DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési zárszámadás kapcsán a kormány gazdaságpolitikáját és a költségvetési eszközök felhasználásának törvényességét egyaránt értékelni kell. A gazdaságpolitikával azért kell foglalkozni, mert a költségvetés annak egyik legfőbb eszköze.
A Független Kisgazdapárt ennek kapcsán kénytelen megállapítani, hogy 1996-ban sem következett be a gazdaságban az a kedvező fordulat, amelyet a Horn-kormány már évek óta, így 1996-ban is ígért. A költségvetésben megfogalmazott céloktól jelentősek az eltérések; bár ezek felmérését nehezíti, hogy a törvényjavaslat tendenciózus összeállítást közöl, amelyből lényeges adatok maradtak ki: így például a külkereskedelmi mérleg egyenlege vagy a folyó fizetési mérleg egyenlege. Így teljesen hiányoznak a megelőző évek adatai, és ezek szövegben is legfeljebb esetleges utalásokban jelennek meg.
Engedjék meg, hogy ezek után a gazdaságnak azokkal a mutatóival foglalkozzam, amelyek egyértelműen választ adnak arra, hogy miként kell a '96. évi költségvetési zárszámadást értékelnünk. 2 százalék gazdasági növekedést ígértek, és bekövetkezett legfeljebb 1 százalékos növekmény, sőt, az előbb hallhattuk Varga képviselőtársunknak a véleményét, aki tulajdonképpen nulla százalékra tette ezt a növekményt. De maradjunk a kormány számainál és a statisztikai adatoknál! Akkor is a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ezt az 1 százalékos növekményt semmiképpen sem lehet gazdasági növekedésnek tekinteni, hanem miután ez az 1 százalék lényegében a hibahatáron belül is van, azt kell tényként megállapítani, hogy folytatódik a pangás, hiszen 1 százalék nem növekedés, hanem pangás a mi meglátásunk szerint.
A beruházást tekintve, 8-10 százalékos növekedést ígértek, és ehelyett 4 százalékos csökkenés következett be. Pedig nyilvánvaló, hogy a gazdasági növekedés, a szerkezetváltás, a modernizáció alapja a beruházás növekedése. Egyértelmű tehát, hogy itt is kudarcot vallott a kormány.
A fogyasztói árszínvonalat tekintve: talán ez az egyetlen mutató, amelyben a kormány túlteljesítette az előírásait, hiszen 20 százalék helyett az árszínvonal növekménye 23,6 százalékra sikeredett, ami rendkívül szomorú. Úgy gondolom, ha még ebben a körben a gazdasággal kapcsolatos kormányígéreteket nézzük, akkor még szomorúbb a helyzet, hiszen gondoljanak arra, hogy Medgyessy Péter pénzügyminiszter úr például azt állította, hogy ő mindig az év végére értette az ígéretét, és így ő tulajdonképpen hű maradva saját ígéretéhez teljesítette a tervet. Ugyanakkor viszont az infláció mértéke egyértelműen sértette a Nemzetközi Valutaalappal és az OECD-vel kötött megállapodást, hiszen a kormány egyértelműen nem mondott igazat. Ugyanis a beszámolójában elismeri, hogy az ígérete nem az év végi helyzetre, hanem az éves átlagra vonatkozott.
Így tehát különböző időszakokra nézve hozták ki a statisztikai bűvészmutatványt, így 4 százalékkal magasabb volt az infláció a valóságban a tervezettnél, illetve a nemzetközi szervezetekkel kötött megállapodásban rögzített inflációnál.
Az, hogy a kormány évről évre nem tudja teljesíteni az infláció leszorítására vonatkozó elképzeléseit, a Független Kisgazdapárt megítélése szerint aggasztó a jövőre nézve, hiszen például 1996-ban legalább 10-szer olyan nagy volt az infláció, mint amit az Európai Unió tagországaiban el tudnak fogadni, és sokkal rosszabb a helyzet, mint például a Cseh Köztársaságban vagy Lengyelországban.
(12.00)
A Független Kisgazdapárt megítélése szerint nyilvánvalóan azért, mert Magyarországon menetrendszerű valutaleértékeléseket hajtanak végre, és ennek a gazdasági kihatásai rendkívül negatívak.
Az életszínvonal és a fogyasztás nagyjából a kormányzati elképzeléseknek megfelelően alakult, ami a Független Kisgazdapárt megítélése szerint viszont tragikus a magyar nemzetre nézve, hiszen tarthatatlan helyzetet teremtett a lakosság döntő tömegei vonatkozásában és a gazdasági növekedés szempontjából is.
