BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Aki hallgatja ezt a vitát, nem biztos, hogy közelebb jut a törvénytervezet megértéséhez, nem biztos, hogy többet tud róla, mint annak előtte tudott. Az, hogy különböző vélemények hangzanak el, természetes. De az, hogy valakik egy törvénytervezetből egészen mást olvasnak ki, mint ami benne van, ez több mint meglepő. Én ezért csak azt tudom javasolni mindenkinek, és ezt a tévénézőknek mondom, akit érdekel a mezőgazdaság jövője, és aki érdeklődik az iránt, hogy mi van ebben a törvényben, egyszerűen fogja a törvényt, és olvassa el, mert csak úgy jut közelebb a megértéshez - csak úgy tud többet meg a kormány terveiről, mert már világos: ebből a vitából nem. Egyébként tanulságos olvasmány, nem hosszú, három jó oldal és kilenc paragrafus, tehát pár perc alatt elolvasható. Én csak azt tudom ígérni, hogy a tényekre szorítkozom, és azoknak próbálok segíteni, akik elolvasták a törvénytervezetet, hogy legalább tudják azt, hogy a jelen helyzet hogyan alakult ki.
Az előttünk fekvő, "Törvényjavaslat az agrárágazatról" címet viselő előterjesztés preambulumában a következő olvasható, szó szerint olvasom: "Az Országgyűlés annak érdekében, hogy a magyar agrárgazdaság hosszú távra szóló és széles körű közmegegyezésen alapuló fejlődését elősegítse, alkotja meg ezt a törvényt." Tehát "széles körű" és "közmegegyezés".
Való igaz, hogy a mezőgazdaság helyét, szerepét, fejlődését meghatározó törvényre szükség van. De az a széles körű megállapodás, amiről önök beszélnek, nem volt. Ezt mindjárt az elején le kell szögezni. Ilyen nem volt, ezt az előterjesztő belegondolta ebbe a törvénytervezetbe - de ettől ez még nem volt!
A nemzeti agrárkerekasztal-tárgyalások elején látszott, hogy a kormány tulajdonképpen csak tárgyalni akar, igazándiból megállapodásra nincsen szüksége, vagy kevésbé van szüksége, és végül nem is lett. A tárgyalásra végig, amíg egyáltalán azon érdemes volt részt venni, az egyet nem értés volt a jellemző. Lényegi kérdésekben nem volt megállapodás.
Mindjárt az elején beleütköztünk abba a kérdésbe, hogy nemzeti agrárprogram kell-e előbb vagy törvény. Az ellenzék, azt hiszem, teljesen logikusan, azt javasolta, hogy először alkossuk meg a nemzeti agrárprogramot, és ennek végrehajtására szülessen meg a törvény. A kormány ezt teljesen fordítva gondolta, és úgy is cselekedett: előbb a törvény, utána a program. Én ezt nem tartom helyesnek. Amikor viszont kiderült, és ez hamar kiderült, hogy a kormány be kívánja terjeszteni a földtörvény módosítási javaslatát, amiről most éppen a népszavazás is szól, akkor az MDF és a többi ellenzéki párt is úgy gondolta, itt már nem nagyon van miről tárgyalni.
Hogy ezek után ebben az előterjesztésben, amit augusztusban terjesztett be a kormány, egy széles körű megegyezésről beszél, több mint meglepő. A hallgatóknak, tévénézőknek mondom a könnyebb eligazodás végett, hogy némi adat van a birtokomban, ami igazolja azt, hogy amit mondok, az nem valótlanság.
A nemzeti agrárkerekasztal koordinációs fórumának 1997. június 11-ei tárgyalásán a jegyzőkönyv 17. oldalán a következő olvasható: "Ezután a fórum egyhangú szavazással meghozta határozatát - 71/97. számú határozat. A nemzeti agrárkerekasztal koordinációs fóruma megerősíti, hogy a külföldiek földtulajdonlását, termőföldszerzését a továbbiakban sem támogatja. Hitelesítők: dr. Gombos András, SZDSZ; Magyar József, Agrárkutató Intézmények Országos Szövetsége." Tehát egyhangú kormánypárti szavazással történt a döntés. Ezek után júliusban a kormány beterjesztette azt a törvénytervezetet, ami viszont ezt a tulajdonszerzést megengedi! (Dr. Nagy Frigyes: Nem igaz! Nem engedi meg!) Emiatt kell most népszavazást tartani.
