettem egy csillagot, hogy a mezőgazdasági termelők jövedelemviszonyairól is be kell számolni. Ez sajnos nincs benne, ez olyan szemérmesen ki lett hagyva. A legfontosabb ma ugyanis a jövedelemviszonyok alakulása a magyar mezőgazdaságban, és erről kellene elsősorban a tisztelt miniszter úrnak véleményem szerint, ha eljön az időszak, beszámolni.
A másik dolog, hogy a 4. §-ban ugyan szavakban kinyilvánítja, hogy az agrárgazdaságot döntően a magántulajdonon alapuló változatos üzemviszonyok jellemezzék és stb., stb., és azt mondja, hogy elsősorban a családi gazdaságok, különösen pedig a fiatal gazdák gazdaságilag erősödjenek és versenyképessé váljanak. Ez egy kívánságműsor, amellyel természetesen mindenki egyetért. De ehhez a kívánságműsorhoz a szükséges feltételnek, eszközrendszernek a megnevezését hiányolom, tisztelt miniszter úr és előterjesztők, hogy miért nincs leírva! Sajnos itt nem szerepel az, hogy miként szeretnék elérni ezt a kívánalmat.
Mint ahogy mondtam, egyértelműen csak az árutermelő családi gazdaságoké a jövő, és az kellene, hogy a több százezer, akár millión fölüli törpebirtokos közül, aki tudja vállalni tehetsége, ereje, vállalkozása révén, azokat az embereket kellene segíteni, hogy ők árutermelő családi gazdasággá alakuljanak, és erre kellene helyezni most véleményem szerint a hangsúlyt.
Az 5. §-ban az intézményrendszerről is szót ejt a tisztelt előterjesztő. Az e) pontban olvashatjuk: az agrárgazdálkodók versenyképességét fokozó intézményrendszer támogatása. Kérem, sajnos az önök három és félévi kormányzása alatt például az FM-hivatalok - sorolhatnám az egyéb, a mezőgazdaságban levő szakigazgatási hivatalokat is - állandó bizonytalanságban voltak. Ha visszaemlékszünk az egy-másfél évvel ezelőtti eseményre, amikor jöttek a különböző belügyminisztériumi és egyéb társminisztériumoktól a különböző összevonási és egyéb integrálási kísérletek, amelyek éppen az amúgy is rozoga alapon álló magyar mezőgazdasági szakigazgatást, agrárigazgatást segítették volna, s bizonytalanságban hagyták őket, hát bizony, nagyon ráférne az intézményrendszer támogatása.
De bizony itt is a tisztelt minisztérium előterjesztése szemérmesen elkerüli azt a dolgot, hogy ha vannak köztestületek - mondjuk, az agrárkamara és a minisztérium közötti jogosítványok megosztása -, szó sem esik róluk. Nem véletlen talán, hogy a Magyar Agrárkamara, amelyet pedig nem lehet támadni azzal, hogy nagyon-nagyon ellenzéki elkötelezettségű lenne, hiszen inkább a kormányhoz való lojalitásáról tett eddig tanúbizonyságot, bizony a Magyar Agrárkamara is teljesen ellenzi ezt a dolgot, és visszalépésnek tartja a Magyar Agrárkamara is a nemzeti agrárprogram vitája során kialakult megállapodásokhoz képest ezt az előterjesztést. Tehát nagyon sok olyan dolog van, amellyel ők sem értenek egyet.
Befejezésül a 8-9. §-ban is az agrártámogatás igénybevételéről ejt szót az előterjesztő.
(12.40)
Itt kifogásolom, és nem értek egyet azzal, hogy például a 9. § a) pontjában az van, hogy a kormány rendeletben állapítja majd meg az agrártámogatások igénybevételének általános feltételeit s a többi. Az eddigi agrártámogatások igénybevételének a tapasztalatai nagyon rossz visszhangra találtak a társadalomban. Három és fél év alatt nagyon-nagyon rossz visszhangra találtak a társadalomban, s ezen változtatni kellene!
Nem tartom indokoltnak, hogy a földművelésügyi miniszterre és egészében a kormányra bízza az agrártámogatás igénybevétele feltételeit. Sokkal kevesebbet kellene, tisztelt miniszter úr, rendeletben szabályozni, sokkal jobb lenne, ha olyan automatizmus érvényesülne, ami nemcsak, mondjuk, egy éves költségvetésben érvényesülne, hanem hosszú távon számíthatnának a gazdák - a szektorsemlegességtől függetlenül - arra, hogy mit várhatnak, mert ha nem lesz kiszámítható a mezőgazdasági termelés, sajnos azt kell mondani, hogy ez a törvény is csak egypár egyszerű oldal lesz és nem lesz haszna.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
