DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Az általános vita keretében két kérdésről szeretnék szólni; egyrészt az alkotmánymódosítással kapcsolatban a hatálybalépés kérdéséről, másrészt pedig az eljárási törvényről, ezen belül is három, látszólag részletkérdésről, ami azonban véleményem szerint fontos, azonkívül pedig egy alapvető kérdésről, az ajánlási rendszerről.
Mindenekelőtt az alkotmánymódosítás: egy olyan kérdésről van szó, ami folyosói beszélgetések során már fölmerült különböző képviselőtársaim részéről. Én őszintén megmondom, hogy amikor Bihari Mihály képviselőtársam az alkotmánymódosítás részleteiről kezdett beszélni, és fölvetett egy olyan kérdést, ami valóban érdekes kérdés - amit ő úgy minősített, hogy ez látszólag jogászkodásnak vagy formális kérdésnek látszik, de alapvetően lényeges -, én azt hittem, hogy erre a kérdésre is ki fog térni, mert ez valóban olyan kérdés, aminek a következményei nagyon lényegesek, és ami fontos alkotmányos problémát vet fel. A hatálybalépés kérdéséről van szó.
Egyetértés volt a pártok között az előkészítés során abban, hogy célszerűnek látszik azonos időpontra rögzíteni minden negyedik évben az önkormányzati, illetőleg az országgyűlési választásokat. Ez azonban egy alapvető problémát vet föl.
Nevezetesen: a jelenleg ülésező Országgyűlést és a jelenleg működő Országgyűlést, ugyanúgy, mint a képviselő-testületeket és a polgármestereket, négy évre választották a választópolgárok. A választópolgárok adták a mandátumot a képviselő-testületeknek és a polgármestereknek, ugyanúgy, mint az Országgyűlésnek. Ezt egy utólag meghozott alkotmánymódosítással megváltoztatni, tehát lerövidíteni ezt a mandátumot, úgy érzem, a jogállami kritériumokba ütközik. Azt hiszem, hogy ez elég egyértelmű.
A megoldás: amennyiben az országgyűlési képviselők, a jelenleg működő országgyűlési képviselők úgy döntenek, hogy célszerűbb lenne lerövidíteni a mandátumukat és megfelelő időpontban egy új választást kitűzni, akkor semmi akadálya nincs, mert az Országgyűlés föloszlatja önmagát, és a jogállami sérelem nélkül az egyező vagy legalábbis többségi politikai akarat megvalósulhat és érvényesülhet.
Úgy gondolom, az önkormányzati választások esetében nem ilyen egyszerű a helyzet. A képviselő-testület természetesen föloszlathatja önmagát, tehát csak úgy lenne megvalósítható, ha valamennyi képviselő-testület egyöntetűen föloszlatná magát.
Én úgy vélem, hogy ez nem reális. Ez esetben tudomásul kell venni, hogy a parlament a most megválasztott képviselő-testületek, illetve polgármesterek mandátumát nem tudja megrövidíteni, tehát csak a legközelebbi választásra vonatkozhat az a kedvezőnek tartott időpont, amit most esetleg egy alkotmánymódosításnál vagy egy erre alapuló választójogitörvény-módosításnál ez az Országgyűlés elfogad.
Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan korlát, amit a tisztelt Országgyűlésnek mindenképpen figyelembe kell venni, ezért a Magyar Demokrata Néppárt egy módosító javaslatot terjesztett elő, amelyben a hatálybalépést, az alkotmánymódosítás hatálybalépését a 2. és 4. § vonatkozásában '99. január 1-jével javasolja.
Hangsúlyozom, hogy emellett, ha egy többségi akarat nyilvánul meg abban a vonatkozásban, hogy májusban legyen a legközelebbi választás 1998-ban, akkor semmi akadálya nincs, mert akkor a parlamentnek egyszerűen fel kell oszlatnia magát, és a hatályos alkotmány szerint annak rendje, módja szerint megtartani a következő választást.
A másik kérdéskör az eljárási törvény. Való igaz, amit Bihari képviselőtársam mondott Torgyán Józsefre reagálva, hogy ez az eljárási törvény tulajdonképpen nem egy új törvény, hanem összeszedi a hatályos joganyagot, és megfelelő logika szerint egy egységes szabályozást ajánl.
