DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A napirend keretében a népszavazásról szóló törvényjavaslathoz és az ide vonatkozó alkotmánymódosítási javaslathoz kívánok hozzászólni.
A népszavazással kapcsolatos érdemi politikai kérdések legnagyobb részét ez év nyarán az önkényes kétpárti alkotmánymódosítás rendezte. A Fidesz-Magyar Polgári Párt azon túl, hogy tiltakozott az alkotmányozási moratórium megsértése ellen, a népszavazásra vonatkozó alkotmánymódosítási javaslatot illetően rámutatott arra, hogy az Alkotmánybíróság a népszavazás jogi rendezésével kapcsolatos határozatában nem alkotmánymódosításra, hanem a meglévő népszavazási törvénynek az alkotmánnyal történő összhangba hozására hívta fel az Országgyűlést. A kétpárti kormánytöbbség azonban ezt figyelmen kívül hagyva más kérdésekkel együtt egy szükségtelen és végiggondolatlan alkotmánymódosítást hajtott végre. (Dr. Toller László: Ezt miből gondolod?)
Mielőtt képviselőtársaim sérelmeznék, hogy most miért a nyári alkotmánymódosítással foglalkozom a mostani helyett, sietek megnyugtatni képviselőtársaimat, hogy az ily módon létrejött alkotmányos szabályozást adott helyzetnek tekintve, annak hibáival csak annyiban kívánok foglalkozni, amennyiben az a mostani újabb alkotmánymódosítás tükrében, illetve az ehhez kapcsolódó népszavazási törvényjavaslat megvitatása kapcsán megkerülhetetlen.
Az első észrevételem mindjárt az előttünk fekvő legújabb alkotmánymódosításhoz kapcsolódik. A nyári alkotmánymódosítás elsietett, hevenyészett voltára utal, hogy elmaradt az aláírás-gyűjtési idő alkotmányban történő meghatározása. Nagyon szerencsétlen dolog, hogy még jóformán meg sem száradt a festék a Magyar Közlöny 63. számú példányán, máris módosításra, kiegészítésre kerül a népszavazásra vonatkozóan frissen alkotmányba került szabályozás. Törvényeknél sem szerencsés, ha két-három hónaponként változtatgatjuk, módosítjuk, kiegészítjük rendelkezéseiket. Egy alkotmánynál pedig - mellyel szemben jellegéből folyóan kiemelt követelmény a stabilitás, az alkotmányos szabályozás tartós mivolta - végképp nem szépészeti kérdés, ha egy adott témakör kapcsán két-három havonta alkotmánymódosításra vagy kiegészítésre kerül sor.
Ezért ismételten azt tudjuk mondani: széles körű konszenzus nélkül meghozott, elkapkodott, utólagos javítgatásokra szoruló alkotmánymódosítás helyett az Alkotmánybíróság döntésének megfelelő kiérlelt törvényi szabályozást kellett volna létrehozni.
A másik észrevételem az előttünk fekvő törvényjavaslat - mármint a népszavazási törvényjavaslat - és a nyáron áthajtott alkotmánymódosítás szabályainak összevetéséből adódik. A törvényjavaslat 8. §-a a népszavazás ügydöntő és véleményező eseteit nem a nyáron elfogadott alkotmánymódosítás szabályainak megfelelően javasolja rendezni. Az alkotmánymódosítással alkotmányba korporált 28/C. § (3) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a népszavazás eredménye akkor kötelező az Országgyűlésre, azaz a népszavazás akkor ügydöntő, ha az országos népszavazást el kell rendelni, azaz amikor annak megtartása kötelező. A kötelezően elrendelendő országos népszavazást azonban a nyári alkotmánymódosítás egyetlen esetre, a kétszázezer választópolgári kezdeményezés esetére korlátozta, amint azt az alkotmány 28/C. § (2) bekezdése tartalmazza.
Ezzel az alkotmányos rendelkezéssel viszont szembenáll a törvényjavaslat 8. § (3) bekezdése, amely a nem kötelezően elrendelendő népszavazások esetében is lehetővé teszi ügydöntő népszavazás tartását, az Országgyűlésre bízva, hogy a mérlegelés alapján kiírandó népszavazás ügydöntő, vagy véleményező legyen. Amíg tehát az alkotmány az ügydöntő népszavazásnak egyetlen esetét, a kétszázezer választópolgári aláíráson alapuló kezdeményezés esetét intézményesíti - amikor is a népszavazás elrendelése kötelező is egyben -, addig az előttünk fekvő törvényjavaslat az ügydöntő népszavazás lehetőségét már az Országgyűlés diszkréciójától függően kibővítené anélkül, hogy erre az alkotmányban alkotmányos felhatalmazása lenne.
