GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Való igaz, hogy az agrárgazdaság társadalmunkban lényegesen jelentősebb szerepet játszik, mint általában a fejlett országokban, tekintve mind a nemzeti össztermékhez való hozzájárulás mértékét, mind a foglalkoztatásban betöltött szerepét.
Az agrárgazdaságról szóló törvény tárgyalása nem előzmények nélkül való, hiszen eredetileg arról volt szó, hogy a nemzeti agrárprogram elfogadása után kerül majd megalkotásra a különböző nevekkel illetett törvény. Hiszen ezt a törvényt korábban hívtuk agrárorientációs törvénynek, agrárfejlesztési törvénynek, mezőgazdasági törvénynek, végül most úgy tűnik, az agrárgazdaságról szóló nevet fogja kapni ez a törvényjavaslat. Szó volt arról is, hogy a törvényjavaslat tárgyalását meg fogja előzni az EU-csatlakozási stratégia tárgyalása. Úgy tűnik, most ez is a törvényjavaslat tárgyalása utáni időre fog tolódni.
Amikor láthatóvá vált, hogy a kormány által a nemzeti agrárprogram tervezetére elkészített anyag nem élvezi a társadalom széles köreinek támogatását - hiszen itt, ebben az épületben volt egy nemzeti agrárkerekasztal, ahol szinte minden felszólaló elutasította a kormány tervezetét -, akkor mi javasoltuk, hogy fordítsuk meg a sorrendet, és valóban válasszuk szét a törvény ügyét a nemzeti agrárprogramtól, mert úgy tűnik, hogy a nemzeti agrárprogram lényegesen nagyobb vitákat vált ki, a törvény enélkül is megalkotható. Úgy tűnik, most végül is erre fog sor kerülni.
Korábban felmerült, hogy nem a német törvény alapján, hanem az amerikai Farm Bill alapján kerül sor ennek a törvénynek a megalkotására. Mi örülünk annak, hogy végül is a német törvény alapján kerül sor a magyar agrártörvény megalkotására. Ennek döntően az az oka, hogy nem volt megvalósítható, hogy a Farm Bill alapján készítsük el; nem azért, amit az előbb Gombos András mondott, hogy ez egy régebbi demokrácia, kiforrottabb a jogrendje, hanem szerintem döntően arról van szó, hogy a magyar agrárgazdaság részesedése az agrár-világkereskedelemből lényegesen alatta marad az USA részesedésének, akár ha csak az Európai Unió részesedését nézzük, hiszen ez a két csoportosulás, az USA és az Európai Unió a világ egyik legnagyobb agrárexportőre, míg a másik a világ legnagyobb agrárimportőre. Nyilván az ő befolyásuk lényegesen nagyobb a világpiacokra a magyar agrárgazdaságnál, ezért mi nem is tudunk olyan részletes programokat, terveket kidolgozni a saját agrárpolitikánk alakítására, mert sokkal jobban ki vagyunk szolgáltatva a világkereskedelmi folyamatoknak, mint azok az államok, amelyek részesedésük nagyságánál fogva ezeknek a folyamatoknak alapvető befolyásolói is.
1995-ben a mezőgazdasági bizottság egyik ülésén, amikor még Lakos László miniszter urat hallgattuk meg - ahogy ez szokás a parlamentben, hogy a miniszternek minden évben be kell számolnia -, akkor javasoltam, hogy a bizottsági meghallgatások rendjét alakítsuk át, méghozzá olyan módon, hogy a miniszter meghallgatása ne az elmúlt év történéseire, azok elemzésére szorítkozzon, hanem - ahogy ezt a német agrártörvény írja elő - a miniszter legyen köteles egy statisztikai adatokon nyugvó beszámolót készíteni az elmúlt év történéseiről, a költségvetési törvény végrehajtásáról. És már akkor javasoltam, hogy a Németországban tapasztalható, más EU-tagállamokban is tapasztalható tesztfarm-rendszert építse ki a Magyar Köztársaság kormánya annak érdekében, hogy az eddig létező statisztikai adatoknál pontosabb statisztikai adatokhoz tudjunk hozzájutni. Tulajdonképpen ezt tartalmazza ez a mostani törvény is.
(12.00)
Azonban fontos megemlíteni, hogy ennél azért némiképpen többről szól ez a törvény, bár a törvény tartalma igazán kevés, hiszen a törvény alig négy oldal, ebből majdnem fél oldalt vesz el egy szerintem meglehetősen terjengős preambulum és a 9. §-ban megfogalmazott miniszteri felhatalmazások.
Tehát ez valójában csupán egy háromoldalas törvény, amelyik az előbb említett két tényen kívül egy harmadik fontos rendelkezést tartalmaz, ami említésre méltó, rögtön az 1. §-ában, amelyik arról rendelkezik, hogy a jövőben az 1998. évi költségvetési évben megvalósuló agrártámogatások bázisához kell kötni a mezőgazdasági támogatásokat. Vagyis amilyen mértékben nő a bruttó hazai termék összege, vagy esetleg csökken, olyan mértékben fog a jövőben változni a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásoknak az összege is.