Van azonban néhány pontja ennek az eljárásjogi törvénynek, ahol a Magyar Demokrata Néppárt véleménye szerint - hogy is mondjam - az egységes szabályozás megteremtésével a korábbi szabályozásnál kedvezőtlenebb megoldást alkalmaz.
(18.50)
Ez pedig abba a körbe is beletartozik, amit részletkérdésnek mondtam, és abba is, amit lényeges dolognak tartok, nevezetesen az ajánlási rendszer, ahol egy sajátos megoldással találkozunk. Itt ugyanis nem lehetséges egyszerűen csak a régi megoldást kodifikálni, hiszen egyfajta ajánlási rendszer működött az országgyűlési választásoknál, és egy másfajta ajánlási rendszer az önkormányzati választásoknál.
Kérdés, hogy ha egységesíteni akarunk, akkor melyik az indokolt. A törvényjavaslat az országgyűlési választásoknál alkalmazott megoldást javasolja általánosnak, a Magyar Demokrata Néppárt pedig meggondolandónak tartja, hogy különböző garanciális szempontokból az önkormányzati választásoknál alkalmazottat kellene általánossá tenni.
Erre a legfőbb indokunk az, hogy az ajánlási szelvények gyűjtése minden esetben, de az önkormányzati választásoknál különösen, a szavazás, a választás titkosságának elvét jelentősen korlátozza, hogy ne mondjam: csorbítja. Úgy gondolom, hogy ha ajánlási szelvényeket szedünk, abból az következik, hogy mindenki csak egy ajánlási szelvénnyel rendelkezik. Tehát akinek odaadja az ajánlási szelvényét, feltételezni lehet, hogy őrá fog szavazni is. És különösen akkor, ha egy kis körben, mondjuk, önkormányzati választások idején egy községben, egy kisvárosban valaki vállalja azt, vagy esetleg éppen nem vállalja, hogy odaadja az ajánlási szelvényét, mert ezzel nyíltan kiáll egy párt vagy egy jelölt mellett, és ezzel egyben a másik jelölttel szemben - ami azért nem közömbös dolog -, akkor lehetséges, hogy azt a megoldást fogja választani, hogy inkább nem adja oda az ajánlási szelvényét; vagy pedig, ha odaadja, akkor nyilvánvalóan a szavazás titkossága sérül, és ez rendkívül aggályosnak mondható.
Úgy gondolom, hogy ha ajánlási ív van, akkor mindenki annyi ajánlást tesz, amennyit jónak lát, és ezért nem kerül olyan helyzetbe az ajánlást tevő, hogy valaki szemrehányást tesz neki, hogy: a másikat ajánlottad, engem pedig nem. Aki ezt nem akarja vállalni, az természetesen nem adja oda az ajánlási cédulát. Ez viszont megint csak nemkívánatos dolog, mert úgy gondolom, elő kell segíteni azt, hogy minél több jelölt, aki megfelelő ajánlással és háttérrel rendelkezik, indulhasson a választásokon. És majd a választáson a szavazópolgárok, a titkos szavazás alkalmával fogják kiválasztani azt a több jelölt közül, akit a többség erre alkalmasnak talál.
Véleményem szerint itt egy téves felfogás érvényesül, amikor úgy érvelnek az ajánlási szelvény mellett, miszerint milyen komolytalan dolog, hogy valaki többet is ajánl. Akik így érvelnek, azok összetévesztik a szavazást és az ajánlást. Szavazni nyilvánvalóan csak egy személyre lehet, de semmilyen elvbe nem ütközik, hogy az ajánlással akár több személynek is lehetőséget kívánjak adni, illetve hozzájáruljak ahhoz, hogy több személy is részt vegyen a megmérettetésen.
A Magyar Demokrata Néppárt véleménye szerint tehát helyesebb lenne a két adódó lehetőség között az egységesítést úgy megoldani, hogy a többes ajánlást lehetővé tevő ajánlási ívet válasszuk, tehát hogy aláírással lehessen ajánlani.