Továbbmegyek. Szintén a nemzeti agrárkerekasztal koordinációs fórumának május 28-án kelt jegyzőkönyve szerint a fórum el kívánt fogadni egy hat pontból álló megállapodást. A szavazás előtt vita kerekedett, ahol Gombos András a következőt mondta: a koordinációs fórum kérje fel a kormányt, hogy az Agrárgazdasági Kutató Intézettel dolgoztassa ki a konszenzusok mentén - tehát ő konszenzust látott - a nemzeti agrárprogramot. Nacsa János, MSZP, azt javasolta: három hét múlva hívják össze a fórumot, amelynek egyetlen napirendi pontja a nemzeti agrárprogram kialakításának ütemterve lenne. Így látták kormánypárti oldalon.
Ezek után az FM képviselője jelezte, idézem: "a kormányzat részéről nem tudja vállalni az eltérő vélemények szakértői anyagának elkészítését". És szintén szó szerinti idézet következik a jegyzőkönyvből: "Ezután a fórum szavazott a javaslatról, azonban a kormány képviselőjének ellenszavazata okán ez nem vált határozattá." Tehát a kormánypárti politikusok ködösítése után a minisztérium józan eszű bürokratájának kellett megmondania: kérem, a király meztelen, itt nincs konszenzus, erre nem lehet alapozni semmit.
Ennek alapján azt hiszem, teljesen érthető volt, hogy az ellenzék nem látta lehetőségét annak, hogy a gödöllői tanácskozáson részt vegyen, és ott az ellenzéki kerekasztal nem is jelent meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez volt tehát az önök által emlegetett széles körű megegyezés.
Ezek után lássuk a törvénytervezetet részletesen! Nem tart sokáig.
Az 1. §-hoz fűzött részletes indoklás szerint a törvény meghatározza az agrárgazdaság központi költségvetésből évente fordítható támogatásának nagyságát. Ehhez képest a törvényszöveg úgy rendelkezik, hogy az agrárgazdaság közvetlen céljaira, az 1998. évi bázishoz viszonyítottan a bruttó hazai termék - GDP - évenkénti növekedési ütemével arányosan növelt összegű támogatást lehessen fordítani. Tekintettel viszont arra, hogy mind ez ideig nem ismerjük, hogy mennyi lesz 1998-ban a mezőgazdaság támogatottsága, azt hiszem, ez a javaslat semmiféle konkrétumot nem tartalmaz, és semmiféle olyan ígéret nincs benne, amit mi el tudnánk fogadni.
(13.00)
Arról a sokat emlegetett, a miniszterelnök úr által is népgyűléseken sokat hangoztatott 2,5 százalékról, ami a GDP-ből a mezőgazdaságnak kellene hogy átirányításra kerüljön, szó sem esik ebben az előterjesztésben, tehát itt konkrétum nincs.
A 2. § kötelezővé teszi a kormánynak, hogy az agrárgazdaság helyzetéről évente beszámoljon az Országgyűlésnek. Sajnos, arról viszont egy árva szó sincs az előterjesztésben, hogy mi van akkor, ha az Országgyűlés ezt a beszámolót nem fogadja el, mi történik akkor, ha az Országgyűlés nem tartja kielégítőnek a kormány beszámolóját.
A 3. § az agrárgazdaság főbb célkitűzéseit fogalmazza meg, a 4. § pedig előírja a kormánynak azokat a szempontokat, amelyeket az agrártámogatási rendszer kialakításakor biztosítania kell. Sajnos, minden törvényi megfogalmazásban elvárható konkrétum nélkül teszi meg mindezt. Idézek néhány gondolatot: például a gazdaság emberi erőforrásainak fejlesztése, az agrárinnováció segítése, az agrárjövedelmek növekedjenek és stabilizálódjanak. Azt hiszem, ilyen megfogalmazás esetleg egy kormányhatározatban vagy tervben, vagy célkitűzésben szokott volt lenni, de semmiképpen nem törvényben, és nem kérhető számon.
