DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék nyolcadik alkalommal tesz jelenést az Országgyűlésnek a költségvetés végrehajtása ellenőrzéséről. Jelentésünk rendeltetése, célja - mint az közismert - az, hogy elősegítsük az Országgyűlés zárszámadási jogának gyakorlását, hogy ezáltal is lehetővé váljon a végrehajtó hatalom gazdálkodásának megítélése.
A kormány zárszámadása és az arról szóló számvevőszéki jelentés révén kerülhet az Országgyűlés olyan helyzetbe - Magyari Zoltán professzor szavaival szólva -, hogy a kormány gazdálkodásáról számviteli, jogi és politikai tekintetben bírálatot mondhasson, és annak eredményéhez képest a kormánynak felmentést adjon vagy marasztaló határozatot hozzon.
Tisztelt Országgyűlés! A Számvevőszék ellenőrzési tapasztalatait négy füzetbe foglaltuk össze, mint önök azt megkapták. Az 1. számú füzetben vannak azok az általános tapasztalatok, amelyek nem csupán egy esztendőnek, hanem több évnek a gondjait jelzik, és ebben található az a számos, közel félszáz javaslat, amelyeknek a megvalósításával reményeink szerint eredményesebb gazdálkodás lenne folytatható az államháztartásban.
Én ezeket a javaslatokat természetesen nem kívánom itt megismételni, és csupán azokra fogok röviden kitérni, amelyek a bizottsági vitákban is érdeklődést keltettek és vitát gerjesztettek.
Elsőként a megállapítások, illetve problémák, javaslatok közül a zárszámadási dokumentumok információtartalmáról szeretnék néhány gondolatot elmondani.
Azt gondolom, könnyű belátni azt, hogy a zárszámadási jog gyakorlásához az Országgyűlésnek sok információra van szüksége. Egyetértve az államtitkár úr ezzel kapcsolatos megjegyzésével, valóban megerősíthetjük mi is, hogy évről évre egyre több információt tartalmaznak a zárszámadási kötetek, egyre több közpénzfajtáról deríthető ki az ellenőrzés során, hogy mi célt szolgált, törvényesen és célszerűen használták-e azt fel. Azonban meg kell említenem, hogy az információk mennyisége még korántsem elég, és a tisztánlátáshoz további információkra lesz majd szükség. Többek között szóvá tettük, hogy nem mindenütt derült ki a módosított előirányzat az eredeti előirányzat mellett, vagy amit szintén nehezményezünk: hiányzik az államháztartás egyes alrendszereinek vagyonmérlege.
A Magyar Államkincstár első éves működésének tapasztalatai ebben az értelemben is javítottak a helyzeten, mert megállapítható, hogy bővültek a kincstár hatókörébe tartozó központi költségvetési rendszer információi.
(10.00)
El kell azonban mondani, hogy információs bázisként 1996-ban még a kincstári informatikai rendszer nem volt használható, hiszen a mi ellenőrzésünk nem elsősorban a kincstár, hanem az APEH-study adataira támaszkodott. Ugyancsak el kell mondani kritikaként és jobbító szándékú bírálatként, hogy nincs zárt kettős könyvvitel ebben az alrendszerben, ezért is vannak ezek a bizonyos eltérések, amelyeknek a nagyságrendje 10 milliós; sajnos, egyes újságcikkek szerint annak idején ezt milliárdnak olvasták, volt ebből némi bonyodalom.
Ennyit tehát csupán érzékeltetésül azokról az információkról, amelyekkel a végrehajtó hatalom el tud számolni az Országgyűlés előtt, és amelyekre támaszkodva az Állami Számvevőszék korrekt tájékoztatást tud adni az adófizető állampolgároknak.