(17.20)
Én most nem kívánok abban a kérdésben állást foglalni, hogy melyik megoldás a jobb. Elfogadom, hogy lehetnek érvek az egyik, illetve a másik megoldás mellett is. Csupán az a célom, hogy az alkotmányos szabályozás és az előttünk fekvő javaslat ellentmondásaira rámutassak.
Ez az ellentmondás, amiről itt most beszéltem, kétféle módon is feloldható. A jogalkotói akarattól függően vagy a törvényjavaslatból kell elhagyni azt a fordulatot, mely lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés a kétszázezer választópolgári akaraton kívüli további esetekben is ügydöntő népszavazást rendelhessen el vagy az alkotmányba kellene most pótlólag bevinni, hogy ügydöntő népszavazást az Országgyűlés maga is elrendelhet a kétszázezer választópolgár általi kezdeményezésen kívüli, további kezdeményezések esetén is. Mindenesetre, ha az utóbbi megoldást választjuk, akkor a népszavazás tárgyában az alkotmányt már ebben a kérdésben is módosítanunk kellene. Ez már egy további, második módosítás lenne, alig két hónappal az alkotmányos szabályozás megalkotása után.
Ugyanezt a problémát veti fel a törvényjavaslat 8. § (4) bekezdése is, amely akként rendelkezik, hogy az Országgyűlés által már elfogadott, de a köztársasági elnök által még alá nem írt törvény megerősítéséről elrendelt népszavazás ügydöntő. Az alkotmányos alapja ennek a bekezdésnek is hiányzik, de ez a rendelkezés további gondokat is felvet.
Felmerül ugyanis a kérdés, hogy erre a gyakorlatban miként kerülhet majd sor. A probléma természetesen nem válaszolható meg azzal, hogy a törvényjavaslat 9. § (1) bekezdése rendezi, miszerint népszavazást a köztársasági elnök, a kormány és az országgyűlési képviselők egyharmada kezdeményezheti az állampolgárokon kívül, mert ugyebár, az említett három tényező kezdeményezése csak fakultatív jellegű, azaz az Országgyűlés többségének döntése nélkül e kezdeményezésekből ténylegesen nem lesz népszavazás. Az pedig nem gyakorlati eset, hogy az Országgyűlés többséggel meghoz egy törvényt, és utána ügydöntő népszavazást rendel el saját törvényhozói munkájával szemben.
A kérdés valójában az, hogy biztosítsa a törvényjavaslat, hogy állampolgári kezdeményezéssel is sor kerülhessen az alá nem írt törvény megerősítésére, ilyen esetben is sor kerülhessen a népszavazásra. És mivel a köztársasági elnök 15, illetőleg sürgős esetben 5 napon belül köteles dönteni a törvény aláírása tekintetében, és mivel sem 5, sem 15 napon belül nem lehet kétszázezer aláírást összegyűjteni és hitelesíteni, ráadásul még meg is tárgyalni vagy ennek alapján a népszavazás elrendeléséről országgyűlési határozatot hozni, be kell látnunk, hogy a 8. § (4) bekezdésében foglalt eset a gyakorlatban lehetetlen.
Mármost döntsük el, hogy mit akarunk! Ha nem akarjuk azt, hogy a törvényt az államfői kihirdetés előtt ügydöntő népszavazásra bocsássák, akkor ezt a bekezdést törüljük a törvényjavaslatból vagy a törvényből. Ha viszont azt akarjuk, hogy legyen ilyen lehetőség, akkor - megint csak alkotmánymódosítással - biztosítanunk kellene, hogy állampolgári kezdeményezés esetén a köztársasági elnök a törvény aláírásával várja be az állampolgári kezdeményezés végeredményét. Ez utóbbi döntés esetében ez már persze egy újabb módosítás lenne az alkotmánnyal kapcsolatosan - immáron a harmadik -, igazolva azt, hogy milyen szerencsétlen dolog volt a nyáron áterőltetett szabályozás, a nyáron áterőltetett alkotmánymódosítás.
Ezek után nézzük meg a törvényjavaslat néhány további rendelkezését! A 7. § (1) bekezdése azt tartalmazza, hogy a népszavazási kezdeményezést az Országgyűlés köteles napirendre tűzni és megtárgyalni.
Az imént olyan szabályozási problémákkal foglalkoztam, melyeknek - legalábbis részben, mintegy egyik megoldási lehetőségéről nézve - a hiányos szabályozás az oka. Jelen esetben attól tartok, hogy a túlszabályozás hibájába esünk. Ha ugyanis a népszavazás kezdeményezése állampolgároknak és más alkotmányos tényezőknek, úgymond, alanyi joga, illetve feltétlen joga, és ha az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről az Országgyűlésnek kell döntenie, akkor ez aligha lehetséges napirendre vétel és a kezdeményezésnek a megtárgyalása nélkül. Ez, ha nem vennénk be a törvénybe, akkor se lehetne másképp.
