SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről a költségvetési törvényben egyetlenegy témakörre szeretném az önök figyelmét felhívni, ez pedig a lakáspolitika. A Fidesz-Magyar Polgári Párt már többször itt, a parlamentben is és minden rendelkezésére álló fórumon elmondta, hogy egy egységes, összehangolt és családbarát politikára van szükség, amely nem szociális, hanem társadalompolitikai problémaként kezeli a lakásügyet. Egy törvénycsomagra van szükség, átgondolt koncepcióval és szigorú végrehajtással azért, hogy az emberek polgári otthonban élhessenek.
Ezért tettünk javaslatot szóban és írásban is olyanokra, amelyek az adótörvénnyel összefüggnek, és ezért javasoljuk most, hogy a Pénzügyminisztérium kezéből ki kell venni a lakásterület irányítását. Ez több olyan fórumon is elhangzott - például az Otthon 2000 konferencián -, ahol nemcsak politikusok fejtették ki álláspontjukat, hanem az ügyben érdekelt különböző társadalmi szervezetek is, a kisiparosoktól kezdve az építésügyben működő egyéb szervezetekig.
Mi azt gondoljuk tehát, hogy a lakásszektorba való beruházás - ami jelenti egyfelől új lakások építését, másfelől a felújítást is - megsokszorozva továbbgyűrűzik a gazdaság többi szektorába is. Közgazdasági számítások szerint a kétszeresére emelt lakás- és házépítő tevékenység - ami évi 40 ezer lakást jelentene - évente legalább 0,5, illetve 1 százalék közötti pótlólagos növekedést jelent. Tehát az e területen való beruházás hozzájárul a gazdasági növekedéshez, ami ennek az országnak érdeke.
Fontos ez azért is, mert Magyarországon a lakásállomány értéke 7-8 ezer milliárd forint körül mozog, és ha évente nem jön létre legalább 40 ezer lakás akár felújítással, teljes felújítással, akár új lakások építésével, akkor nem pótoljuk ennek a lakásvagyonnak az értékét. Azt gondolom, hogy itt három lehetséges magatartás között lehet választani. Az egyik az, ha ezt a lakásvagyont hagyjuk elpusztulni a másik az, hogy megpróbáljuk legalább értéken tartani a harmadik lehetőség az, hogy növelni kívánjuk ezt a lakásvagyont. Mi a harmadik mellett vagyunk, és a másodikra is vannak javaslataink.
A költségvetési törvény nem veszi figyelembe azt a lehetőséget, amit a lakásépítések jelentenének a gazdasági növekedés szempontjából, hiszen talán elkerüli az előterjesztők figyelmét az, hogy ha a lakásépítések, -felújítások beindulnak, akkor megrendeléshez jutnak a magyar vállalkozók. Ez jelent nagyberuházót, és jelenti azokat a mindennapok mesterségét űző szakmákat - mint a villanyszerelők, gázszerelők, fűtésszerelők, festők, ácsok, asztalosok és más ilyen szakmák -, amelyek, azt gondolom, olyan önálló szakmák, amelyek polgári életmódot biztosíthatnak az adott szakmát űző embereknek, és amely polgári életmód biztosítja számukra a független egzisztenciát is. Nem is beszélve arról, hogy munkájuk révén a lakások teljes mértékben felújulnak, energiatakarékos rendszerek alakulnak ki, vagy egyszerűen "csak" szépek lesznek otthonaik.
Van még egy vonatkozása is ennek a fajta megrendelésnek, ez pedig az, hogy az a fajta társadalmi csoport is foglalkoztatási lehetőséghez jut egy ilyen fajta megnövekedett igény kapcsán, amelyik leginkább jelen van a munkanélküli rendszerben. Azoknak a szakképzetleneknek a helyzetéről van szó, akiknek a mostani egyedüli bevételük vagy a szociális támogatás, vagy pedig a munkanélküli segély.
Külön kiemelendőnek, megemlítendőnek tartom ennél a pontnál is, hogy azoknak a roma családoknak is megélhetést jelentenek, akik annak idején Szabolcsból a feketevonattal, de bárhonnan máshonnan az országból olyan munkát tudtak vállalni, amely kapcsán haza tudtak vinni pénzt. Márpedig mindannyian jól tudjuk, hogy ezekben a roma családokban a foglalkoztatottsági arány hihetetlen mértékben összezsugorodott. Ha jól emlékszem a számokra, most már talán 20 százalék körül van a roma kisebbségen belül azoknak az aránya, akiknek egyáltalán munkájuk van. Tehát ez a második olyan szempont, amely hozzátartozik ahhoz, hogy ebben az ügyben valamit tehessünk.
Végül ezt a részt összefoglalóan hadd utaljak a költségvetésben szereplő egymilliárd forintra, amely a rendőrök lakáshoz jutásával foglalkozik. Itt csak üdvözölni tudom a kormány ebbéli szándékát, hiszen itt ül a teremben Tirts Tamás, aki a fővárosi frakcióban a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről javasolta azt, hogy - ha jól emlékszem - 250 vagy 300 millió forintot különítsenek el a budapesti rendőrök támogatására. Azt gondolom, hogy ha ez a fajta támogatás országos szinten megjelenik, akkor végre azok az emberek, akik a biztonságunkra vigyáznak, egyfajta anyagi biztonságban élhetnek, ami fontos számukra ilyen fizetések mellett.
Egy másik vonatkozása ugyanennek a témának, ami az építkezéssel, illetve a magyar lakásállomány összetételével összefügg, az, hogy van-e Magyarországon szociális bérlakás vagy nincs. Ma Magyarországon nincs igazán szociálisbérlakás-szektor. Azt gondolom, hogy ezen változtatni kell. Hogy milyen formális lehetőségei vannak, arra többféle ötlet jelent már meg, és amelyek közül, azt gondolom, azt a szempontot vagy lehetőséget kell megragadnunk elsősorban, amelyik a fiatal családokra vonatkoztatja a támogatási rendszernek az önkormányzatokban megjelenő részét.