Az 5. §-ban a)-tól h) pontig sorolja fel a tervezet az elemeket, amelyeket a kormány támogatni kíván, a piacra jutástól újra az emberi erőforrás fejlesztéséig - mondom, a)-tól h) pontig. Ezek után viszont, mivel elég széles körű a dolog, aki olvassa a tervezetet, inkább arra gondol, hogy vajon mi az, amit nem akar támogatni a kormány ebben az előterjesztésben. A kormány úgy véli, hogy nem kell támogatnia a környezetvédelmet, a szaktanácsadást, a kutatást, az oktatást. Mindazok, amik az EU-csatlakozás sikerét erősen befolyásolják, valamilyen oknál fogva nem kerültek bele, tehát a kormány nem kívánja ezeket támogatni. Ebből adódóan, azt hiszem, nem kell mondanom, ez így nem elfogadható.
A 6. § az agrár-szakigazgatásról rendelkezik, rendkívül szűkszavúan. Kimondja, hogy ki kell alakítani az európai követelményeknek megfelelő agrár-szakigazgatást. Ezt csak üdvözölni lehet természetesen, de vele párhuzamosan szeretném fölhívni a figyelmét, hogy az 1005/1995. számú kormányhatározatban előírt megyei közigazgatási átszervezésről végképp le kellene mondani. Ki kellene jelenteni, ha a kormány ezt így gondolja, hogy rossz volt az akkori elképzelése a kormányzatnak, a kormány ki akarja javítani a hibát, az állandó leépítések után minőségi fejlesztést akar ezekben a szervezetekben, és ehhez biztosítja az eszközrendszert. Sajnos, ezt sehol nem látom.
A 7. § valóban konkrét és igen fontos rendelkezést tartalmaz, és kimondja: az agrárgazdaság megalapozott irányítása, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeinek teljesítése érdekében állami adatbázist kell létrehozni és működtetni, ennek érdekében a kormány teljes körű mezőgazdasági összeírást rendel el. Helyes! Csak azt tudom mondani, hogy helyes, viszont azt is tudnia kell a kormányzatnak, hogy ha hiteles adatokhoz akar jutni a mezőgazdasági összeírás alkalmával, akkor végleg el kell döntenie azt, hogy hosszú távon mit akar és milyen adórendszert akar. Ugyanis ha valaki beszél mezőgazdaságban érdekeltekkel, minden ilyen kezdeményezést rendkívül viszolyogva, ellenszenvvel fogadnak, ugyanis félnek. Nyugodtan félhetnek, mert akkor, amikor szinte hetente röppennek fel hírek vagyonadóról, vagyonnövekmény-adóról, a kistermelés adókörbe vonásáról, esetenként földadóról, addig a gazdák nem szívesen szolgáltatnak adatokat. Azt hiszem, ezt mindenképpen figyelembe kell vennünk.
A 9. § felhatalmazná a kormányt az agrártámogatások igénybevételének szabályozására, a földművelésügyi minisztert pedig arra, hogy az agrártámogatások feltételeit részletesen kidolgozza, az egyes költségvetési ágazatok között átcsoportosítson, az agrártámogatások igénybevételéről pályázatot írjon ki. Félő, hogy a parlament ezzel az átruházással olyan feladattal bízná meg immár parlamenti döntés alapján a kormányzatot, amelynek az elmúlt években a legkevésbé tudott megfelelni. Ez volt - mármint az agrártámogatások kérdése - a legbetegebb pontja a kormány, illetve a minisztérium működésének. Emlékezzünk csak arra, hogy három évvel ezelőtt három hét alatt omlott össze a mezőgazdasági támogatási rendszer, tavaly le kellett szállítani a támogatás mértékét menet közben, mert rosszul mérték föl a lehetőségeket, az idén - és ez most szó szerinti idézet miniszter úrtól - az 50 milliárdos összegnek több mint 80 százaléka elfogyott az előtt, mielőtt a pályázatokat be lehetett volna adni. Ezután félő dolog, rendkívül félő, hogy ennek a feladatnak a kormányzat nem nagyon tud megfelelni.
Tudom - már itt elhangzott -, hogy a német rendszert használta mintául a kormányzat, de ne felejtsük: 42 évvel ezelőtt, 1955-ben hirdették ki ezt a törvényt a törvénytárban, és hatévi tárgyalás előzte meg. Azt hiszem, találhatott volna a kormányzat néhány jobb mintát is, mint ezt. Köszönöm! (Taps az ellenzék padsoraiban.)