A másik gondolat vagy problémakör a határidő kérdése. Igaz, hogy most már csak néhány napot, pontosabban szólva két hetet késett az a dokumentum, amit az Állami Számvevőszék megkapott a pénzügyi kormányzattól ellenőrzés céljára; hozzá kell azonban tenni - mint közismert -, hogy a végső dokumentum, amely az Országgyűlés asztalára került, nem azonos az általunk ellenőrzött kötetekkel. Szerencsére vagy hála istennek szignifikáns, lényeges különbség a két dokumentum között - amennyire ezt erőnkből, időnkből meg tudtuk állapítani - nincs, ezért nem tartottuk szükségesnek és indokoltnak azt, hogy az egyébként a végső füzeteket, köteteket is áttekintve megfogalmazott megállapításainkat egy új füzetben is megfogalmazzuk. Úgy ítéljük meg, hogy ezt csak munkaanyagként célszerű használni.
Nagyobb problémát jelent azonban a jövőre nézve a határidők tartása, ezért amikor az Állami Számvevőszék a számvevőszéki bizottságtól azt kéri, hogy egy új számvevőszéki törvény tervezetét nyújtsa be az Országgyűlésnek, a zárszámadási határidők módosítását is szükségesnek tartja. Én már itt is szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmét erre felhívni: legyen tekintettel arra, hogy nem szerencsés az, hogyha teljesíthetetlen és az élet által nem respektálható határidők kerülnek bele bármely törvény szövegébe. Itt most arról van szó, hogy az államháztartási törvény vagy túl rigorózus, vagy az élet nem tudja produkálni azokat a határidőket, amelyeket a törvény tartalmaz.
A harmadik probléma, amiről röviden szeretnék említést tenni, az ellenőrzés problémája, egészen pontosan a pénzügyi és gazdasági ellenőrzés problémája. Egyre gyakrabban hallatszik országgyűlési képviselők részéről is, a szakmai közvélemény részéről is, a partnerszervezetek részéről is az, hogy az Állami Számvevőszék nem ellenőrizte ezt, nem ellenőrzi azt és így tovább. Szeretném egyértelművé és világossá tenni, hogy bár az alkotmány szerint az Állami Számvevőszék általános hatáskörű és úgymond legfőbb ellenőrző szerv, azonban nem mindenható ellenőrző szerv, és teljesen képtelen lenne mindazokat az anomáliákat feltárni, pénzköltéseket ellenőrizni, amelyek a Magyar Köztársaság területén észlelhetők.
Szeretném ezért felhívni a figyelmet arra, hogy a pénzügyi és gazdasági ellenőrzési rendszernek azok a további elemei is sokkal hatékonyabb működést kellene hogy produkáljanak, amelyekkel együtt lehet csak a közpénzek törvényes és célszerű elköltését garantálni. A belső ellenőrzés problémájára gondolok, hiszen minden részjelentésünk tartalmazza - akár a helyi önkormányzatoknál, akár a központi költségvetési szerveknél - azt, hogy nem működik a belső ellenőrzés, nem működik a költségvetési ellenőrzés, nem működnek hatékonyan a társaságoknál a felügyelőbizottsági ellenőrzések, és kisgyerekkorában van még a könyvvizsgálat, ami az államháztartás nem minden alrendszerében terjedt még el.
Itt tehát arról van szó, hogy az Állami Számvevőszék mindezeket az ellenőrzési feladatokat képtelen egyedül megoldani, nem is lenne feladata, hiszen a világ korszerű számvevőszékei is úgy működnek, hogy egy többszintű ellenőrzési rendszernek vannak úgymond a tetején.
Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék egy új problémára is utalni - az államtitkár úr expozéjában ez is említésre került -, ez pedig a kincstári egységes számla egyenlege. Ebben a kérdésben valóban vita volt, vita lesz talán még a későbbiekben is, bár itt a vita heve közel sem olyan, mint amilyen a korábbi években egyik-másik kérdésre jellemző volt.
