BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az SZDSZ-frakció nevében Gaál Gyula képviselőtársam már egy átfogó áttekintést adott a zárszámadásról, és külön foglalkozott a Számvevőszék véleményével. Én azt a vonalat folytatom, amit ő a felszólalása második részében kezdett el, tehát az 1996. évi zárszámadás gazdaságpolitikai vonatkozásaira, összefüggéseire szeretném összpontosítani a figyelmet.
Az 1996-os év, mint az évek általában, természetesen szorosan összefügg a megelőző évekkel - 1994-95-tel -, meg összefügg 1997-tel is, és ez a jó, mert a gazdasági folyamatok általában nem egy-egy éven belül valósulnak meg, hanem amit az egyik évben elrontunk, az a következő évben hull a nyakunkra, és amit az egyik évben jól csinálunk, annak a gyümölcseit is a következő években szoktuk élvezni.
Tehát ott kezdem, hogy a jelenlegi kormánykoalíció '94-ben, amikor megalakult, azt mondta - amit a Szabad Demokraták Szövetsége a maga gazdasági programjában is mondott -, hogy a feladat: megteremteni a gazdasági növekedés feltételeit, biztosítani azokat a feltételeket, amelyek mellett stabilan, kiegyensúlyozottan növekedhet a gazdaság.
Azt is tudtuk és elmondtuk, hogy ennek az adósságteher és az adóteher a fő akadálya; az az adósságteher, ami az ország, és az az adóteher, ami a polgárok vállára nehezedett akkor, amikor a jelenlegi kormány munkához láthatott. Az erőfeszítések arra irányultak, hogy csökkentsük az adóterhet és fokozatosan szabadítsuk meg az országot az adósságtehertől.
Ha bárki kézbe veszi ezt a zárszámadást, azt látja, hogy a kormány, a költségvetési politika - ami ebben a zárszámadásban tükröződik - ezt a két nagyon fontos célt lépésről lépésre megvalósítja, és ez látványosan tükröződik ebben a zárszámadásban. Hiszen mit jelent az a tény, amit oly sokszor hangsúlyoztak már képviselőtársaink - valamilyen rejtélyes okból csak kormánypárti képviselőtársaink és a kormány képviselői -, hogy az újraelosztás mértéke, tehát a költségvetési kiadások bruttó nemzeti termékhez viszonyított nagysága két év alatt 61 százalékról 51 százalékra csökkent? Mit jelent ez a tény? Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennyivel kevesebb teher nehezedik a magyar adófizetők mai vállaira - tehát ennyivel kevesebb adót kell beszedni -, és ennyivel kevesebb teher nehezedik az adófizetők holnapi vállaira, vagyis ennyivel kevesebb adósságot kell a költségvetésnek vállalnia feladatainak a megvalósításához. Ezt az egyik legfontosabb célt megvalósította a gazdaságpolitika ezekben az években.
Mi a másik kérdés? A másik kérdés az, hogy amint ezt célul tűztük ki, és mint ahogy ez az 1996-os zárszámadásból is tükröződik, az adósságteher is csökkent. Az adósságteher egyik mércéje, a kamatterheknek az exporthoz viszonyított nagysága az egykori 1990-es 16 százalékról 1996-ra 6 százalékra csökkent, tehát Magyarország súlyosan eladósodott országból a súlyos adósságtól megszabadult országgá vált. Ekkora változást nagyon régen tudott elérni a gazdaságpolitika.
Elértük tehát azt, amit akartunk. Érezte ezt a változást a magyar kereső, adófizető állampolgár 1996-ban? Persze, hogy nem érezte, hiszen ez egy olyan változás, aminek a gyümölcseit a következő években érezzük!
Mi volt az eszköze ennek a változásnak, milyen úton tudta a gazdaságpolitika megalapozni a következő évek növekedését? Ennek a fő eszköze a leértékelés és a szigorú költségvetési és pénzpolitika volt. Az 1995-ös leértékelésnek meg a pénzpolitikának az eredménye a versenyképesség rövid távon is tapasztalható növekedése; ennek a versenyképesség-növekedésnek az eredménye az a látványos exportnövekedés, amit 1996 utolsó negyedévében és 1997-ben értünk el.
Kétségtelen tény - és ez a zárszámadásból kiderül -, hogy a gazdaságpolitikai intézkedésektől várt eredményeket a tervezettnél valamivel lassabban értük el, tehát '96-ban még nem jelentkezett a beruházások növekedése, és még nem jelentkezett olyan dinamikus termelésnövekedés, ami a cél volt, de éppen azért jó, hogy csak egy jó fél évvel később tárgyaljuk ezt a zárszámadást, mert ma már az 1997. évi első félévi adatok alapján világosan látjuk, hogy ami '96 utolsó negyedévében jelentkezett, az nem valami átmeneti jelenség volt, hanem tartós új tendenciája a magyar gazdaság fejlődésének.
(12.20)
Elértük tehát a növekedés látványos elindulását, pont azt, amit a választások idején ígértünk, megteremtettük az alapokat ahhoz, hogy a növekedés elinduljon.
