DR. FARKAS GABRIELLA
DR. FARKAS GABRIELLA
DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mielőtt a Magyar Demokrata Néppárt álláspontját kifejteném e törvényjavaslatot illetően, egy csalódottságnak adjak hangot.
Én nagyon sokáig azt hittem - és ha valaki megerősítene ebben, még mindig azt hinném -, hogy a magyar gazdaság fejlődésének kulcskérdéséről van szó. Mi, akik az agráriumban dolgoztunk, és ma is ott dolgozunk, hiszünk abban, hogy ez sokkal fontosabb kérdés annál, mintsemhogy azokat érdekelje és érintse, akik a mezőgazdaságban vagy abból élnek. Éppen ezért egészen furcsa helyzetnek érzem azt, hogy a mai napon az agrártörvény, a szőlőről és borról szóló törvény, a hegyközségi törvény módosítása és a szintén e körbe tartozó ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény kerül egy napon tárgyalásra, azon az úgynevezett harmadik parlamenti napon, amikor egyébként az asztalokon lévő programokból mindenki jól láthatja, valamennyi bizottság - néhány kivételével - ülésezik, és amely napon úszik a médiahajó, ahol azok a politikusok ülnek, akik jó volna, ha itt lennének. Ezt én nagyon súlyosan kifogásolom; mintha szándékosan el akarták volna venni valakik e kérdés jelentőségét.
Ez után most magáról a javaslatról:
Akkor, amikor a nemzeti agrárkerekasztal ülésezett, majd pedig a koordinációs fórum megfogalmazta azt az úgynevezett 15 pontot, amiben egyetértés látszott, akkor elhittük azt, hogy akkor fog agrártörvény születni, ha nagyon sok alapkérdésben megszületik a konszenzus.
(13.20)
Én április 9-éről idézném - szintén egy jegyzőkönyvből - a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkárát, aki azt mondta, hogy az agrártörvény előkészülete nem kezdődik el addig, amíg a sarokpontokban nincs egyetértés, mert csak olyan jogszabály születhet, amelyben szakmai konszenzus van.
Maga a törvényjavaslat azt mondja a preambulumban, hogy az Országgyűlés annak érdekében alkotja meg a törvényt, hogy a magyar agrárgazdaság hosszú távra szóló és széles körű közmegegyezésen alapuló fejlődését elősegítse. Én emlékszem arra, hogy mely kérdések voltak azok, amelyek a nemzeti agrárkerekasztalon nagyon nagy súlyt kaptak, és amelyekben - pártállásra tekintet nélkül - nagyon erős közmegegyezés volt. Ennek tükrében kísérném végig ezt a kilenc paragrafust, és lényegében a kettő összevetése lenne a Néppárt megfogalmazott kritikája.
Amikor a mezőgazdasági bizottságban tárgyaltunk az általános vitára való alkalmasságról, akkor is megerősített minket az FM képviselője abban, hogy ez a törvényjavaslat a 15 pontra épül.
Nos, a javaslat 1. §-a azt mondja, hogy a bruttó hazai termék évenkénti növekedési ütemével arányosan növelt összegű kell legyen a támogatás; de hozzáteszi az agrárgazdaságot, benne a mezőgazdaság közvetlen céljait, a lakosságmegtartó képesség erősítését és a vidékfejlesztést, tehát összesen, mindenestül - nem mondja meg itt ez a törvényhely azt, hogy mi mennyi. Ezzel semmiképp nem teremt hosszú távú keretet, hiszen mindig, minden évben a tárcák csatározásának a tárgya lesz a támogatási rendszer, mert az úgynevezett kerettörvény nem szabja meg azokat a kereteket, amelyeken belül kell elkészíteni a költségvetést minden adott évben.
Ami különösen és nagyon fáj nekem, az a szellemi erőforrások kezelése ebben a törvényjavaslatban. Bizonyára sokan emlékeznek rá, hogy nem kevesen voltunk, akik a nemzeti agrárkerekasztal tárgyalásain szinte a legfontosabb kérdésnek ezt tekintettük. És akkor valóban konszenzus volt abban a kérdésben, hogy a mindenkori agrártámogatás, a kutatás-fejlesztés támogatása keretösszegének a meghatározása százalékos arányban történjék, éppen azért, hogy ne legyen játéka a különböző lobby-érdekeknek.
Ehelyett a törvényjavaslatban két helyen, a 3. és az 5. §-ban van egy-egy halvány mondat erről, de különösen az 5. §-ban célszerű lett volna ezt nem az utolsónak tenni. Merem remélni, hogy ez nem a kodifikátor értékítéletét jelentette, bár úgy látszik. Meg kellene mondani azt is, hogy milyen módon kell ezt a támogatást biztosítani, mert így nem tettünk semmit a hatályos szabályozáshoz képest. Tehát ez nem keret hosszú távra ezen a ponton sem.