Itt kell egy kritikai megjegyzést tennem az önkormányzatok működésére, hiszen az Állami Számvevőszék kimutatta azt, hogy az önkormányzatok kezelésében lévő lakásalapokat nem az adott területre használják fel. Tehát nagyrészt - és ennek alapvetően az önkormányzatok forráshiánya az oka - alapvetően a működésbe fordítják vissza ezt a pénzt, és felélik ezt a fajta, mondhatnám vagyont vagy tőkét, hiszen tulajdonképpen ezt az alapot abból a forrásból képezik, amelyek az önkormányzati lakások eladásából jelennek meg. Azt gondolom, hogy ezen a téren részben a szigorúságot kell hangsúlyozni, részben pedig támogatási és érdekeltségi rendszert kell kidolgozni arra nézve is, hogy az önkormányzatok ezt a lakásalapot valóban lakáscélú felhasználásra különítsék el, alapvetően azt mondom, hogy fiatal családokra - ami nemcsak lakásépítést, hanem lakásvásárlást is jelent. Mégpedig oly módon, hogy lehetővé váljon az, hogy ha a fiatal családok gyerekeket vállalnak, akkor ne ragadjon bent a szociális bérszektorban megjelenő garzonban vagy a másfél szobás lakásban, hanem ez mindig bővülhessen, és adjanak ehhez is támogatást, hiszen egy család dinamikusan nő. Egy gyerek igénye 6 vagy 10 négyzetméter, de kettőé már több. Persze, ennek vannak határai, de azért van egyfajta ilyen megoldási lehetőség is.
Ugyanilyenek - ezt kicsit óvatosan mondom, hiszen még nem készítettük el a szakmai koncepcióját ennek a vonatkozású dolognak - azok a nyugdíjbiztosításban érintett pénzintézetek, amelyek az új nyugdíjkoncepció során jönnek létre, és január 1-jétől lépnek hatályba. Örülnék annak, ha ezek a cégek megjelennének a lakáspiacon. Ezeknek egy olyan volumenű tőke áll a rendelkezésükre, amely a hosszú megtérülésben egyébként sem feltétlenül érdekelt, de ebben utazik - hogy kicsit pestiesen mondjam. Ez azt jelenti, hogy a hozzájuk belépő nyugdíjasnak vagy jövendő nyugdíjasnak már most, a belépés kezdetekor meg tudja mutatni azt a pontot, amely lehetőségként fennáll, egy nyugdíjasház, abban levő jól működő közösségi kultúra, ahhoz kapcsolódó egészségügyi ellátási rendszer. Tehát vannak ilyen lehetőségek, amelyekbe megint be lehet kapcsolni az önkormányzatokat, és vannak érdekeltségek is az ügyben, hogy most a rendszerbe belépők olyan lehetőséget válasszanak, amely számukra egy ilyen pótlólagos garancia. Nem biztos, hogy élnek vele, de legalább van ez a lehetőség, és élhetnek vele.
Ezért is mondom egy kicsit szomorúan azt, hogy a népjóléti tárca költségvetéséből kimaradt a jóléti lakásépítési program, amely az előző időszakban 50 millió forint volt. Nem néztem meg most a zárszámadás ezen részét, de már nincs benne. Nem néztem meg, hogy mire költötték, de a program folytatására már nincs pénz. Ebből pedig az következik, hogy az az 50 millió, amely ebbe a rendszerbe be volt forgatva, és annak az áfáját valószínűsíthetően befizették, az már nem kerül vissza, az abban képződött profit nem kerül vissza a lakásszektorba, megmarad a központi költségvetésben.
Örülnék annak, ha olyan, nonprofit jellegű építési, építkezési formákat támogatna a kormányzat, amely így működik, illetve hozzáteszem, hogy amelyik részben működött a Házat, Hazát Alapítványnál, részben pedig a mostani nyár eseményei kapcsán: a Habitat for Humanity is megcsinálta, vállalta azt a tíz házat, amely építkezésére Jimmy Carter is eljött. Tehát vannak olyan típusú szervezeti egységek, amelyek ha megkapják az áfa-visszaigénylés lehetőségét, biztosan a lakásszektorba forgatják vissza ezt a pénzt.
Tisztelt Ház! Külön kívántam volna beszélni a társasházakat érintő felújításokról, amely azonban egy másik törvény része, és amelyhez megtettük azt a javaslatunkat, hogy ha az esetleges bevételből származó személyi jövedelemadó-köteles részt felújításra teszik, akkor ez jövedelemadó-mentes legyen.
(20.50)
Ugyanígy külön kívántam volna beszélni a panellakások felújításáról, erre azonban most már nincs időm, de azt mindenképp jelezni kívánom, az a fajta program, amely most meg, az a panellakások mindössze egy százalékát érinti. Márpedig, aki ismeri a panellakások várható élettartamát, annak látnia kell, hogy azok, amelyek a '60-70-es években megépültek, azoknak élettartama bizony lejár a '90-es évek végén, és ezzel a '90-es évek végi kormányzatnak szembesülnie kell.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm, hogy eddig figyelemmel követték hozzászólásomat. Összegezve, amit el kívántam mondani, az arra vonatkozik, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt egy családbarát politikában érdekelt, és azért beszélt kiemelten a lakásszektorról, hogy a polgárok olyan otthonban élhessenek, ahol jól érzik magukat, és az ehhez való lehetőséget törvényi, kormányzati eszközökkel meg is valósíthassák.
Köszönöm szépen figyelmüket.