Ami a látszólag kisebb jelentőségű - vagy inkább azt mondanám, részletkérdéseket - illeti, itt tényleg csak nagyon röviden utalnék arra, hogy a korábbi szabályozás szerint - mondhatom, hogy a hatályos szabályozás szerint - a választási bizottság állandó tagjainak jelölése úgy történt, hogy a belügyminiszter a jelölést megelőzően a pártok véleményét is kikérte, és úgy szólt a törvény, hogy "személyükre a pártok javaslataira is figyelemmel a belügyminiszter tesz indítványt". Nos, erre utaltam akkor, amikor azt mondtam, hogy nem egyszerűen csak átvettük vagy egységesítettük a korábban sok törvényben lévő szabályozást, hanem némileg módosította is ez a javaslat. Itt például kimarad az, hogy "a pártok javaslataira is figyelemmel".
Úgy vélem, hogy most, amikor más vonatkozásban a választási bizottságok szerepe megnövekszik - gondoljunk csak a népszavazással kapcsolatos törvényjavaslatra! -, akkor mindenképpen indokolt még fokozottabb gondot fordítani a választási bizottság állandó tagjainak pártsemlegességére, illetőleg kiegyensúlyozott jelölésére; tehát hogy egyoldalú kormányzati akarat ebben a vonatkozásban se érvényesüljön. Tudom, hogy a jelenlegi szabályozás szerint az, hogy "a pártok javaslataira is figyelemmel", nem köti meg a belügyminiszter kezét, tehát végső soron olyan javaslatot tesz, amilyet akar, de mégiscsak egy utalást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy szerezze be a pártok véleményét is a jelöléséről, és egyfajta politikai kényszert jelent, hogy ne teljesen önkényesen adja le ezt a jelölést.
A másik ilyen kérdés, amely viszonylag részletkérdés, de mégiscsak alapvető kérdést jelent: jelenleg a hatályos szabályozás szerint csak az a szavazat érvénytelen, amelyet úgy adtak le, hogy abból nem lehet egyértelműen megállapítani, melyik jelöltre szavaztak vagy melyik pártra adták le a voksukat. Most viszont olyan szabályozást javasol a kormány, miszerint érvénytelen az a szavazat, amelyet nem a törvényben - egyébként pontosan - meghatározott módon adtak le; tehát nem a keresztet tették bele pontosan s a többi, ez meg van a törvényben pontosan határozva.
Én úgy vélem, hogy a választói akarat érvényesülése a legalapvetőbb. Itt van bírói kontroll is, tehát semmilyen önkénytől nem kell félni. Amikor nem pontosan úgy, hanem egy picit netán másképp, de egyértelműen megállapítható módon szavaztak a jelöltre, azt nyilvánvalóan érvényesnek kell tekinteni. Természetesen, ha például nem tollal töltötték ki a szavazólapot - mert ez is egy feltétel -, az nyilván nem tekinthető érvényesnek, mert ez másfajta, garanciális jellegű követelmény, hogy ceruzával ne lehessen szavazni.
És itt utalnék még egy, látszólag részletkérdésre, ami hiányzik a törvényjavaslatból. Tapasztalatból mondom, volt ilyen eset az elmúlt választás során, amikor a választási bizottság a jegyzőkönyvét ceruzával töltötte ki, illetőleg ilyen kísérlet volt, de még időben rendbe lehetett hozni ezt a dolgot. De a törvényben erre is valamilyen módon ki kellene térni, hogy a választási bizottság is az eljárása során tintával, tehát tollal köteles dolgozni; ez garanciális feltétel. Látszólag ugyan tényleg részletkérdés, de azt hiszem, szintén nem lényegtelen.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Úgy vélem, egy olyan törvényről van szó, ahol a lényeget illetően egyetértés van a pártok között. Nagyon kérem, próbáljuk meg azt a néhány kérdést még figyelembe venni, ahol esetleg javítani tudnánk azon a törvényjavaslaton, amit a kormány benyújtott. Ugyanis ez az egyetértés - ezt azért ismerjük el - úgy jött létre, hogy tulajdonképpen az a törekvés, amire ez a törvényjavaslat eredetileg irányult - már az egész módosítás, az egész hétpárti tárgyalássorozat, hogy tehát a választójognak egy reformját, egy átalakítását adjuk -, végül is kudarcba fulladt. Maradt belőle egy eljárási törvény, és maradt belőle az időpont rögzítése. Úgy gondolom, akkor legalább ez legyen minél tökéletesebb.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