A 6. § az agrár-szakigazgatás európai normáknak megfelelő átalakítását és a vidékfejlesztés állami, illetve területi feladatait ellátó intézményrendszer megformálását teszi kormányzati feladattá. Ez így nem keretszabály, hanem gumiszabály. A mindenkori kormány olyan módon építi föl ezt az intézményrendszert, ahogy akarja. Itt sem határozza meg a törvényjavaslat a kereteket és az irányt. Nagyon hiányos, és ez rendkívül fontos volna.
Ehhez kapcsolódik az a másik kifogásom, amely a 9. §-t, a hatályba léptető és felhatalmazásokat tartalmazó rendelkezést érinti. Itt a kormány, a földművelésügyi miniszter és a társtárcák hatáskörét nem különítjük el igazán, hanem a földművelésügyi miniszter meghatározhat bizonyos dolgokat, ha törvény vagy kormányrendelet másképp nem rendelkezik. Hát itt nem kiskapu van hagyva, kérem, hanem egy akkora, amin társzekérrel lehet ki-be járni!
Én nem szoktam azt mondani, hogy csúcsminisztérium legyen a Földművelésügyi Minisztérium, de hogy játékszere legyen minden más tárcának, ahogy ez nagyon sokszor most van, és az agrárkérdések fő eldöntője mindig egy másik tárca legyen, én ezt nagyon súlyosan kifogásolom. Ez a keret megint csak nem keret ahhoz, hogy ez megoldódjék.
Egyetértünk azzal, amit a környezetvédelmi bizottság fogalmazott meg, hogy ez a jogszabály-konstrukció, amely előttünk fekszik törvényjavaslatként, sokkal inkább magán viseli egy országgyűlési határozat jellemzőit. Azt szoktam mondani: a törvényt és az országgyűlési határozatot az különbözteti meg - kicsit vulgáris a hasonlatom -, hogy az országgyűlési határozat vágyakat fogalmaz meg, a törvény pedig előír dolgokat. Ez így, azok nélkül a kiegészítések nélkül, amelyeket felsoroltam, egy vágyhalmaz.
Egyébként, tisztelt képviselőtársaim, ha önök megnézik a mezőgazdasági bizottság múlt heti vitájáról készült jegyzőkönyvet, akkor azt tapasztalhatják, hogy mindkét oldalról szinte valamennyi felszólaló ezeket a kifogásokat azonosan fogalmazta meg. Éppen ezért azok miatt a hiányosságok miatt, amelyeket felsoroltam, a törvényjavaslat indokolása és a valóság között igazán nagy a szakadék vagy az ellentmondás, ha úgy tetszik.
Az általános indokolás első mondata úgy hangzik, hogy "adottságaink és nemzetgazdasági érdekeink egyaránt azt indokolják, hogy hosszú távú garanciákkal teremtsünk stabilitást, megbízhatóságot az agrárgazdaságban". Elmondtam, hogy melyek azok a problémák, amelyek miatt nem látunk hosszú távú garanciát, mert továbbra is a mindenkori kormány játéktere maradhat a döntéshozatal ezekben a kérdésekben. Így nincsenek hosszú távú garanciák.
Abban igaza lehet a miniszter úrnak, hogy amerikai mintára mi nem tudjuk megcsinálni azt az agrárkódexet, amely átfogóan, az agrárium minden kérdését egy nagy jogszabályban szabályozza. Igen, ez valószínűleg jelenleg nem időszerű. De akkor, nekem mindegy, milyen mintára, hiszen valószínűleg a minta a leglényegtelenebb ebben a kérdésben - és ne nagyon hivatkozzunk mindig arra, hogy ez német minta; kicsit túl sokat hivatkozunk mi mindig arra, hogy mit mondtak a németek, meg mit csinálnak ők jól -, de alkossunk valóban kerettörvényt. És szeretném itt befejezésül felhívni a figyelmet: attól, hogy valami rövid, attól még nem keret. A keret azt jelenti, hogy a mozgásteret, annak irányait és főbb vonalait meghatározzuk.
Összegezve: a Magyar Demokrata Néppárt ezt a törvényjavaslatot csak akkor tudja támogatni, ha valóban kerettörvénnyé válik, és nem nélkülözi az intézményrendszer felépítésének irányait, nem nélkülözi az agrártámogatásokra fordítható aránybeli meghatározást, ezen belül közvetlenül a mezőgazdaságra fordítható támogatást; és ha ebben a törvényjavaslatban súlyt kap a jövőt érintő legfontosabb kérdés, a kutatás, a szellemi erőforrások fejlesztésének támogatása, úgy, hogy ez a törvény megmondja ennek a lényegét.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
(13.30)