A törvényjavaslat szövege, szövegezése, annak ellenére, hogy rövid - és ez talán még igazabb az indoklásra - meglehetősen ósdi, avítt. Talán nem véletlenül mondta az európai integrációs ügyek bizottságának ülésén az egyik kormánypárti képviselő, hogy őt leginkább az egykori tervtörvényekre, pártállami tervtörvényekre emlékezteti. Szerintem több helyen - erre nyilván majd a részletes vitában lesz mód - érdemes lenne a törvényjavaslat szövegét a mai ízlésnek, a jogi nyelvnek megfelelő formában megszövegezni.
Nézzük tehát végig ezt a törvényjavaslatot részleteiben! Elég rövid, végig lehet rajta érni ilyen kevés idő alatt is. Mint említettem, az 1. § rögzíti, hogy a jövőben a '98. évi bázishoz kell majd igazítani az agrártámogatásokat. Azonban ez a törvényjavaslat nem tisztázza azt, és a különböző megnyilatkozások sem tisztázták, hogy végül is mi lesz beleérthető az agrártámogatások és a vidékfejlesztés céljait szolgáló támogatások körébe.
Már ma lehet hallani arról a csatáról, ami különböző államigazgatási körökben dúl, amikor különböző ellenérdekelt felek vitáznak arról, hogy végül is mi mindent számítsanak ebbe bele, esetleg még az adókedvezményeket is, ezzel csökkentve azt a támogatási kört, amelyet majd itt a későbbiek során alkalmazni kell. Létezik egy olyan irányelv, ami nem került bele a törvénybe, bár korábban erről szó volt, hogy a GDP 2,5 százalékában lesz rögzítve az a támogatásmennyiség, amelyet az agrárgazdaságnak el kell nyernie.
A 2. § arról szól, hogy a kormánynak egy agrárpolitikai tervet kell készítenie, és ennek végrehajtásáról minden év végén jelentést kell benyújtania az Országgyűlésnek, a költségvetési törvény tárgyalását megelőzően. Ez, mint említettem, megegyezik egy korábbi elképzelésünkkel. Azonban ez a rendelkezés világossá teszi, hogy a jövőben nem egy nemzeti agrárprogramot kell készíteni, amelyik széles társadalmi konszenzuson nyugszik, hanem a kormány fogja elkészíteni az agrárpolitikai terveket, amelyek a kormány tervei lesznek, és ennek a végrehajtásáról kell majd a parlamentnek beszámolót készítenie.
A 3. és 4. §-ban példálózó jelleggel felsorolásra kerülnek a legfőbb agrárpolitikai célkitűzések, nyilvánvalóan olyan módon, hogy ezek nem foglalják magukba az összes agrárpolitikai célt. Az előterjesztő megfogalmazása lehetőséget ad az itt felsorolt célokon túl egyéb célok érvényesítésére is, ami szerintem támogatható, bár a törvény normatív eredményét ez nyilvánvalóan csökkenti.
Külön örülünk annak, hogy a célok közé bekerült a fiatal gazdák támogatása. Számunkra ez egy fontos agrárpolitikai cél, hiszen félünk attól - tapasztalva, hogy a mezőgazdaságban a fiatalok foglalkoztatása csökken, és különösképpen a mezőgazdasági vállalkozók körében a fiatalok aránya meglehetősen alacsony, mint ahogy ez általában Európában tapasztalható -, hogy a mezőgazdaságban megszakadhat a generációk folytonossága. Előadódhat olyan helyzet, hogy az idős generációk aktív munkálkodásának megszűnése után nem lesznek olyan generációk, amelyek a mezőgazdasági tevékenység folytatására a jövőben vállalkoznak. Ezért helyesnek tartjuk, hogy már most, jó előre gondoskodjunk a jövő generációk utánpótlásáról.
Egyébként az Európai Unióban is van egy olyan támogatási forma, amely az Európai Unió közös kasszájából biztosít a tagállamok számára forrásokat, annak érdekében, hogy a tagállamok a saját forrásaikkal kiegészítsék az unió által nyújtott támogatásokat a fiatal gazdák támogatását szolgáló programok megvalósítása érdekében. Ha mi az EU-tagságunk idejéig nem fogjuk kialakítani a fiatal gazdák támogatásának a rendszerét, akkor EU-tagként eleshetünk azoktól a támogatásoktól, amelyeket az Európai Unió kiegészítésként a tagállamoknak nyújt, így majd nekünk is nyújt tagságunk idejére.
Az 5. § az agrártámogatási módszereket sorolja fel, ismételten példálózó jelleggel. Sajnálatosnak tartom, hogy ezek között nem szerepel a közvetlen jövedelempótló támogatás, vagy talán más néven mondhatom azt is: a kompenzációs kifizetések rendszere. Ezt azért tartom különösen érzékeny kérdésnek, mert az Agenda 2000 nevezetű anyag, amelyben a bizottság tette közzé az ezredfordulót követő időszakra megvalósítandó agrárpolitikai célkitűzéseit, teljesen világossá teszi, hogy az ezredforduló után az Európai Unió közös agrárpolitikájának legfőbb eszköze a kompenzációs kifizetések lesznek, tehát pont az, ami ebből az anyagból hiányzik. Előreláthatólag az összes agrártámogatásnak körülbelül a felét fogják ilyen jogcímen az Európai Unióban kifizetni.