De ha már mindenképpen eljárási oldalról is rögzíteni kívánnánk az Országgyűlésre háruló kötelezettségeket, akkor ez a rendelkezés leginkább a Házszabályba kívánkozna, hiszen a napirendre vétel szabályait általában a Házszabály tartalmazza.
Amennyire felesleges itt kimondani ezt az evidenciát, olyannyira hiányérzetem van a tekintetben, hogy a választópolgári kezdeményezés esetén ki az előterjesztője a kérdés parlamenti tárgyalásának.
Ez bizony szabályozatlan marad, márpedig, mivel a népszavazásról vagy népi kezdeményezésről nemcsak úgy - ezt az "úgy"-ot tessék idézőjelbe érteni - vitatkozunk, hanem a kezdeményezésről országgyűlési határozatot kell elfogadni, amint ezt a törvényjavaslat 13. §-a kifejezetten meg is említi, ezért az állampolgári kezdeményezés esetén is kell hogy legyen egy előterjesztő. Erről pedig elfeledkezett a törvényjavaslat. Itt érdemben javaslom - a korábbi megoldásnak megfelelően - az alkotmányügyi bizottság e feladattal történő felhatalmazását.
Még mindig a 7. §-nál járva legyen szabad utalnom arra, hogy a népi kezdeményezés fogalmilag nem más, mint egy adott kérdés országgyűlési megtárgyalása. Így úgy tűnik, hogy az általános részben szereplő megtárgyalási kötelezettség az országos népi kezdeményezés tekintetében nem több, mint egy napirendrevételi vita.
(17.30)
Hogy még a törvényjavaslat hiányainál maradjunk: az aktuális népszavazási vita tükrében - amely vita ma annyira fölkelti valamennyiünk és az ország egész közvéleményének figyelmét -, úgy vélem, joggal kérhető számon a törvényjavaslaton annak kifejezett szabályként való biztosítása is, hogy az állampolgárok által kezdeményezett népszavazást még véletlenül se lehessen olyan jogi trükkökkel meghiúsítani, amire most kísérlet történik. Magam úgy vélem, hogy a mostani szabályozás helyes értelmezése sem teszi lehetővé a 280 ezer állampolgár kezdeményezésének megakadályozását, de úgy látszik, vannak kormánytöbbségek, melyeknek semmi sem lehetetlen. A példa tehát arra int, hogy az állampolgári kezdeményezések érvényesülésének biztosítása még a legrészletesebb, legkazuisztikusabb szabályozást sem teszi feleslegessé.
E probléma kapcsán az érdemi rendezést illetően csak annyit: ha az állampolgári kezdeményezésű népszavazást a kormány vagy más, az állampolgárok erre jogosított körén kívül eső alkotmányos tényező úgynevezett megelőzéssel meghiúsíthatja, az a népszavazási intézmény halálát jelentené a valóságban.
Végül legyen szabad szólnom a hatályba léptetésről szóló 21. §-ról. Tudom, hogy az aktuális népszavazási kérdéseket illetően a pártok frakciói politikai egyetértésre jutottak arra nézve, hogy milyen szabályok alkalmazására kerüljön sor a konkrét esetekben. Mégis nagyvonalúnak tartom a hatályba léptetés szabályának kurtaságát más kezdeményezések regularizációja szempontjából. Folyamatban levő kezdeményezéseknél ugyanis különféle problémák merülhetnek fel, amit a javaslatban szereplő egy mondattal nem lehet rendezni, márpedig a szabályozásnak elvi szintűnek kell lenni, elvi szinten kell megfogalmazódnia. És az, hogy a két - a közvéleményt ma foglalkoztató - népszavazási kérdésben az alkalmazandó jogszabályok hatályát illetően van is konszenzus a pártok között, még nem menthet fel minket az elvi igényű szabályozás követelménye alól.
Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány, kifejezetten jogi természetű problémán keresztül kívántam érzékeltetni az alkotmányos szabályozás és a törvényjavaslat egymáshoz viszonyított egyenetlenségeit, illetve a törvényjavaslat néhány szakmai hibáját, anélkül, hogy az egyes kérdések politikai vonatkozásaiban elmélyültem volna. Remélem, hogy ezzel sikerül előmozdítanom olyan szakmai megoldásokat, melyek a joghézagok, ellentmondások kiküszöbölésével elkerülhető jövőbeli vitáktól kímélnek majd meg bennünket. Remélem azt is, hogy sikerül sokukat meggyőzni az átgondolt, körültekintő és konszenzuson alapuló törvényalkotás előnyei felől, hogy a jövőben ne legyen szükség arra, hogy egy-két hónapos alkotmányos szabályozást újólag módosítgatni, javítgatni kelljen.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)