1996-ban 8 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke - nagyon fontos szám ez, igen tisztelt képviselőtársaim! -, a keresetek reálértéke 5 százalékkal ugyancsak csökkent. Ez a folyamat már 1995-ben megindult, és két év alatt a reálnyugdíj 21 százalékkal, a reálkereset pedig 17 százalékkal romlott. Ezek ijesztő számok, ezektől nem lehet eltekinteni! Az előbb, amikor Burány képviselőtársamat hallgattam, már gondoltam, hogy udvariasságból jelentkezem és figyelmeztetem, hogy összekeverte az iratait, mert az Amerikai Egyesült Államok gazdasági adatait ismertette velünk; de én maradok a magyar adatoknál, és ezek ilyen szomorú tényeket tárnak fel. Ha megnézzük, mondjuk, a lakossági fogyasztást, az is 9 százalékkal csökkent 1995-96-ban - ezt még egy valódi exportoffenzíva sem tudta volna ellensúlyozni, tehát nem csoda, hogy nincsen gazdasági növekedés.
A kormány 1998-ban, tehát a választás évében 6-7 százalékkal akarja növelni a nyugdíjak reálértékét, ami az 1996. évi 8 százalékos romlás ellensúlyozására sem elég. Tehát senki nem vitatja, hogy az elmúlt években a nyugdíjak összege emelkedett, de jóval kisebb mértékben, mint az infláció üteme. A nyugdíjasokat tehát - mondjuk ki egyenesen - becsapta a kormányzat, mert a nominális emelkedést, tehát 1997-ben a 19 százalékos emelkedést, a választás évében, tehát 1998-ban pedig a nyugdíjak nominális emelkedésének 21 százalékos mértékét hangsúlyozzák, de arról nem beszélnek, hogy a mostani nyugdíjemelések még részben sem fedezik a nyugdíjak reálértékének romlását. Tehát a valóság az, hogy a nyugdíjak reálértéke romlik, ezzel szemben a kormányzat a nominálérték emelkedését hangsúlyozza a nyugdíjasok előtt, tehát becsapja a nyugdíjasok széles tömegeit.
Ami a pénzügyi egyensúlyt illeti: a külkereskedelmi hiány az előző évek módszerével számolva, tehát azokkal összehasonlítható módon az előző évekhez képest 500 millió USA-dollárral nőtt. Ezt a Központi Statisztikai Hivatal 1996-ra vonatkozó jelentése is megállapítja. A kormány azonban ezzel az adattal ellentétben csak kis mértékű - konkrétan 100 millió USA-dollár - egyenlegromlásról beszél, mivel számára előnyösen és manipulatív módon megváltoztatta az 1996. évre vonatkozó adatokat. Ezt a manipulációt a Független Kisgazdapárt nem hajlandó elhallgatni, és felhívja arra a figyelmet, hogy a kormány a külső egyensúly romlását igyekszik eltitkolni.
A kormány beszámolójából kiderül, hogy 1996-ban folytatódott a cserearányok romlása. Ennek a tendenciának a jelentősége a magyar gazdaság szempontjából felmérhetetlen nagyságú.
Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy ebből egyértelművé válik, hogy egyrészt nincs érdemi szerkezetváltás a gazdaságunkban, rossz a versenyképesség, folytatódik a magyar termékek leértékelődése. A változás nagyon indokolt lenne, hiszen az 1996. évi cserearány - és jól tessék figyelni! - az 1973. évinek mindössze a 71 százaléka, vagyis ma 30 százalékkal több terméket kell kivinnünk azért, hogy ugyanannyi importárut hozhassunk be. A cserearányok folyamatos romlását egyetlenegy gazdaság sem tudná megrázkódtatás nélkül elviselni, ezért a Független Kisgazdapárt nem tudja elfogadni ennek az óriási és folyamatosan újratermelődő veszteségnek az elbújtatását. Ezt fel kell tárni, és minden lehetséges gazdasági eszközzel azon kell munkálkodni, hogy javítsunk ezen az elképesztő cserearányromláson, ugyanis ilyen rossz cserearányok mellett lehetetlen egyensúlyba hozni a külkereskedelmi forgalmat, az 1996. évi 3,1 milliárd USA-dollár külkereskedelmi mérleghiány ténye is ezt bizonyítja. Egyedül az 1996. évi 2 százalékos további cserearányromlás 40 milliárd forinttal növeli az külkereskedelmi mérleg hiányát. Úgy gondolom, ez semmilyen további kommentárt nem igénylő tény.