Sajnálatos persze, hogy az Európai Unió jelenlegi tárgyalási pozíciója az, hogy az új tagállamok számára ezt a kompenzációs kifizetést nem fogják juttatni. Ha az Európai Unió tagjává válunk, az unió tervei szerint nem fogjuk megkapni ezeket a támogatásokat, ami jelenlegi árfolyamon számolva a magyar mezőgazdaság számára 120-140 milliárd forinttal kevesebb támogatást jelent, mint amennyit az unió egyébként számunkra ilyen jogcímen nyújtana - mondom, ha ezt nem tagadná meg tőlünk.
Az unió elképzelései közé tartozik az is, hogy a jövőben a kompenzációs kifizetések üzemenként kifizetendő nagyságát korlátozni fogják, vagyis egy mezőgazdasági üzem csak meghatározott mértékű kompenzációs kifizetésben részesülhet, így a nagyobb üzemek csak pontosan annyi támogatásban részesülhetnek majd, mint azok, amelyek még éppen elérik azt a bizonyos határt, amelyet az Európai Unió még támogatható mértékűnek tart. Ezt az Európai Unió modulációnak hívja.
Fontos lenne, hogy taggá válásunk előtt begyakoroljuk a kompenzációs kifizetések kifizetésének módját, vagyis a Magyar Köztársaság már taggá válásunk előtt is folyósítson ilyen jellegű kifizetéseket a gazdái számára, akár csekélyebb mértékben, mert ez egyrészt javíthatná a tárgyalási pozíciónkat. Hiszen hivatkozhatnánk arra, hogy azért nem indokolt számunkra a kompenzációs kifizetéseket megtagadni, mert már taggá válásunk előtt mi magunk is fizettünk ilyet a gazdáink számára. Másrészt pedig megtanulhatnánk azokat az eljárásokat, amelyeket majd abban az esetben, ha taggá válásunk után az Európai Unió biztosítja számunkra a kompenzációs kifizetést, alkalmaznunk kell.
Érdemes itt némiképpen elidőznünk, hiszen az Európai Unió velünk szemben alkalmazni kívánt megszorító intézkedései ennél lényegesen széles körűbbek, hiszen az Európai Unió felveti, hogy taggá válásunk esetén a mezőgazdaságunkat nem fogják teljes joggal integrálni az Európai Unióba.
Itt nemcsak a kompenzációs kifizetések megtagadásáról van szó, hanem arról, hogy egy átmeneti időn keresztül Magyarországgal szemben fenntartanák a határellenőrzések rendszerét az árkiegyenlítő mechanizmusokkal együtt, ami magyarra lefordítva azt jelenti, hogy hiába válunk az Európai Unió tagjává, nem fognak minket az egységes piacba integrálni, a vámokat és az illetékeket a mezőgazdasági termékek esetében velünk szemben fönntartják, ami logikusan azzal jár együtt, hogy a mezőgazdasági exporttámogatásokat is fönn fogják tartani az irányunkban megvalósuló exportjukra.
Az is fölmerül az Európai Unió Agenda 2000 nevű anyagában, hogy az új tagállamok esetében alkalmazni fogják azt az elvet, amit önmagukra is ki akarnak terjeszteni - de ez számukra érdektelen, mert egyetlenegy olyan tagország sincs, amelyet ez a rendelkezés veszélyeztetne -, hogy a GDP 4 százalékánál nagyobb mértékű kifizetést a strukturális és a kohéziós alapokból egyetlen tagállamnak sem lehet folyósítani.
A 6. § arról rendelkezik, hogy a magyar agrárszakigazgatást fejleszteni kell. Ezzel egyet lehet érteni, bár itt is fölmerül, amit már többen fölvetettek bizottsági előadóként is, hogy ez inkább egy országgyűlési határozatba való szövegrész.
(12.10)
Különösképpen viszont talán azért fontos erről beszélni, mert úgy ítélem meg, hogy az EU-csatlakozásunk menetrendjében ezen a területen vagyunk a leginkább lemaradva.
A 7. és 8. § a statisztikai rendszer fejlesztéséről szól, ami - szerintem - szintén törvényen kívüli módszerekkel is megvalósítható lenne. Az EU statisztikai adatgyűjtésről szóló rendelete a szúrópróbaszerű és a teljes körű adatgyűjtést egyaránt elfogadhatónak minősíti, feltéve, ha ezek reprezentatívak.
Körülbelül erről szól a törvényjavaslat. Látható, hogy ehhez a törvényhez túlzott várakozásokat fűzni nem érdemes. Úgy ítélem meg, hogy mezőgazdaságunk igazi sorsfordulója nem e törvényjavaslat elfogadása lesz, hanem az Európai Unióhoz való csatlakozásunk mikéntje. Remélem, hogy erről a kérdésről is lesz lehetőségünk ilyen széles körben vitatkozni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