Három kérdést kell ezzel kapcsolatban megválaszolni, amelyet az ellenzéki pártok, kiváltképp a legkisebb ellenzéki párt kettővel előttem szóló képviselője, a Fidesz képviselője, a Fidesz újra meg újra felvet. Az egyik kérdés az, hogy vajon a nagy erőfeszítések árán ugyanoda jutunk-e '98-ban, ahol '94-ben voltunk. Akinek a felfelé ugyanaz, mint a lefelé, akinek a javuló egyensúly ugyanaz, mint a romló egyensúly, akinek a növekvő eladósodás ugyanaz, mint a csökkenő eladósodás, az mondhatja, hogy ugyanoda jutunk négy év után. De aki észre tudja venni a különbséget aközött, hogy Magyarország külső és - hangsúlyozom - belső megítélése javul vagy romlik, aki eközött észre tudja venni a különbséget, az világosan látja, hogy nem ugyanoda jutunk '98-ban, mint ahol '94-ben voltunk, hanem egy gyökeresen más helyzetbe jutunk, ahogy előttem fogalmaztak: visszaváltottuk már részben a jövőt az adósságból.
A második kérdés, amellyel nagyon sokat foglalkoznak, elsősorban a legkisebbik ellenzéki párt képviselői, a Fidesz képviselői, az a kérdés, hogy vajon azért a javulásért valami indokolatlanul nagy áldozatot kellett-e vállalni a magyar lakosságnak. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is azt szeretném leszögezni, ha van áldozat, azt nem a jelenlegi stabilizációért, hanem a korábbi, megalapozatlan költekezésért kell vállalni a magyar lakosságnak - s ez nagyon nagy különbség, tisztelt Ház!
A másik kérdés pedig az, hogy indokolatlanul nagy-e az áldozat. Azt kérném kedves Varga Mihály képviselőtársunktól, aki ezt szereti mondani, ha hallja, amit mondok: mutasson nekem egyetlen olyan országot Észtországtól Albániáig ebben a térségben, ahol ennél kisebb áldozat is elegendő volt ahhoz, hogy egy széteső, a szocializmus 40 éves örökségével küszködő népgazdaságból egy felfelé ívelő gazdaságot alakítsunk ki - ahol ehhez kisebb áldozat kellett, mint Magyarországon. Mert az általa rendszeresen példaként említett Csehországban, Csehszlovákiában nem 20, hanem 30 százalék reálbércsökkenésre, Lengyelországban 40 százalék reálbércsökkenésre volt szükség az évtized elején ahhoz, hogy egy hasonló, kedvező irányú fordulatot elérjenek. Várom a Fidesz válaszát arra, hogy a világon hol az a hely, ahol kisebb áldozattal meg lehet valósítani egy hasonló fordulatot.
Arra hívnám fel a figyelmét - ő ma is idézte itt a cseh adatokat meg a lengyel adatokat, hogy '96-ban ott milyen növekedés volt -, azt kérem, hogy a magyar statisztikák mellett vegyen elő nemzetközi statisztikákat. Azokban lapozzon vissza három-négy évet, és akkor látni fogja azt, ahhoz, hogy '96-ban ott annyival növekedjenek - 4-5 százalékkal -, annak milyen ára volt '90-ben, '91-ben Lengyelországban és Csehországban. S ha megvannak az új adatok, akkor lapozzon tovább, és nézze meg azt, hogy '96-ban annak a növekedésnek, amely Csehországban kialakult, milyen külkereskedelmi deficit volt az ára, és mi következett ebből '97-ben Csehországban. Ehhez nem is kell statisztika, csak az újságokat kell elővenni. Azt kell tehát mondanunk, hogy az áldozat szomorú, de valószínűleg ennél olcsóbban ezt nem lehetett megúszni.
S végül azt is szokta mondani a Fidesz, hogy: lám, lám újra itt az egyensúlyromlás; tehát nem sikerült kiszabadulni a korábbi körből. Most tessék megnézni az idei adatokat, '97-es adatokat! 1997 első féléve azt mutatja, hogy elindult a növekedés, és közben az export ugyanolyan gyorsan nő, mint az import, különösen gyorsan nő a gépipari export.
A fizetési mérleg nem rosszabb, hanem ugyanolyan, mint tavaly. Tehát sikerült megvalósítanunk azt, tisztelt képviselőtársaim, mint amit a Fidesz a maga kormányzásának, a maga reménybeli kormányzásának az idejére, '98 utánra ígért, azt, hogy kiszabadul az ország az egyensúlyos növekedés csapdájából.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány nemcsak azt valósítja meg, amit a Fidesz a '94-es választások előtt ígért erre a ciklusra, hanem ez a kormány már azt is megvalósítja, amit a Fidesz most ígér a következő ciklusra! (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Csak azt tudnám, hogy mit fogunk megvalósítani a következő ciklusban, kormányon - erre még nem ígért a Fidesz semmit. Köszönöm, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