A kormány exportoffenzíváról beszél, de a kivitel volumenének 4,6 százalékos növekedése aligha nevezhető offenzívának. A kifulladást mutatja a növekedés évről évre való feleződése. Igen tanulságos számsorral tudom alátámasztani ezt az állításomat: az export 1994-ben még 16,6 százalékkal, 1995-ben már csak 8,4 százalékkal, 1996-ban pedig mindössze 4,6 százalékkal nőtt a forgalom volumene alapján. A feleződés ezekből a számsorokból világosan kimutatható, a kormány sikerpropagandája tehát itt is megalapozatlan.
Ha az államháztartás hiányát nézzük, akkor legyen szabad azzal kezdenem az ide vonatkozó okfejtésemet, hogy az államháztartás deficitje ugyan a kormány tervei szerint alakult, de ez mégsem utal kedvező fordulatra. Miért? A célt ugyanis durva eltérések mellett csupán formálisan érték el. A központi költségvetés egyenlege a tervezettnél kedvezőbben, a tb költségvetése pedig a tervezettnél összehasonlíthatatlanul rosszabbul alakult. Ez a végeredményt tekintve körülbelül olyan helyzetet hoz létre, mintha valaki elvinne a szabóhoz egy öltöny ruháravalót, és utána a szabó beszámolna róla, hogy a zakót elmérte, az még egy zakó egyharmadára sem lenne elegendő, ahogy kiszabta a szövetet, viszont nadrágméretben pótolni tudja, mert abba a kedves megrendelő akár háromszorosan is beleférhet.
(12.10)
Körülbelül ez a helyzet a kormány költségvetésével kapcsolatban is. A központi költségvetés újabb eredményét nem támasztják alá kedvező gazdasági folyamatok, olyanok, mint például a gazdasági növekedés, az alacsony infláció és az alacsonyabb kamatok, illetőleg a javuló foglalkoztatottság, hanem az részben túltervezésből, részben elszámolási hibákból adódik. Az ÁSZ már évekkel ezelőtt utalt arra, hogy jelentős pénzeket dugnak el a költségvetésben, amelyeket azután sikerként húznak elő, valahogy úgy, mint ahogy a bűvész szokta a nyulat előhúzni a cilinderből. Az ÁSZ jelentése már más eltéréseket is kimutat, amelyek nélkül a központi költségvetés egyenlege a valóságban rosszabb a kormány kimutatásánál. A központi költségvetés bevételei ráadásul sok esetben igen nagy mértékben különböznek az előirányzattól, ami óriási tervezési hibákra utal. Például az üzemanyagot terhelő fogyasztási adóból 16 milliárd forinttal kevesebb folyt be a tervezettnél. Ez elképesztő tervezési hiba!
A kormány a gazdaság rendbetétele helyett újabb csapdákat épített be a gazdaságba a Független Kisgazdapárt megítélése szerint. Elég, ha ezek közül mindenekelőtt az energiaszektor privatizációjára utalok, amely árrobbanással, tömegek tönkretételével, kaotikus gazdasági folyamatokkal és nemkívánatos kötelezettségvállalásokkal jár. Folytatódott a fizető-autópályák botránysorozata. Folytatódott a forint csúszóleértékelése is; az ebből adódó árfolyamveszteséget kamatozóra súlyosbították, ami azzal a megdöbbentő következménnyel járt, hogy 2300 milliárd forinttal, korábban nem kamatozó államadósság után kell ezután több száz milliárd forinttal magasabb kamatot fizetnie az állami költségvetésnek. Emiatt nőtt 1997-re a belső államadósság után fizetendő kamat az 1996-ra tervezett 540 milliárd forint helyett 840 milliárd forintra, ami tulajdonképpen kezelhetetlenné teszi ezt az egész tételt.
Az ÁSZ ennek megfelelően a költekezés törvényessége, hitelessége, valódisága szempontjából számos és súlyos kifogást emelt. A Független Kisgazdapárt is így van vele, de ezekkel a törvényességi problémákkal, továbbá a tb-költségvetésből fakadó katasztrofális gazdasági folyamatokkal és az egész költségvetés elfogadhatatlan helyzetével később, a második körben való felszólalásom kapcsán kívánok foglalkozni, miután húsz percbe ezek a kérdések beszoríthatatlanok.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)