A mi álláspontunk az, hogy az Országgyűlést előzetesen is tájékoztatni kell a monetáris politikának azokról a várható költségeiről, amelyeket úgymond a kincstárnak, a kincstáron keresztül kell megfizetni, utólag pedig különösképpen el kell erről számolni, hiszen itt arról van szó, hogy százmilliárdos nagyságrendű állampapír-kibocsátásra került sor, ami a tételes jogot nem sérti, hiszen semmiféle ilyen tiltás nincs a hatályos törvényekben a pénzügyi kormányzat számára. Emögött azonban olyan jelentős mozgások vannak, hogy erre a mi álláspontunk szerint célszerű lenne felhatalmazást kérni az Országgyűléstől, és amikor a kincstári egységes számla likviditásának kérdése a zárszámadásban szóba kerül, akkor tételes elszámolást adni róla. Hiszen a másik oldalról nézve úgy látjuk, hogy itt összemosódik a pénzügyi rendszer két alrendszere: a monetáris és a fiskális alrendszer, a funkciók keverednek, és nem látszik világosan és tisztán, hogy végül is mi mennyibe kerül, vagy miért annyiba került, amennyibe éppen a kincstári kifizetések ezt mutatják.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül, de nem utolsósorban szeretnék szólni a számviteli elvek érvényesüléséről vagy nem teljes körű érvényesüléséről az államháztartási gazdálkodásban. Ezeknek az elveknek a többsége 500 éves, tehát eléggé letisztultak, bár korántsem olyan egzaktak, mint a természettudományos törvények. Azonban a teljesség, a valódiság, az összemérhetőség, a bruttó elszámolás és a tovább sorolható számviteli elvek számonkérése, azt gondolom, egy jogállamban időszerű és jogos, amikor mi ezeknek az elveknek a maradéktalan teljesítését tesszük szóvá az ellenőrzés során.
Tisztelt Országgyűlés! Azt mondhatjuk, hogy sérültek ezek a számviteli elvek az elmúlt évi gazdálkodás során is, ez akkor is szót érdemel, ha elismerjük, hogy sok ponton javulás is megállapítható. Sérültek például azoknak a mérlegeknek az el nem készítése miatt, amelyekről részben az államtitkár úr is említést tett, de hangsúlyoznom kell, hogy egy mérleg nem lehet valós akkor, ha azt tételes leltár nem támasztja alá, vagy a megszüntetett állami pénzalapoknak a fejezetekbe történő integrálása nem lehetett teljesen korrekt akkor, ha hiteles zárómérlegek ezt nem támasztják alá és így tovább. Nem kívánom ezeket sorolni, hiszen a jelentésünkben sajnos, nagyon sok olyan példa szerepel, ami a számviteli elvek nem teljes körű érvényesülését illusztrálja.
Az Állami Számvevőszék - mint közismert - nem végez könyvvizsgálatot. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert ha mi használnánk azt a terminológiát, amit a könyvvizsgáló használ, amikor egy társaság mérlegét, a pénzügyi beszámolóját minősíti, akkor használhatnánk olyan jelzőket, hogy hiteles-e a zárszámadás, vagy a Számvevőszék elutasítani javasolja a zárszámadási jelentést. Azt gondolom, hogy sem az egyik, sem a másik álláspontot nem tudnánk megfogalmazni - nem is kell, hála istennek, hiszen nem végzünk könyvvizsgálatot -, hanem vagy függő minősítést kellene mondanunk, vagy korlátozottan hiteles minősítést kellene mondanunk, miként ezt teszik a könyvvizsgálók azokkal a társasági mérlegekkel, amelyeket ellenőriztek. A függő vagy korlátozottan függő minősítésből akkor lehet hiteles vagy a hiteleshez hasonló, jobb minősítést elérni, ha azokat a javaslatokat, amelyeket tettünk, a pénzügyi kormányzat megfontolja és megvalósítja.
Egyébként befejezésül én is szeretném megemlíteni: egyetértek az államtitkár úrnak azzal az értékelésével, hogy a pénzügyi kormányzat és az Állami Számvevőszék munkatársai között javuló és korrekt szakmai együttműködés volt. Nem voltak olyan jelentős szakmai viták - leszámítva a kincstári egységes számla kérdését, de úgy gondolom, emögött jelentős közgazdasági, sőt elméleti dilemmák is meghúzódnak. Amennyiben olyan fogadókészség mutatkozik a javaslataink elfogadására, miként ezt tapasztaltuk az elmúlt hónapok során, akkor remény van arra, hogy a '97-es zárszámadás ellenőrzésekor még kevesebb problémáról kell majd beszámolnunk.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)
